|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
|
|
|
|
|
Hangulatjelentés
|
(Dorogi Judit) München, 1989. április 6. (SZER, Hölgyválasz) - Nem tudom, léteznek-e még hangulatjelentések Magyarországon. Olyan bizalmas tájékoztatókra gondolok, amelyek a hatalom képviselőit voltak hivatva informálni arról, hogyan él, miként vélekedik a társadalom a sorsát érintő intézkedésekről. Lehet, hogy megszűntek, feleslegessé váltak most, amikor a hazai sajtó egyre kendőzetlenebbül ad hírt a tömeges rossz hangulatról, az ország egyharmadát elnyelő ínséges szegénységről, a patikákban sírva fakadó nyugdíjasokról, a mindennapok küszködéseibe belefáradt középkorúakról vagy a lakástalan fiatalokról. De nem csak róluk szól, őket is megszólaltatja, mint tette a Mai nap című lap munkatársa, aki csepeli munkásokat kérdezett. Véleményük felér egy hangulatjelentéssel. Egyikük például ezt mondja: - Ha én most a gyárból úgy jöttem volna ki, hogy kihozok egy darab rezet, akkor leszúrnak, talán el is küldenek. Az újságok azt írják, hogy a kormány hiteleket vett fel, emiatt vagyunk bajban. Hát kérem, aki ilyet csinál, azt nem vonják felelősségre, csak a kisembert? Aki tönkretette az országot, az ugye kiemelt negyvenezres nyugdíjból élhet. Nincs ez jól. Mondják meg, hogy ki a felelős, s kapjon az is négyezres nyugdíjat. Na, ha ez lesz, akkor lesz itt valami igazság. Kevés hír váltott ki olyan általános felháborodást, mint az egykori rákosista miniszterelnök, Hegedűs András tavalyi, utólagos nyugdíjemelése. A saulusból paulusszá lett szociológust 1975-ben 8.300 forinttal nyugdíjazták, de úgy látszik, 1988-ban az illetékesek felülvizsgálták ügyét és úgy döntöttek: Hegedűs 1953 áprilisától 1956. október 23-ig tartó miniszterelnöksége oly áldásos volt Magyarország számára, hogy nyugdíját negyvenezerre kell emelni. Nézzük, miként vélekedik erről a Nők lapja egyik olvasója: - A mai viszonyok között, amikor az ország legalább 70 százaléka - a gazdag réteg a látszat ellenére is vékony - majdnem nyomorog, de a hetvenes évekhez viszonyítva is elviselhetetlen módon él, én magam is konkrétan tudok olyanokról, akik 30-40 ezer forint havi nyugdíjat kapnak. Közülük sokan segítették kis hazánkat odajuttatni, ahol most van. Akik érdemeik elismerése mellett kapják a horribilis pénzeket havonta. Valóban érdemük szerint? Ebben az országban jelenleg azt hiszen senkinek sincs számottevő érdeme. Hol marad a büntetés azért, amit hozzá nem értésből, oda nem figyelésből, csak önös haszonhajhászásból a legtöbben megérdemelnének? - Az ilyen és hasonló megnyilatkozások azt mutatják, hogy a társadalmat igenis foglalkoztatja a felelősségre vonás kérdése. És nemcsak az ötvenes években hozott hibás döntéseké, hanem a hetvenes-nyolcvanas éveké is. Van véleménye Bős-Nagymarosról, az adórendszerről vagy a gyógyszeráremelésről. Legfeljebb nyilvánosan nem hangoztatja, mert mint a már említett csepeli munkásriport másik szereplője rezignáltan megállapítja: - Itt mindenki nagyon jól tudja, mi a baj, mégsem változik semmi. Azt mondja a miniszter a tévében, hogy ma már nem kezdenék el Bős- Nagymarost. Hát ebben sem tudtak megegyezni, minket pedig nem kérdeztek meg. - Sovány vigasz az utóbbira, hogy tudós szakértők véleményét is semmibe vette a jelenlegi reformkurzus, amely tavaly decemberben az Országgyűlésben keresztülhajszolta az erőmű megszavazását. Ugyanezt tette a személyi jövedelemadóval is, amelyről azóta hiába bizonyította be nap mint nap a sajtó, hogy igazságtalan, mert nem veszi figyelembe a gyerekek számát és teljesítmény visszatartó hatása van. Kupa Mihályról, az adóreform atyjáról és társairól minden bírálat lepereg. Sőt Kupának volt mersze februárban úgy nyilatkozni egy vidéki napilapnak, hogy büszke a kisdedre. Legalább annyira büszke lehet, mint Csehák Judit miniszter a gyógyszerreformra. Ha már a lakosság nem az, és amíg ezt eltűri. +++
1989. április 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|