|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
|
|
|
|
|
Tollas Tiborról a Népszabadság cikke kapcsán
|
(Antal János) München, 1989. március 12. (SZER, Zene-szó) - Tovább gyűrűznek a február 18-án Bécsben tartott Fidesz bemutatkozó-est körül keltett hullámok. Az MSZMP napilapja, a Népszabadság a február 21- én közölt rosszindulatú cikke után, az elmúlt hetet megelőző szombaton, március 4-én helyet adott a Fidesz választmányi tag, Fodor Gábor helyreigazító cikkének - és rögtön válaszol is rá. Megjelent a Népszabadság kultur-rovatában, bár a válasz több helyütt minden, csak nem kulturált. Addig csak hagyján, hogy Fodor Gábor helyreigazítást kérő levele szinte őszintének látszó értetlenkedést váltott ki a pártlap szerkesztőségéből, de újra visszatérnek a Münchenben megjelenő Nemzetőr című lap főszerkesztőjének Tollas Tibornak személyére is. Mégpedig a magyar újságírás legrosszabb hagyományainak megfelelően. A Tollas Tiborral foglalkozó részt azt hiszem érdemes közelebbről is szemügyre venni. Nehéz helyzetben vagyok, mert olyan szavakat kell kimondanom, amelyek nem illenek bele az etikus újságírásról bennem kialakult képbe. A Népszabadság ugyanis több alkalommal nem mond igazat. Szemelgessük: A budapesti pártlap szerint 1945-ben Tollast, a volt csendőrtisztet ugyan átigazolták a rendőrséghez, ám röviddel később felismerték, mint állítólagos fasisztát. Nem a beregszászi deportáltak, politikai foglyok, magyar zsidók, hanem egy volt csendőrtársa, Szemenyei János tett rá terhelő vallomást. Itt már az első mondatban van egy apró baklövés. Kecskési-Tollas Tibort ugyanis nem a rendőrséghez igazolták át 1945-ben, hanem az újonnan alakult népi demokratikus hadseregbe, ahol főhadnagyként szolgált, és hadtáp feladatokat látott el - amint azt a magyar Honvédelmi Minisztérium által 1945. november 1-én kibocsátott igazolvány is tanúsítja. A rendőrséghez később került, amikor 1947. január 1-étől B-listás honvédtisztként - mint minden leigazolt hajdani csendőrtisztet - behívták őrsparancsnoki iskolai tanárnak. Idézzük most talán állítólagos Szemenyei János vallomásának a Népszabadságban megjelent passzusát: "Kecskési Tibor jelenlegi rendőr főhadnagy 1944 áprilisától hónapokig a beregszászi gettó parancsnoka volt, és ő súlyos cselekményeket követett el. Október 15-ike után nyilas karszalaggal és géppisztollyal a nyakában Budapest utcáin száguldozott." Itt sem stimmel minden. Az a legkevesebb, hogy bizonyos Szemenyei soha nem szolgált Kecskési Tibor parancsnoksága alatt, az viszont már figyelemre méltó, hogy a tiszaszalkai illetőségű Gáspár fivérek, akik a szóbanforgó beregszászi gettó zsidó nagytanácsának tagjai voltak, és név szerint ismerték még az őrszemélyzetet is, Kecskési Tibor tárgyalásán eskü alatt vallották, hogy Kecskési- Tollas Tibor a terhére rótt bűncselekményeket nem követhette el, mert nem vett részt a kitelepítésben. Álljon itt egy másik bizonyíték is: egy nyilatkozatról van szó, amelyet Beregszász hajdani csendőrparancsnoka Morguly János (?) csendőralezredes adott az Egyesült Államokbeli Clevelandben, közjegyző előtt. A nyilatkozat szövege így hangzik: "Alulírott kijelentem, hogy legjobb tudomásom szerint 1944. április havában nem Kecskési-Tollas Tibor volt a beregszászi gettó parancsnoka. A zsidók összeszedésekor az utolsó zsidó elszállításáig a gettó parancsnoka egy előttem ma már név szerint ismeretlen rendőr főhadnagy. A nagyváradi csendőriskola, a beregszászi rendőrkapitányság kérelmére, mint karhatalom került a beregszászi gettóba. A 117-es számú tábori hadtáp csendőrzászlóaljnak a zsidókkal kapcsolatban semmiféle tevékenysége nem volt -, s így Tollas Tibornak sem a zsidók összeszedésében, sem a gettóban való őrzésében nem lehetett része. Kelt Cleveland, Ohio, Egyesült Államok, 1965. október havában. Közjegyzői hitelesítéssel." A nyilas karszalagról csak annyit, hogy Tollas Tibor parancsnoka, Qzváry-Nivius Attila (?) csendőrtábornok nem is tűrte volna, hogy beosztott tisztjei pártszalaggal járjanak, nem is beszélve arról, hogy a kérdéses időpontban Tollas Tibor alakulata Tiszaújlakról a hátsó Tisza-vonalra, onnan pedig a Dunántúlra vonult vissza, s Veszprémben töltött hosszabb időt. A Népszabadság állításával szemben az sem igaz, hogy Kecskési- Tollas Tibort 1956. október 23-ikán a forradalom szabadította volna ki rabságából. Tollas Tibor 1956. július 25-ikén szabadult, holott még másfél év hátra volt a koncepciós jellegű perben kiszabott büntetéséből. Hogy történhetett ez? 1956 kora nyarán ügyészekből és ügyvédekből álló bizottságok keresték fel a magyar büntetésvégrehajtó intézeteket, így a váci fegyházat is. Minden fogoly ügyét a börtönben berendezett irodában vizsgálták felül. Tollas Tibornak már ott szóban jelezték, hogy jogtalannak tartják az ítéletet, s rövidesen szabadul. Javasolták továbbá, hogy azonnal nyújtsa be rehabilitációs kérelmét, ezt azonban a forradalom megakadályozta. Tollas Tibor a forradalom után távozott Nyugatra, november 9-ikén lépte át az osztrák határt, Nickelsdorf térségében. Tollas Tibor igazi bűne tehát nem az volt, hogy a beregszászi gettó parancsnoka lett volna, vagy nyilas keretlegény - ezek a vádak a bizonyítékok ismeretében egészen nyilvánvalóan tarthatatlanok. Tollas Tibor azzal nyerte el az ÁVO figyelmét, hogy tudomására jutott: a bevonuló szovjet csapatok el akarnak csatolni a trianoni Magyarország területéről 23 falut. A községek férfilakosságát elhurcolták, és a falvak elöljáróival erőszakkal aláíratták az úgynevezett az átcsatolási kérelmet. Tollas Tibor ezt jelentette a Honvédelmi Minisztériumban, utána megbízatást kapott, tárja fel részletesen az ügyet. Tollas Tibor visszatért Tiszabecsre, jelentést készített, amelynek birtokában a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult, és panaszt emelt a szovjet szándékok ellen. Az amerikaiak és az angolok tiltakozásának hatására a szovjet csapatok visszavonultak a területről. Az elhurcolt férfiak közül azonban a többség már soha többé nem tért haza. Álljon itt még egy dokumentum, amely Nagy Ferenctől, volt miniszterelnökünktől származik: "Alulírott Nagy Ferenc, volt miniszterelnök igazolom, hogy Kecskési-Tollas Tibort az 1945-46-os esztendőkből ismerem. Aki akkor, mint a demokratikus honvédség főhadnagya, különleges megbizatást kapott tőlem és a honvédelmi minisztertől, hogy a Bereg megyei orosz csapatok által megszállt és közigazgatásilag is kisajátított községek elhurcoltjai érdekében felderítést végezzen. Kecskési-Tollas Tibor ezt a feladatát a legnehezebb körülmények között, mindvégig becsületes magyar munkával végezte -, még akkor is, amikor a katonapolitikai osztály és az államvédelmi szervek erre felfigyeltek. Jelentései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az akkori Szövetséges Ellenőrző Bizottság közreműködésével sikerült elérni, hogy e területet újból visszacsatolják az anyaországhoz. Tudomásom szerint a későbbiekben ez volt az igazi oka annak az üldözésnek, amelyet ellene a ÁVO megindított, s mely később börtönbe juttatta. Washington, 1966. február 25. Aláírás: Nagy Ferenc volt miniszterelnök" Az már csak személyes dolog, hogy a Népszabadság arra törekszik, hogy Tollas Tibor személyének szándékos befeketítésével a Fideszt is sárba rántsa. Félő, hogy a magyar történelemnek eme sötét korszakát kevésbé ismerő újságolvasó esetleg hitelt ad a Népszabadság áltárgyilagos kijelentéseinek. +++
1989. március 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|