![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
MDF gödöllői jelentése
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. január 12. (SZER, Hölgyválasz) - A Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete testületileg írta alá azt a tudósítást, amely a Hitel című folyóirat első évfolyamának 4. számában jelent meg. Az írás egy választó-gyűlés jeleneteit ecseteli. Az esemény főszereplője egy nevezetes estén eljátszotta élete egyik nagyjelentét. Nőről lévén szó, tapintatból nem az életkor, hanem a mozgalmi múlt aspektusából jellemezzük őt. Ennek alapján hősnőnket tituláljuk 56 évesnek. Fellépése a jelzett napon tán első ízben csapott át tragikumból komikumba, s ha továbbra is a színpadi hasonlatoknál maradunk: semmi sem jellemzi Őt jobban, minthogy a főváros körüli világot jelentő deszkákon 44 éven keresztül ő volt az előtáncos. Ha pedig - lett légyen az bárki, aki nem úgy ugrált, ahogy ő előírta - a legjobb esetben fegyelmit kapott. A primadonna rendkívül érzékeny dobhártyája megrezdült minden ellenhangra. Leginkább az éljent szerette. A füttyögésért meg egyenest bosszút helyezett kilátásba. Mindennaposak voltak a működési engedély-megvonások, a színpadról való leparancsolások, hogy a pellengért, azaz a kádervéleményt ne is említsük. Számára a színpad, mely több mint négy évtizedig foglalkoztatta, a valódi vitorlát jelentette, amelyen kiélhette szereplési vágyát. A rendezők, akik a primadonna körül sürgölődtek, falvaknak, városoknak, sőt az egész vármegyének írták elő a tapsrendet. De a szélkakasok is az ő sóhajtását lestek, hogy mikor, s merre forogjanak. Ha az első szereplő szeme sarkában netán a rosszallás ránca jelent meg, a felügyelő megrótta az egész vonalat. Ha pedig az ajkát összeszorította, ne adj isten, fenyegetően tekintett a nézőközönségre, kifejezett és derült félelem ült az arcokra. Egyébként is folyton szigorú maszkot viselt, és emiatt összecsattantak a bokák. Ennek alapján szerénytelenség nélkül állíthatta magáról - mint a nevezetes felléptekor hivatkozott is rá-,hogy sokat tett a tekintélye. Azon az emlékezetes előadáson azonban megdöbbentően kellett észlelnie, hogy a közönség néha nem csak néz, de kérdez. Éppen a bős-nagymarosi erőmű című tragédiában alakított hódoló szerepet, mikor közbekiáltások hangzottak el, hogy "nocsak", "de hisz", "jaj miért"? Erre ő azzal válaszolt, hogy kilátásba helyezte: ha nem tetszik, holnap este nem lesz villany a reflektorban. Ez a dolog mindenkit áramütésszerűen megrázott. S a vibráló tekintet kereszttüzében egyesekben fel sem vetődött, hogy az a holnap nem egészen a legközelebbi napfelkelte után, de esetleg 2016-ban lesz, mikor az igazgatóság az utolsó groschenig visszafizeti a felvett hitelt Ausztriának. Mikor ez a generáció már sem bős(z), sem hős nem lesz, viszont özönvizet - azt kaphat. A primadonna kiesett a szerepéből annál a kérdésnél is, amely szintén az igazgatóság több mint három évtizedes pazarlására vonatkozott, és azt firtatta, hogy miért kapnak indokolatlanul magas nyugdíjat - sok mással együtt - a színház nagy deficitjét pazarló gazdálkodásukkal elősegítő vezetők? Itt a primadonna tagadta, hogy a színház valóban a tönk szélén állna. Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert ő maga is rengeteget dolgozott és tett. Egyébként is fel fog még lépni a régi part, azaz pártoldalon- Ami korábban nem fordult elő vele: 41 kérdésből 17-re már nem futotta az erejéből. Ekkor ültek fel a színpadra a bokacsattogtató statiszták. Egytől egyig úgy csináltak, ahogy ezt a tanárnőjük tanította. Öten voltak, de lehettek volna akárhányan, mert évtizedekig kópiaszámra ontotta az ilyen, meg olyan hasonmást a színházi kelléktár. (...) a régi színpadból, a színjátékból mindenkinek elege van. Pest megyei hallgatóinknak feltehetően nem kell bemutatni Örsi Éva jegyzetének kiérdemesült közéleti primadonnáját. Miként azon szerencséseknek sem, akik hozzájutottak a rövid idő alatt rendkívül keresetté vált új folyóirat decemberi számához. A többiek kedvéért azonban most kivonatosan ismertetjük a Hitel tudósítását. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|