![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Hogyan ünnepel a magyar?
|
![](../img/spacer.gif)
(Antal János) München, 1989. április 9. (SZER, Zene-szó) - Nem állhatom meg szó nélkül: szokatlanul ünnepel manapság a magyar, utcát seper november 7-én, október 23-án meggumibotoztatja magát, 40 éve nem látott tömegekben vonul a március 15-i zászlók alá és végeláthatatlan bádogkaravánok indulnak nyugati szomszédunk határai felé április 4-én. Mint egy Steinbeck regényben! Hol van már a három tavaszi ünnep dalárdás, fellobogózott, harsány forgataga? A zászlók ugyan most sem hiányoztak a középületekről, de a tömeg, az évtizedekig statisztaszerepre kényszerített tömeg ezúttal távol maradt az ilyenkor szokásos össznemzeti pohárköszöntőtől. Vajon miért? - teszem fel magamban a kérdést, nem elsőként, nem egyetlenként. és furcsa válaszra találok: megromlott a családi viszony. Már ha a nemzetet egy nagy, ideális családként fogom fel. Felbomlottak azok a kapcsolatok, amelyek nélkül nem lehet hidat építeni, nem lehet a leégett, porig bombázott falak helyén új falakat emelni; amelyek nélkül nem lehet számolni, írni, olvasni tanulni; amelyek nélkül nem lehet festeni, énekelni, szobrokat önteni, vagyis amelyek nélkül tervezhetetlenné válik a jövő. Tekintsünk most el attól a kicsinyes vitától, hogy pontosan hol, mikor is fejeződött be Magyarország számára a II. világháború. Április 4-én, vagy 13-án, Szombathely, vagy Kőszeg környékén. Ez a vita a történészekre tartozik. Az ő kötelességük számot adni az igazságról, a történeti hitelességről. Most arról van szó, hogy ugyan miért viseltetik a magyarság nagy része ellenszenvvel eme korszakfordulónk dátuma iránt. És maradjunk még mindig csalárd hasonlatunknál. 1945 után az ország az újrakezdés lázában élt, és mivel a régi családi berendezkedés használhatatlanná vált - a többszöri kölcsönös hűtlenség családjogi fogalmával tudom ezt leginkább körülírni - új viszonyokra volt szükség. Egyfajta átrendeződésre, érzelmi újrakezdésre is. Olyan volt ez, mint egy menyegző. Azonban hamar kiderült, hogy a családban ki viseli a nadrágot, és hogy ez az átrendeződés egy tulajdonképpeni visszarendeződést takar. A maga magát kikiáltó családfő különféle hatalmi allűröket vett fel. Gyakran garázda magatartást tanúsított övéit sem kímélve, a végén pedig zsarnoki önkénnyel terpeszkedett el a család felett, basáskodó tirannus vált belőle, pedagógiai módszereinek kegyetlensége nem ismert határt. A fiúk azonban felnőttek és az erőszak, a gyakori megtorlás ellenére, önérzetes felnőttekké váltak. Megelégelték hát az öncsinálta atya gonoszságát és fellázadtak ellene. Több hasonló históriát is tud a történelem. Az apa megrettenve fiainak, lányainak dühétől, a szomszédba szaladt segítségért. A történet folytatását már ismerjük. A győzedelmes családfő - miután hírét vette az ellenkezés szellemének - másfajta berendezkedést ígért, de ígéretét nem váltotta be, mert nem válthatta be. Valahogy a visszaeső iszákoshoz tudnám hasonlítani, aki minden reggel megfogadja, hogy nem nyúl a pohár után többé, az este azonban már az árok partján fetrengve találja. A hatalom mámora részegebbé teszi birtokosát, mint az alkohol, így a hatalom birtoklása is szenvedélybetegséggé válhat. A család azonban nem lázong többé. Belátta, hogy a felesleges véráldozatoknak csak az emberiség kivételes pillanataiban (...), a kivételes pillanatokra azonban várni kell - és várni, azt már elfelejtett ez a nemzet. Él egyik napról a másikra, megpróbál nem tudomást venni sanyarú helyzetéről. Talán még azt sem vette észre, hogy fegyvert gyártott magának ebből a magatartásból. Mert ez is a tiltakozás egyik formája és erre is volt már példa történelmünkben, akkor passzív rezisztenciának hívták. Tehát a családfő ugyan a régi, de magányossá lett, hiszen a család kirepült és mindennapi betevő szabadsága után kutat. Április 4-én is. +++
1989. április 9., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|