Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - első nap (22. rész)
Amit most tenni kell, annak nem tapsolnak az emberek. Most nem népszerű, hanem ésszerű intézkedéseket kell hozni. Meg kell oldani, hogy kikerüljünk az adósságcsapdából, hogy felszámoljuk a veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy megállítsuk az életszínvonal esését, hogy felemeljük az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki kell építeni a piacgazdaságot, átalakítani a tulajdonviszonyokat, megteremteni a jogállamiságot, átvezetni az országot a valódi demokráciába. S addig is működtetni kell az országot. Ehhez vállalni kell a helyzet kíméletlen feltárását, a közvélemény beavatását és a nyílt elszámolást arról, hogyan jutott az ország jelenlegi helyzetébe. El kell kerülni mindenféle felelőtlen igérgetést, amit talán nem is igényelnének annyian, ha hiteles, közérthető magyarázatot kapnának kérdéseikre - hangsúlyozta Németh Miklós, hozzátéve: nem magyarázkodni kell, hanem mindenre tisztességes magyarázatot adni, s ehhez le kell nyúlni egészen a gyökerekig - Az országnak eddig hittételek szerint kellett élnie, úgy, mintha azok objektív törvények lennének. A gazdaságban például a szocializmus alaptörvényeként hirdették meg az életszínvonal szakadatlan emelkedését, a termelékenység növekedése nyomán az árak csökkenését, a teljes foglalkoztatottságot. Gazdasági alap nélküli túlvállalás és túlígérés történt az elosztásban: ingyenes oktatás és egészségügy, állampolgári jogon járó társadalombiztosítási ellátások és még sok egyéb. A mások által kijelölt út járhatósága iránt sokakban már elég hamar kételyek támadtak. Meg is próbálták azt járhatóvá tenni. Az 1968-as reform is ezt célozta. De mivel nem új útat választott, csak a régit javítgatta, rövid idő után kátyúba jutott. S akik odajuttatták, igazolni kívánták, hogy reformra nincs szükség. Ezt a nép előtt pedig legjobban úgy lehetett igazolni, hogy az életszínvonal reform nélkül emelkedik csak igazán Valóban ,,ördögi,, terv volt: a reformeszméket úgy lejáratták az emberek előtt, hogy a reformoktól való elfordulást fedezet nélküli életszínvonal-emeléssel jutalmazták. Így következett az 1973-tól 1978-ig tartó gyors életszínvonal-növekedés, a többnyire központi segítséggel, illetve támogatásokkal biztosított stabil vállalati fejlődés, miközben a világban a magyar gazdaság teljesítménye - az unalomig ismert világpiaci változások miatt - rohamosan leértékelődött. - Ebben a helyzetben az ország teljesítménye a nemzetközi verseny mérlegén egyre kevesebbet nyomott, miközben a nép anyagilag felemelkedett (folyt.köv.) 1989. május 10., szerda 16:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »