|
|
 |
|
 |
Menekülttábor
|
(Gordon Tamás)
München, 1989. január 4. (SZER, Világhíradó) - Menekülttábor a magyar-román
határ közelében.
Jó estét kívánok kedves hallgatóink! Ismét egy olyan követelésről van szó,
amely a társadalomból alulról indult ki. Sajnos a tábor legfontosabb és
legsürgősebb feladata - amennyiben létrehozzák - nem az lesz, hogy segítsen
az első gyakorlati gondokon. Nem - a tábor gondolatát éppen az a jogos
igény vetette fel, hogy a magyar hatóságok önkényeskedését meg kell
akadályozni.
A visszatoloncolásokat a Belügyminisztérium sem titkolta el, 1400 esetről
tudnak. Csakhogy az indoklásuk nem egészen felel meg a valóságnak.
Állítólag csak bűnözőket, elmebetegeket és kiskorúakat küldtek vissza.
Független források azonban egészen másfajta diszkriminációról tudnak. A
helyi határőrszervek saját hatáskörükben visszatoloncolják a román ajkúakat
és a cigányokat.
Tegnapi adásunkban hírt adtunk két erdélyi menekültről, akik kitoloncolását
- szó szerint - az utolsó pillanatban akadályozta meg a Grósz Károlynak
küldött telex. Az őket szállító gépkocsit Kecskeméten érte utol a
kitoloncolást felfüggesztő határozat. Róluk a Független Jogvédő Szolgálat
és a Szabad Demokraták Szövetsége szerzett tudomást, akik már korábban is
fölemelték szavukat - a menekülteket érő önkényeskedések miatt - a jogi
helyzet rendezéséért és menekülttábor felállításáért.
A két fiatalember visszazsuppolását tehát felfüggesztették. A
Belügyminisztérium közölte: ha záros határidőn belül találnak befogadó
országot, és előteremtik a repülőjegy árát, akkor távozhatnak az országból
Nyugat felé.
Mindezekhez persze tudni kell, hogy a két menekült jelenleg a
Belügyminisztérium foglya Budapesten, a Tolnai utcában. Ügyvédjük azonban
felvette a kapcsolatot többek között a svéd követséggel is. Erdős Péter
kollégám most összefoglalja: mi derült ki, illetve mi nem derült ki mai
telefonbeszélgetéseiből, amelyeket svéd diplomatákkal - többek között
Svédország budapesti nagykövetségének konzulnőjével folytatott.
- Annyi bizonyos, hogy a helyzetük - ha a magyar hatóságok úgy akarják -
szinte reménytelen. Svéd részről ugyan bizonyára igyekeznének a
menekültügyekben az ország hagyományaihoz méltó jóindulattal eljárni, de
ragaszkodniuk kell a törvényekhez. Menekülteket befogadnak, s mivel a
romániai helyzet nem ismeretlen Svédországban sem, román állampolgárok
feltehetően menedéket is kapnának. Ezt azonban csak Svédországban lehet
kérni - vagyis már az országon belül - a követségen nem.
Svédország és Románia közt nincs vízumkényszer, a román útlevéllel tehát
elvben el lehetne érni Svédországot, ehhez azonban már elengedhetetlen a
magyar hatóságok jóindulata: hogy nyugati kiutazási engedély nélkül is
kiengedjék a román állampolgárokat Magyarországról.
Nagy István azért próbált pontosan Svédországba kijutni, hogy Romániában
rekedt családja egyszer majd utána jöhessen. Felesége és kislánya ugyanis
illegálisan megpróbáltak átjutni a román-magyar határon, de nem sikerült
nekik. A román börtönből csak nemzetközi tiltakozás hatására engedték ki
őket.
A megálmodott családegyesítésnek svéd részről nincs akadálya, bár nem
kötöttek ilyen egyezményt Romániával, úgyhogy a román kormány még mindig
megtagadhatja a kiutazási engedélyt azoktól, akiket Svédország befogadna.
Egyelőre tehát a két menekült sorsa a hatóságokon múlik - hacsak az ENSZ
menekültügyi főbiztosa, illetve a főbiztos magyarországi ügyekkel is
megbízott bécsi képviselője nem tudja megoldani a helyzetet. +++
1989. január 4., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|