Rendszerváltás és az MTI

	Kell-e baloldal, lesz-e baloldal Magyarországon?
"Persze, hogy kell, természetes, hogy lesz", válaszol a kérdésre kapásból bárki, aki egy kicsit is baloldali érzelműnek tekinti magát. Vannak ilyenek hazánkban, nem is kevesen. "Dehogy kell, és remélem nem is lesz" mondja más, és ha valamit is kész érvelni, hozzáteszi: "hát nem a baloldal tette tönkre ezt az országot"? Ha viszont indulatosabb alkat, még néhány szitok is elhagyja a száját. Ilyenek is vannak, szintén nem is olyan kevesen. De lehet a kérdésre kérdéssel is válaszolni: "mondja meg már végre valaki, mi is az, hogy baloldal?" S erre már csak hosszasabb okfejtés következhet. alc. Hol húzódik a választóvonal ? Hogy VAN MA BALOLDAL MAGYARORSZÁGON, az biztos. Bármiféle hazai vagy külföldi - mondjuk nyugat-európai - összehasonlításban baloldalinak nevezhetők sokan: azok, akik kommunistának, szocialistának, szociáldemokratának, környezetvédőnek, békemozgalminak, feministának vallják magukat, egyelőre még párttagságra való tekintet nélkül. Van közép, van centrum is: különféle demokraták, keresztények, néppártok - lehet folytatni. A jobboldalt már nehezebb meghatározni, mert senki nem tartja magát annak, másrészt ami ITT annak számítana, az MÁSUTT legfeljebb enyhe középutasnak tekinthető - de az, hogy létezik valamiféle jobboldal, szintén kétségtelen. Nehezebb e kategóriák elhatárolása egymástól, ha nem pusztán arra kívánunk hagyatkozni, hogy az egyes politikai erők MAGUK miként teszik ezt meg. Az a különbség, amely egy polgári demokráciában a fő választóvonalat jelenti, miszerint egy párt ALAPVETŐEN munkavállalói vagy munkaadói érdemeket jelenít meg (tagságából és szavazóiból eredően), nálunk nem alkalmazható. A magyar társadalom rétegzettsége e tekintetben jelentősen eltér a demokráciáktól. A gyakorlat próbája sem hitelesíthet és minősíthet bal- vagy jobboldalinak, netán középutasnak vagy akármi másnak politikákat, már csak azért sem, mert ilyen lehetőség nem volt - az elmúlt negyven évben (néhány napot leszámítva) egypártrendszerben éltünk. Marad tehát a programok összehasonlítása és a további okoskodás. alc. Ha a baloldal szétmorzsolódna Az eredeti kérdésnél maradva - KELL-E MAGYARORSZÁGON BALOLDAL - induljunk ki a meghatározási nehézségek ellenére a baloldal egyfajta - talán általánosan elfogadható - megközelítéséből, a munkavállalói érdek hangsúlyos megjelenítéséből. (folyt.) 1989. október 18., szerda 13:20
Vissza »

	Kell-e baloldal 2.
A radikális gazdasági átalakulás, szerkezetváltás szükségét senki nem vonhatja kétségbe. Az is tudott, hogy ehhez pénzre, méghozzá sok pénzre van szükség, akkor, amikor az irdatlan mennyiségű adósságot is törleszteni kell. A klasszikus nyugati szigorpolitikához hozzá tartozik a jóléti állam kiadásainak könyörtelen megnyírbálása. Ottani mércével, magától értetődik. De vajon Magyarországon mit lehet még elvenni mondjuk az oktatástól, a kultúrától vagy az egészségügytől? Hangsúlyozni szükséges, hogy ez nem - vagy nem csak - a ma kérdése, hanem belátható ideig bármilyen kormányzatnak szembe kell néznie a problémával. Ma még mindenki, minden politikai erő a szegényekről, a szociálpolitikáról beszél (ha másért nem, azért, hogy támadja a néhai pártállam állampártját) - De mit tesz holnap? Mit tesz akkor, ha netán kormánypártként szembe találja magát a könyörtelen kényszerekkel? A magyar társadalom nem mondhat le a munkavállalói érdekek politikai megjelenítéséről - tehát a baloldalról általában -, főleg nem arról a szocialista kísérletről, hogy ezt a gazdasági hatékonysággal ötvözze. Nehéz megjósolni, mi történne, ha megszűnne, szétmorzsolódna a baloldal. Sokféle forgatókönyv képzelhető el. Fehérterror talán csak nem, a XX. század végén, Közép-Európában. De jöhet más. Például obskurus eszmék és indulatok újjáéledése - ezek már amúgy is felütötték a fejüket. Sokkal nagyobb veszélyt rejt magában az, amit szépen körülírva "a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe való betagozódásnak" szokták nevezni, főleg akkor, ha ez nyakló és munkavállalói oldalról való ellensúlyozás nélkül történik. Mert mikor és mivel jönne ide a nyugati nagytőke? Mitől lenne vonzó Magyarország? Mai állapotunkban legfeljebb FÉLGYARMAT lehetünk; előbb alkalmassá kell válnunk az együttműködésre. Alkalmassá kell válnunk például arra, hogy a valóban fejlett technológia honosodjék meg nálunk, máskülönben csak az kerül ide, ami elavult vagy környezetszennyező, mondhatni Nyugat-Európa szemétlerakó telepévé válhatunk. Az együttműködés által kell alkalmassá válnunk az együttműködésre, másként nem megy. De az ilyen jellegű belső kényszer mellett létezik egy külső meghatározottság is: az a gazdasági, politikai és katonai szövetség, amelyhez az országot SZERZŐDÉSEK kötik, szintén igényli egy erős baloldal meglétét. Hogy miért, azt talán nem szükséges hosszasan bizonygatni. (folyt.) 1989. október 18., szerda 13:23
Vissza »

	Kell-e baloldal 3.
alc. A koalíció esélyei Nehezebb a kérdés, HOGY LESZ-E MAJD BALOLDAL, és főleg milyen. Lesz-e a baloldalnak olyan pártja, amely rendelkezik meggyőző és hatékony koncepcióval, ráadásul alkalmas és képes a koalícióra? Vagy minden szétesik apró, egymással marakodó töredékpártokra? Netán az egész baloldal olyan mértékben hitelét veszítette, hogy ha megfeszül, akkor is leszavazzák? Induljunk el az utolsó kérdéstől. Nem a baloldal veszítette hitelét, hanem annak egyik összetevője; nem a munkásmozgalom általában, hanem az ortodox-kommunista pártállam ment csődbe. Ezt ugyanúgy nem lehet egybemosni a baloldal egészével, mint egyenlőségjelet tenni az inkvizíció és a kalkuttai Teréz nővér közé azzal, hogy vallásos mindkettő. Nem igaz, nem lehet igaz az, hogy a szocialista-szociáldemokrata alternatíva hitelét veszítette - soha nem is került a gyakorlat próbájára sor Magyarországon. Másutt a világon pedig a mozgalom jelentős eredményeket tud felmutatni (amivel Ribánszky vagy Antoniewicz úr külföldi elvbarátai nem nagyon dicsekedhetnek.) Nagyobb problémát jelent ma az, hogy milyen lesz ez a baloldal: sikerül-e akár egy nagy pártnak, akár több párt erős szövetségének megvetnie a lábát úgy, hogy az egy demokratikus koalíciónak valóban fontos összetevője legyen? Vagy tényleg csak jelentéktelen pártocskák maradnak, és néha egy-egy közülük mutatóba bekerül a koalícióba? Ami ma történik, az egy baloldali számára egyszerre ismerős, bíztató és lehangoló. Ismerős Nyugatról az a jelenség, hogy a baloldal osztódással szaporodik; itt alakul egy párt, ott alakul, most itt válik ki egy csoport, majd amott, és ezek többnyire egymással vannak elfoglalva. (Itt egy megfogalmazás pontosításra szorul: ez inkább a kommunista mozgalomra jellemző, nem a baloldal egészére. Ribánszkyék is többet foglalkoznak az MSZP-vel mint saját "osztályellenségeikkel".) Bíztató az, hogy a baloldalon izmosodik a szocialista-szociáldemokrata alternatíva. Van Magyarországi Szociáldemokrata Párt és és lesz (október 31. után biztosan) valamekkora Magyar Szocialista Párt. E kettőnek kell adnia a magyar baloldal gerincét, a koalíció baloldali erőit. (Mert Antoniewicz Rolanddal ugyan ki lépne koalícióra?) Ehhez viszont erős, befolyásos párttá kell válniuk. Erre - legalábbis rövid időn belül, számos oknál fogva - az MSZP-nek nagyobb az esélye. Pontosabban nagyobb esélye LENNE, s itt jön az, ami elszomorító. (folyt.) 1989. október 18., szerda 13:23
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kell-e baloldal 4.
alc. Reformernek lenni állapot... Sokféle a vélekedés a volt MSZMP-tagok körében. Van, aki azt mondja: nem ért egyet az új párt programjával. Szíve joga. Mások viszont, nem is kevesen, arra hivatkoznak, hogy elegük van az egész politikából, hagyják őket békén. De kérem: az egykori MSZMP-t jogosan bírálták azért, hogy a tagságnak nincs beleszólása a párt politikájába. Most, amikor lehetne, most, amikor egy demokratikus párt szerveződik, most valóban tehetnének valamit azért a baloldali meggyőződésükért, amiért annak idején állítólag beléptek az MSZMP-be Hallani olyasmit is, hogy azért nem lép be valaki, mert X vagy Y is ott van - tagként vagy akár vezetőként. Ha TÉNYLEG CSAK EZ az ok, lehet rajta segíteni: tessék belépni és a demokratikus választásokon gondoskodni arról, hogy a kifogásolt személy NE legyen ott De lehet gyakorolni a tolerancia és a türelem nemes erényét is - főleg akkor, ha AMÚGY az új párt programja és szervezeti szabályzata rokonszenves lenne. A legszomorúbb azonban egynémely felelős vezetők, sőt igen magas rangú kormánytisztviselők magatartása, akik most vonakodnak csatlakozni az új párthoz. Ez - elvileg - magánügyük. De ők azért vannak hivatalukban, mert a megszűnt MSZMP oda tette őket. Ezért a vezetők az MSZMP-ben reformernek tartották megukat - akkor most mik? Olyannyira reformerek lettek közben, hogy az MSZMP reformszárnyának utódja, az MSZP sem elég reformer nekik? Akkor mit kerestek az MSZMP-ben? Nehéz ezt megmagyarázni, és meggyőző okfejtés híján jobb nem is találgatni okát. A jelenség azonban létezik és hat. Egyszóval talán most, ezekben a napokban dől el a magyar baloldal jövője: lesz-e egyáltalán, és milyen. Október 31. után többet tudunk. Egy azonban biztos: az idő sürget, és a tét nem kicsi. (MTI-Press) 1989. október 18., szerda 13:25
Vissza » A hírhez kapcsolódik »