|
|
 |
|
 |
Március 15.
|
(Hanák Tibor)
München, 1989. március 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Az
osztrák lapok egy része nagy kiértékeléseket közöl a magyar nemzeti
ünnep idei lefolyásáról. Arthur Meyer szinte megrója az
osztrákokat, hogy azt képzelték, március 15-ikén majd elfogja a
vásárlási láz a magyarokat. A történelmet írták ezen a napon, és
nemzetként lépnek fel. Március 15. a rezsimnek és az ellenzéknek
egyaránt a demokratizálási folyamat nagy próbája volt. Azt is
tudják a magyarok, hogy a kiegyezéshez, 1867-hez csak a környező
népekkel együtt juthatnak el, ezért követeltek szabadságot Václav
Havelnak - írja. Majd rámutat Ausztria szerepére, mely most
háttérbe szorult, mert nem az osztrákok adtak példát a magyaroknak,
hanem a magyarok az osztrákoknak. És itt utal a nagymarosi erőmű
kérdésére, melynek megépítését nem Ausztria, hanem a magyar
ellenzék gátolja meg, de már nem környezetvédelmi és gazdasági,
hanem politikai okokból.
Martos Péter a Die Pressében 4 hasábos cikket szentel március 15-e
kiértékelésére. Szerinte a budapesti kormány szóvivőjének meg kell
változtatnia azt a véleményét, hogy a magyar ellenzék még nem érett
a választásokra. A nemzeti ünnep lefolyása az ellenzék mellett szól
- állapítja meg Martos; Péter a bevezetőben.
A kormány idegeskedett ezen a napon, mely ezúttal a népé volt. Az
ellenzék és a kormány abban egyetért, hogy ami Magyarországon ma
történik, az fordulat, csak mindegyik mást ért fordulaton.
A kommunista vezetés szeretné úgy beállítani a dolgot, hogy a
változás már Kádár János leváltásával megtörtént, s nem vitatja,
hogy az ellenzéknek lenne tömegbázisa. Ugyanezt mondhatja azonban
az ellenzék is, hamarosan csak egy párt lesz az MSZMP a többi
között. A kommunista vezetésnek nem maradt más hátra, mint
kitartásra inteni a párttagokat, őrizni a hatalmat. Itt van a
voltaképpeni választóvonal - állapítja meg Martos Péter a Die
Pressében.
A heterogén ellenzék március 15-én megmutatta, hogy együtt tud
menetelni, és nem hagyja magát a kommunistáktól korlátozni, nem
elégszik meg a látszatdemokráciával. Nincs távol az a jövő, melyben
a kommunistákon kívül más pártok jelenlétével is számolni kell, és
ez megcáfolja azt a beállítást, hogy az ellenzék soraiban nincs
senki, akinek át lehetne adni a hatalmat - írja Martos Péter a Die
Pressében.
- Az 1848-as forradalom idei megünneplésének politikai tanulságait
fejtegeti mai cikkében a Le Monde kommentátora is. Nyitrai Jánost
hallják Párizsból.
- A párt, jelenti a mértékadó Le Monde tudósítója Budapestről, a
nála sokkal nagyobb tömegeket megmozgatott ellenzéki csoportokkal
szemben vesztett. Ilyen gyenge teljesítmény ellenére azért
elégedett lehet azzal, hogy - akárcsak felületes - konszenzust
váltott ki a nacionalizmusra játszva, ami Magyarországon kétségbe
vonhatatlanul melegedőben lévő érték.
A hatalom gondolatmenete a Le Monde tudósítója szerint a következő.
- A szociológia többé senkit nem érdekel. Ezen ne múljék, ne
beszélünk többé róla! Megszüntetjük a vörös zászlókat, és a
hangsúlyt olyan nagyszerű témákra helyezzük, mint Erdély, a
háromszínű kokárdák, a pluralizmus és a függetlenség, még ha
mindezt másképpen is értelmezzük, mint általában a lakosság.
Nyers Rezső azt kívánta, hogy március 15-e a magyarok egységének
egyik tényezője és egy nemzeti közmegegyezés kiinduló pontja
legyen. Ez - állapítja meg a francia újságíró - egyfajta
manipulációs átvételhez hasonlít. De a lényeg az, hogy párhuzamosan
a párt megőrzi a hatalom minden kulcspozícióját. Az ellenzék pedig,
mivel nem akarja veszélyeztetni a többpártrendszer felé vivő
bizonytalan menetet, és mivel munkásbázis hiányától szenved,
egyelőre nem kívánja siettetni a dolgokat - eddig a Le Monde
tudósítója az idei magyar március 15-e politikai tanulságáról. +++
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|