Rendszerváltás és az MTI

	Fordulópont március 15-e?
München, 1989. március 17. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg Ferenczy Zoltánt, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon fordulatot jelent-e az idei március 15-e a magyar társadalom életében. - Akik a nemzetek életében a hajtóerőt inkább a szellemiségben, mint az anyagiakban látják, örömmel telve bizakodnak: március 15- ike a fordulat napja volt. Ennek történelmi alapja is van. Hát nem a pápa lengyelországi látogatása adta a lengyel népnek azt a szellemi töltést, amelyből a Szolidaritás robbant ki, az a Szolidaritás, amelyik az egyetlen alapja lehet Lengyelország felvirágzásának? Vagy nem a Reaganből áradó derűlátás volt a fő mozgatóereje az amerikai gazdasági, egész társadalmi megújulásnak, szinte - mondhatnám - csodának a csüggedés évei után? Vagy pedig, hogy visszanyúljunk egy kicsit a történelemben, 1898. vége felé Franciaországot hirtelen jókedv és tettrekészség kerítette hatalmába, holott Elzász-Lotharingia vesztesége még mindig sajgó seb volt, csakúgy, mint a Dreyfus-ügy, és a gazdasági, meg a demográfiai mutatók alapján csak a borúlátás volt indokolt. Ennek ellenére egy csapásra eltűnt a rosszkedv, a letargia, még a Panama-csatorna botrány szülte cinizmus is. Hogy miért? Ki tudja! Talán az Eiffel torony elkészülte, vagy a párizsi Világkiállítás, vagy valami egészen más, valami megmagyarázhatatlan ok miatt. És kezdetét vette egy korszak, amikor Franciaország máról holnapra fellendült, olyannyira, hogy az első világháborúig tartó korszakot márcsak úgy emlegetik, mint a szép időket. Fordulópont tehát lehetne március 15-e. Hogy tényleg az, és beköszöntének a szép idők? Hogy jön-e a megtisztító szellemi közhangulati forradalom, motorként hajtva a társadalmi, kulturális, gazdasági fellendülést, az emberi kapcsolatok szebbre fordulását? Ki tudja, bár úgy lenne! De talán nem ünneprontás, hiszen már nem másnaposak vagyunk, ha higgadtan egy kicsit körülnézünk. Távoli rokonainknál például, ahol egy milliónyi észtből tavaly szeptember 11-én 300 ezren - a lakosság egy harmada - tolongott az utcákon szabadságot követelve. Vagy Litvániában, ahol egy hónapja Kaunasban a litvánok függetlenségi ünnepén az alig 3 millió litvánból negyedmillió vonult fel. Vagy megintcsak néhány napja Rigában a lettek 10 százaléka ment az utcára. Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága, az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak. 100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni. Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki. Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa valóban a fordulat napja volt. +++ 1989. március 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »