|
|
 |
|
 |
MSZMP KB állásfoglalása
|
Köln, 1989. február 11. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - A Magyar
Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint várható volt,
megtalálta azt a definíciót az 1956-os eseményekre, amellyel a
testület és a párt tagjai többé-kevésbé valamennyien meg tudnak
barátkozni, amelyet az MSZMP sorain belül senki nem fog sértőnek
tartani, és az, akinek eltérő véleménye van, finom gesztusokkal is
elhatárolhatja magát a KB döntésétől. Ma a budapesti pártvezetés
állásfoglalásához Romhányi István fűz kommentárt.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nem volt
választása, döntenie kellett, egységet kellett demonstrálnia. A
vezetés iránti bizalom hiánya, a külgazdasági gondok egyaránt
megkövetelték, hogy cselekvőképes egységként lépjen fel. Pozsgay
Imre a messzemenő gazdasági, politikai és társadalmi reformok
elsőszámú exponense két héttel ezelőtt világszerte nagy visszhangot
keltett azzal a kijelentésével, hogy a párt által megbízott
történész bizottság népfelkelésként értékeli 1956-ot. Politikum
volt, hogy nem várta ki a tudósok állásfoglalását és az is, ahogy
az államminiszter kijelentéseire a pártvezető és a kormány elnöke
reagált. Pozsgay Imre fellépésében Grósz Károly nyilvánvalóan
kihívást látott, amire gyorsan akart reagálni. A ma délután
elfogadott formula nem teszi magáévá 1956 Pozsgay-féle értékelését.
De azt sem lehet állítani, hogy ennek szögesen ellentmond.
A kompromisszum, úgy tűnik, inkább a kizárólag ellenforradalmat
emlegető és eddig elsősorban Berecz János által képviselt álláspont
rovására jött létre. Hiszen eddig csakis ez felelt meg a párt
irányvonalának. Az árnyaltabb értékelés elfogadtatása tehát Pozsgay
Imre nevéhez fűződik. Ha a kikényszerített kompromisszum gyengítené
az államminiszter párton belüli pozícióját, aligha árthat
tekintélyének a pártkívüli többség szemében. Ő megtette a magáét,
indítványát a reformerek megszavazták, a maradiak leszavazták. A
maradiak, akikről Kádár János leválasztása óta hallani is alig
lehetett, egyre inkább magukra maradnak. A Grósz Károly által is
vehemensen szorgalmazott szerkezetváltást kétszeresen is
hátráltatják, politikai tisztségük révén, és munkahelyükön is.
Első számú exponensük, Berecz János most, úgy tűnik, együttműködést
próbál kialakítani Pozsgay Imrével, hogy visszanyerje azt, amit két
évvel ezelőtt az írókkal és a szellemi ellenzékkel vívott harcában
a közvélemény szemében elveszített. Átpártolása akkor is gyengíti a
visszahúzó erőket, ha esetleg csupán taktikai jellegű. Az utóbbi
két nap magyar vonatkozású moszkvai jelentései arra engednek
következtetni, hogy a szovjet vezetés jóindulattal van a magyar
reformerek iránt. A történelmi tévedések és bűnök felfedése,
bevallása továbbra is tápot ad majd a közelmúltról folyó vitának,
amely Magyarországon ma csupán a Központi Bizottságon belül zárult
le. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|