|
|
 |
|
 |
Tollas Tiborról a Népszabadság cikke kapcsán
|
(Antal János)
München, 1989. március 12. (SZER, Zene-szó) - Tovább gyűrűznek a
február 18-án Bécsben tartott Fidesz bemutatkozó-est körül
keltett hullámok. Az MSZMP napilapja, a Népszabadság a február 21-
én közölt rosszindulatú cikke után, az elmúlt hetet megelőző
szombaton, március 4-én helyet adott a Fidesz választmányi tag,
Fodor Gábor helyreigazító cikkének - és rögtön válaszol is rá.
Megjelent a Népszabadság kultur-rovatában, bár a válasz több
helyütt minden, csak nem kulturált. Addig csak hagyján, hogy Fodor
Gábor helyreigazítást kérő levele szinte őszintének látszó
értetlenkedést váltott ki a pártlap szerkesztőségéből, de újra
visszatérnek a Münchenben megjelenő Nemzetőr című lap
főszerkesztőjének Tollas Tibornak személyére is. Mégpedig a magyar
újságírás legrosszabb hagyományainak megfelelően.
A Tollas Tiborral foglalkozó részt azt hiszem érdemes közelebbről
is szemügyre venni.
Nehéz helyzetben vagyok, mert olyan szavakat kell kimondanom,
amelyek nem illenek bele az etikus újságírásról bennem kialakult
képbe. A Népszabadság ugyanis több alkalommal nem mond igazat.
Szemelgessük:
A budapesti pártlap szerint 1945-ben Tollast, a volt csendőrtisztet
ugyan átigazolták a rendőrséghez, ám röviddel később felismerték,
mint állítólagos fasisztát. Nem a beregszászi deportáltak,
politikai foglyok, magyar zsidók, hanem egy volt csendőrtársa,
Szemenyei János tett rá terhelő vallomást.
Itt már az első mondatban van egy apró baklövés. Kecskési-Tollas
Tibort ugyanis nem a rendőrséghez igazolták át 1945-ben, hanem az
újonnan alakult népi demokratikus hadseregbe, ahol főhadnagyként
szolgált, és hadtáp feladatokat látott el - amint azt a magyar
Honvédelmi Minisztérium által 1945. november 1-én kibocsátott
igazolvány is tanúsítja.
A rendőrséghez később került, amikor 1947. január 1-étől B-listás
honvédtisztként - mint minden leigazolt hajdani csendőrtisztet -
behívták őrsparancsnoki iskolai tanárnak.
Idézzük most talán állítólagos Szemenyei János vallomásának a
Népszabadságban megjelent passzusát:
"Kecskési Tibor jelenlegi rendőr főhadnagy 1944 áprilisától
hónapokig a beregszászi gettó parancsnoka volt, és ő súlyos
cselekményeket követett el. Október 15-ike után nyilas karszalaggal
és géppisztollyal a nyakában Budapest utcáin száguldozott."
Itt sem stimmel minden. Az a legkevesebb, hogy bizonyos Szemenyei
soha nem szolgált Kecskési Tibor parancsnoksága alatt, az viszont
már figyelemre méltó, hogy a tiszaszalkai illetőségű Gáspár
fivérek, akik a szóbanforgó beregszászi gettó zsidó nagytanácsának
tagjai voltak, és név szerint ismerték még az őrszemélyzetet is,
Kecskési Tibor tárgyalásán eskü alatt vallották, hogy Kecskési-
Tollas Tibor a terhére rótt bűncselekményeket nem követhette el,
mert nem vett részt a kitelepítésben.
Álljon itt egy másik bizonyíték is: egy nyilatkozatról van szó,
amelyet Beregszász hajdani csendőrparancsnoka Morguly János (?)
csendőralezredes adott az Egyesült Államokbeli Clevelandben,
közjegyző előtt. A nyilatkozat szövege így hangzik:
"Alulírott kijelentem, hogy legjobb tudomásom szerint 1944. április
havában nem Kecskési-Tollas Tibor volt a beregszászi gettó
parancsnoka. A zsidók összeszedésekor az utolsó zsidó
elszállításáig a gettó parancsnoka egy előttem ma már név szerint
ismeretlen rendőr főhadnagy. A nagyváradi csendőriskola, a
beregszászi rendőrkapitányság kérelmére, mint karhatalom került a
beregszászi gettóba. A 117-es számú tábori hadtáp
csendőrzászlóaljnak a zsidókkal kapcsolatban semmiféle tevékenysége
nem volt -, s így Tollas Tibornak sem a zsidók összeszedésében, sem
a gettóban való őrzésében nem lehetett része.
Kelt Cleveland, Ohio, Egyesült Államok, 1965. október havában.
Közjegyzői hitelesítéssel."
A nyilas karszalagról csak annyit, hogy Tollas Tibor parancsnoka,
Qzváry-Nivius Attila (?) csendőrtábornok nem is tűrte volna, hogy
beosztott tisztjei pártszalaggal járjanak, nem is beszélve arról,
hogy a kérdéses időpontban Tollas Tibor alakulata Tiszaújlakról a
hátsó Tisza-vonalra, onnan pedig a Dunántúlra vonult vissza, s
Veszprémben töltött hosszabb időt.
A Népszabadság állításával szemben az sem igaz, hogy Kecskési-
Tollas Tibort 1956. október 23-ikán a forradalom szabadította volna
ki rabságából.
Tollas Tibor 1956. július 25-ikén szabadult, holott még másfél év
hátra volt a koncepciós jellegű perben kiszabott büntetéséből. Hogy
történhetett ez?
1956 kora nyarán ügyészekből és ügyvédekből álló bizottságok
keresték fel a magyar büntetésvégrehajtó intézeteket, így a váci
fegyházat is. Minden fogoly ügyét a börtönben berendezett irodában
vizsgálták felül.
Tollas Tibornak már ott szóban jelezték, hogy jogtalannak tartják
az ítéletet, s rövidesen szabadul. Javasolták továbbá, hogy azonnal
nyújtsa be rehabilitációs kérelmét, ezt azonban a forradalom
megakadályozta.
Tollas Tibor a forradalom után távozott Nyugatra, november 9-ikén
lépte át az osztrák határt, Nickelsdorf térségében.
Tollas Tibor igazi bűne tehát nem az volt, hogy a beregszászi gettó
parancsnoka lett volna, vagy nyilas keretlegény - ezek a vádak a
bizonyítékok ismeretében egészen nyilvánvalóan tarthatatlanok.
Tollas Tibor azzal nyerte el az ÁVO figyelmét, hogy tudomására
jutott: a bevonuló szovjet csapatok el akarnak csatolni a trianoni
Magyarország területéről 23 falut. A községek férfilakosságát
elhurcolták, és a falvak elöljáróival erőszakkal aláíratták az
úgynevezett az átcsatolási kérelmet.
Tollas Tibor ezt jelentette a Honvédelmi Minisztériumban, utána
megbízatást kapott, tárja fel részletesen az ügyet. Tollas Tibor
visszatért Tiszabecsre, jelentést készített, amelynek birtokában a
magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult, és
panaszt emelt a szovjet szándékok ellen.
Az amerikaiak és az angolok tiltakozásának hatására a szovjet
csapatok visszavonultak a területről. Az elhurcolt férfiak közül
azonban a többség már soha többé nem tért haza.
Álljon itt még egy dokumentum, amely Nagy Ferenctől, volt
miniszterelnökünktől származik:
"Alulírott Nagy Ferenc, volt miniszterelnök igazolom, hogy
Kecskési-Tollas Tibort az 1945-46-os esztendőkből ismerem. Aki
akkor, mint a demokratikus honvédség főhadnagya, különleges
megbizatást kapott tőlem és a honvédelmi minisztertől, hogy a Bereg
megyei orosz csapatok által megszállt és közigazgatásilag is
kisajátított községek elhurcoltjai érdekében felderítést végezzen.
Kecskési-Tollas Tibor ezt a feladatát a legnehezebb körülmények
között, mindvégig becsületes magyar munkával végezte -, még akkor
is, amikor a katonapolitikai osztály és az államvédelmi szervek
erre felfigyeltek. Jelentései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az
akkori Szövetséges Ellenőrző Bizottság közreműködésével sikerült
elérni, hogy e területet újból visszacsatolják az anyaországhoz.
Tudomásom szerint a későbbiekben ez volt az igazi oka annak az
üldözésnek, amelyet ellene a ÁVO megindított, s mely később
börtönbe juttatta.
Washington, 1966. február 25.
Aláírás: Nagy Ferenc volt miniszterelnök"
Az már csak személyes dolog, hogy a Népszabadság arra törekszik,
hogy Tollas Tibor személyének szándékos befeketítésével a Fideszt
is sárba rántsa. Félő, hogy a magyar történelemnek eme sötét
korszakát kevésbé ismerő újságolvasó esetleg hitelt ad a
Népszabadság áltárgyilagos kijelentéseinek. +++
1989. március 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|