![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Személycserék a Politikai Bizottságban
|
![](../img/spacer.gif)
London, 1989. április 12. (BBC, Panoráma) - Mint hallgatóink már tudják, négy vezető funkcionárius maradt ki az MSZMP újjáválasztott Politikai Bizottságából: Berecz János, Csehák Judit, Lukács János és Szabó István. Közülük kétségkívül Berecz János a legfontosabb. Most mintegy politikai nekrológként áttekintjük Berecz János néhány fontosabb megnyilatkozását. Pártunknak arra kell berendezkednie, hogy lesznek olyan orgánumok, amelyek a különböző politikai erőktől valóban önállóan kívánnak működni, más tömegkommunikációs eszközök pedig, a velünk szimpatizánsoktól a következetesen konfrontálókig, a támogató véleményektől a kemény bírálatokig terjedő széles skálában helyezkednek el majd - mondotta Berecz János két héttel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottságának ülésén. Ugyanaz a Berecz János, aki az írószövetség emlékezetes 1986. novemberi közgyűlésén a párt kemény vonalát képviselte, ugyanaz a Berecz János, akiről annak idején az a hír terjengett, hogy az ő döntésére küldték zúzdába a sok viszontagságot megért dél-magyarországi folyóirat, a Tiszatáj példányait. Berecz János egyébként számtalan, eddig meg nem erősíthetett történet tárgya volt pályafutása során. A személyével kapcsolatos vélemények is erősen ütköznek. Magánbeszélgetésben volt olyan bennfentes, aki gyors felfogású, jó svádájú, rafinált politikusnak, de volt olyan is, aki dogmatikus bunkónak minősítette. Pályafutása nem sok támpontot ad annak eldöntésére, hogy voltaképpen miben hitt, mit akart megvalósítani. De valljuk meg a demokratikus centralizmus korában felívelt, és addig töretlen karrierek általában egy kaptafára mennek, kifelé feltétlenül a helyezkedés jellemzi őket. Az 59. életévét taposó Berecz János paraszti szülők gyermeke, és mintaszerű pártéletet élt. 1951-től párttag, a budapesti Lenin Intézet, majd az 1960-as években a szovjet párt központi bizottsága Társadalomtudományi Akadémiájának növendéke volt. Először DISZ-, majd KISZ-funkciókat töltött be. 1974-ben lett a Központi Bizottság külügyi osztályvezetője, 1982-től 1985-ig a Népszabadság főszerkesztője volt. 1985-ben megválasztották KB-titkárnak, az ő hatáskörébe került az ideológia és a propaganda kérdése. Ebben a minőségben rá hárult egyebek közt az is, hogy az 1956-os forradalom mindenkori hivatalos változatát ő tárja a közvélemény elé. 1956. október 23-tól a hatalom és a társadalmi célok szempontjából ellenforradalom zajlott Magyarországon, mert meg akarta fordítani azt a folyamatot, amely a szocializmus építését biztosította, és a hatalmat a régi erők kezébe akarta juttatni - állapította meg Berecz János a Mozgó Világnak 1985 őszén adott interjújában, hozzátéve: A hatalom és a társadalmi politika szempontjából ellenforradalom, a nagy tömegek mozgását tekintve viszont forradalmi tartalommal is bírt. Nagy Imréről szólva leszögezte: Nagy Imre 1956. október 29-től súlyos hibákat, bűnöket, történelmi tévedéseket követett el, úgy is mondhatnám, hogy törvénytelenségeket. Az pedig különösen súlyos volt, amikor fölmondta a Varsói Szerződést, kinyilvánította Magyarország szövetségi rendszerének felborítását, a koalíciós kormányzat visszaállítását, végül amikor az ENSZ-hez fordult segítségért. Három évvel később, 1988 októberében Berecz János már a BBC tudósítójának is alkalmat adott, hogy rákérdezzen korábbi állításaira. Minden rendelkezésre álló adat bizonyítja, hogy Nagy Imre nem kért segítséget sem az ENSZ-től, sem bármilyen külföldi hatalomtól. Amikor munkatársunk megkérdezte, hogy miután a Nagy Imre elleni vádirat ezen igen fontos pontja tévesnek látszik, nem volna-e tanácsosabb felülvizsgálni a Nagy Imre pert, a következő választ kapta: Hogy ezt a konkrét ügyet kell-e felülvizsgálni, vagy nem, azt nem tudom, de azt, hogy Nagy Imre egész életútját meg kell vizsgálni és tisztességesen fölrajzolni az egészet, abban biztos vagyok, hiszen ez egyetlen egy epizód, sajnos a legsúlyosabb epizód az életében, mert ez egy halálbüntetéssel végződött, de ez nem befolyásolja, hogy egész életútját értékeljék és tegyék helyre a történészek. Visszatérve Berecz János politikai pályafutásához, 1987 júniusában Csehák Judittal együtt került be a Politikai Bizottságba. Akkori budapesti tudósítónk, Nick Thorpe megítélése szerint: Berecz vonalvezetésének lényege a pártra és annak vezető szerepére összpontosul. Bereczet, mint ágit. prop. embert - a jelek szerint - azért léptették elő, hogy ezzel is hangsúlyozzák a pártnak mostantól várható élesebb profilját. Kommentátorunk, Pártos Gábor a következőképp látta Berecz szerepét 1987 júniusában: Berecz a párt vezető ideológusa - Grósz Károlyhoz hasonlóan - a párt óvatos reformista centruma felé tendál abban a reményben, hogy széles körű támogatásra tesz szert. De Berecz nem különösebben népszerű. Tehát már a vízválasztónak bizonyult 1988-as pártértekezlet előtt is bizonyos fajta kettősség jellemezte Berecz János politikai magatartását. A politika kulcskérdése hazánkban változatlanul a néphatalom fenntartása. Ennek garanciáját a nálunk történelmileg kialakult gyakorlatban a párt vezető szerepének érvényesítése és a néptömegek aktív részvétele adja a társadalom irányításában - írta Berecz János a Népszabadság 1987 szilveszteri számában, de még a Központi Bizottság 1988. szeptember 27-i ülésén is ő volt az, aki előterjesztette a Budapest, XIV. kerületi 10-es körzeti alapszervtől érkezett levelet, amelyet a Népszabadság tudósítása a következőképp foglalt össze: A levél szerint a 40 év minden értékét tagadó, megkérdőjelező csoportok, egyének szava messzebbre hallatszik, mint a szocializmust védelmezőké. A továbbiakban utal az utóbbi időkben lezajlott tüntetésekre, s arra, hogy egyesek már a Munkásőrség feloszlatását követelték. Azt mondja a levél: miért nem áll ki a pártvezetés meghirdetett céljai mellett? Miért nem mozgósítja a kommunista tömegeket a zavarosban halászok ellen? Ne engedjük szétverni a pártot. A véletlen hozta volna úgy, hogy ezt a levelet Berecz János ismertette a Központi Bizottsággal? Négy hónnappal később, január végén viszont ugyanez a Berecz János okoz kínos meglepetést Grósz Károlynak, amikor a főtitkár svájci távollétében kijelenti: Veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait. Hát ez a rendeződés most bekövetkezett, feltehetően nem olyan irányban, amelyet Berecz János kívánatosnak tart. Nincs tökéletes analógia, minden hasonlat sántít, de Berecz János esete Farkas Mihályét idézi az emlékezetbe, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, amikor a sztálini kemény vonalvezetés hírhedt megtestesítője taktikából közeledett Nagy Imréhez* Ezzel azonban nem nyerte meg a párt reformszárnyának bizalmát, viszont elvesztette egykori elvbarátainak minden támogatását. Más szóval: két szék között a földre ült, s a jelek szerint ez történt Berecz Jánossal is. A Politikai Bizottságból ma kikerült Berecz János politikai pályafutását elemeztük. +++
1989. április 12., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|