|
|
 |
|
 |
Hangulatjelentés
|
(Dorogi Judit)
München, 1989. április 6. (SZER, Hölgyválasz) - Nem tudom,
léteznek-e még hangulatjelentések Magyarországon. Olyan bizalmas
tájékoztatókra gondolok, amelyek a hatalom képviselőit voltak
hivatva informálni arról, hogyan él, miként vélekedik a társadalom
a sorsát érintő intézkedésekről. Lehet, hogy megszűntek,
feleslegessé váltak most, amikor a hazai sajtó egyre
kendőzetlenebbül ad hírt a tömeges rossz hangulatról, az ország
egyharmadát elnyelő ínséges szegénységről, a patikákban sírva
fakadó nyugdíjasokról, a mindennapok küszködéseibe belefáradt
középkorúakról vagy a lakástalan fiatalokról.
De nem csak róluk szól, őket is megszólaltatja, mint tette a Mai
nap című lap munkatársa, aki csepeli munkásokat kérdezett.
Véleményük felér egy hangulatjelentéssel. Egyikük például ezt
mondja:
- Ha én most a gyárból úgy jöttem volna ki, hogy kihozok egy darab
rezet, akkor leszúrnak, talán el is küldenek. Az újságok azt írják,
hogy a kormány hiteleket vett fel, emiatt vagyunk bajban. Hát
kérem, aki ilyet csinál, azt nem vonják felelősségre, csak a
kisembert? Aki tönkretette az országot, az ugye kiemelt
negyvenezres nyugdíjból élhet. Nincs ez jól. Mondják meg, hogy ki a
felelős, s kapjon az is négyezres nyugdíjat. Na, ha ez lesz, akkor
lesz itt valami igazság.
Kevés hír váltott ki olyan általános felháborodást, mint az egykori
rákosista miniszterelnök, Hegedűs András tavalyi, utólagos
nyugdíjemelése. A saulusból paulusszá lett szociológust 1975-ben
8.300 forinttal nyugdíjazták, de úgy látszik, 1988-ban az
illetékesek felülvizsgálták ügyét és úgy döntöttek: Hegedűs 1953
áprilisától 1956. október 23-ig tartó miniszterelnöksége oly
áldásos volt Magyarország számára, hogy nyugdíját negyvenezerre
kell emelni.
Nézzük, miként vélekedik erről a Nők lapja egyik olvasója:
- A mai viszonyok között, amikor az ország legalább 70 százaléka -
a gazdag réteg a látszat ellenére is vékony - majdnem nyomorog, de
a hetvenes évekhez viszonyítva is elviselhetetlen módon él, én
magam is konkrétan tudok olyanokról, akik 30-40 ezer forint havi
nyugdíjat kapnak.
Közülük sokan segítették kis hazánkat odajuttatni, ahol most van.
Akik érdemeik elismerése mellett kapják a horribilis pénzeket
havonta. Valóban érdemük szerint? Ebben az országban jelenleg azt
hiszen senkinek sincs számottevő érdeme. Hol marad a büntetés
azért, amit hozzá nem értésből, oda nem figyelésből, csak önös
haszonhajhászásból a legtöbben megérdemelnének?
- Az ilyen és hasonló megnyilatkozások azt mutatják, hogy a
társadalmat igenis foglalkoztatja a felelősségre vonás kérdése. És
nemcsak az ötvenes években hozott hibás döntéseké, hanem a
hetvenes-nyolcvanas éveké is. Van véleménye Bős-Nagymarosról, az
adórendszerről vagy a gyógyszeráremelésről. Legfeljebb nyilvánosan
nem hangoztatja, mert mint a már említett csepeli munkásriport
másik szereplője rezignáltan megállapítja:
- Itt mindenki nagyon jól tudja, mi a baj, mégsem változik semmi.
Azt mondja a miniszter a tévében, hogy ma már nem kezdenék el Bős-
Nagymarost. Hát ebben sem tudtak megegyezni, minket pedig nem
kérdeztek meg.
- Sovány vigasz az utóbbira, hogy tudós szakértők véleményét is
semmibe vette a jelenlegi reformkurzus, amely tavaly decemberben az
Országgyűlésben keresztülhajszolta az erőmű megszavazását. Ugyanezt
tette a személyi jövedelemadóval is, amelyről azóta hiába
bizonyította be nap mint nap a sajtó, hogy igazságtalan, mert nem
veszi figyelembe a gyerekek számát és teljesítmény visszatartó
hatása van. Kupa Mihályról, az adóreform atyjáról és társairól
minden bírálat lepereg. Sőt Kupának volt mersze februárban úgy
nyilatkozni egy vidéki napilapnak, hogy büszke a kisdedre. Legalább
annyira büszke lehet, mint Csehák Judit miniszter a
gyógyszerreformra. Ha már a lakosság nem az, és amíg ezt eltűri.
+++
1989. április 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|