|
|
 |
|
 |
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (1. rész)
|
1989. szeptember 25., hétfő - Az MSZMP mint a jelenlegi kormányzó párt és a kormány ellentmondásos viszonyáról, a Németh-kormány működésének eddigi mérlegéről és jövőbeni stratégiai céljairól, valamint más, a közéleti, a mai viták homlokterében álló kérdésekről fejtette ki nézeteit Németh Miklós miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda kérdéseire válaszolva. Az interjút teljes terjedelmében közöljük.
x Az utóbbi időben - egyesek vádként, mások érdemként - egyre
többször hangoztatják, hogy a kormány eltávolodott saját pártjától,
az MSZMP-től. Igaznak tartja-e ezt a megállapítást?
- A kérdést így is fel lehet tenni, de ez hibás válaszra csábít.
Mindenki egyetért abban, hogy a pártállam intézményét le kell
bontani. Nem a párttól távolodott el a kormány, hanem a párt vezető
testületei által hozott döntések végrehajtója helyett vált önálló
kormányzati politikai erővé. A lényeget abban látom, hogy a kormány
és a Parlament együttműködésében helyreállt a parlamentáris
demokrácia. Nem vártuk meg ezzel a koalíciós időket. Ez azt jelenti,
hogy a kormány csak a Parlamentnek felelős döntéseiért. Miután
azonban a Parlament többségében MSZMP tagokból áll, ezért a kormány
ezzel közeledett saját pártjához, hiszen konstruktív együttműködést
tudott kialakítani annak parlamenti képviseletével. Ezenkívül
ezernyi jelzés bizonyítja számunkra azt is, hogy a párt reformerői
is támogatják a kormány stratégiai irányvonalát és a kormány
akcióit. Ezeken a területeken tehát közeledés, sőt szoros
együttműködés tapasztalható. Arról viszont nem tehet a kormány, hogy
az MSZMP vezetése nem épített ki megfelelő kapcsolatot saját
parlamenti képviseletével. Ugyanis parlamentáris demokráciában ez
lenne a kormány befolyásolásának, ellenőrzésének módja. Így
fordulhattak elő olyan esetek, amikor az MSZMP csak esetlegesen
támogatta a kormányt, sőt helyi szinteken szembefordulás is történt.
Ezt a helyzetet tarthatatlannak tekintem, és mindent megteszek
azért, hogy a közelgő kongresszus után olyan megújult párt
szerveződjön, amelyik tisztában van azzal, hogy a választásokon a
sorsa - mint kormányzó pártnak - a kormányzat teljesítményén dől el.
x Álláspontja, mint a kormány elnökéé, világos. De Ön egyúttal a
párt elnökségének is tagja. Nem érez ezért a helyzetért
felelősséget? (folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (2. rész)
|
- De igen. Nyáron azért is vállaltam a pártelnökségi tagságot,
mert azt hittem, hogy a pártállam lebontására így nagyobb hatást
tudok gyakorolni. Ebben tévedtem. Nem tudtam megakadályozni, hogy a
párt különböző fórumai konkrét ügyekben a kormányra kötelező
határozatot hozzanak. Így volt ez például a pártszervezetek
munkahelyi működésével kapcsolatban. Persze más problémák is
adódtak. Legutóbb például meglepetéssel olvastam a Népszavában: ,,Az
MSZMP elnöksége biztosította a SZOT vezetőit, hogy a maga
eszközeivel támogatja a szakszervezetek által igényelt, a mozgalom
jövője szempontjából nélkülözhetetlen kormányzati intézkedések
meghozatalát,,.
x Miért lepődött meg? Nem vett részt a tanácskozáson?
- A tanácskozás harmadik fordulójában, amikor a megállapodás
megszületett, nem vettem részt. Az első két forduló során pedig a
megállapodással ellentétes volt az álláspontom.
x Miért? A pártelnökség csak egyhangú döntést hozhat?
- Igen, pontosan ez a helyzet. A pártelnökség megalakulását
követő első ülésen abban állapodtunk meg, hogy döntéseink csak
teljes egyetértés esetén érvényesek.
x Ezek szerint még sincs teljes egyetértés a pártelnökség tagjai
között?
- Nincs. Voltak és vannak vitáink lényeges és kevésbé lényeges
kérdésekben.
x Mondana rá példát?
- Kettőt már mondtam.
x Ezek szerint többet is tudna? Mégis úgy érzi, hogy mint
kormányfőnek ott a helye a testületben?
- Őszintén: rég nem érzem így, de amikor létrehozták, még hittem
benne. Ma már nem érdemes a változtatáson gondolkodni, hiszen a
pártelnökség rövidesen feloszlik, mivel megbízatása a kongresszusig
tart.
- De a kormányt mint testületet is sok kritika éri. Egyesek
szerint a kormány kapkod, mások szerint gyenge és halogatja a
döntéseket. Hogyan vélekedik Ön a kormány eddigi teljesítményéről?
(folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:02
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (3. rész)
|
- Nem tartanám helyesnek, ha az értékelést én adnám meg. Néhány
tényt viszont feltétlenül meg szeretnék említeni. Az év elején
fájdalmas, a lakosság életszínvonalát terhelő intézkedésekkel
sikerült elhárítani a küszöbön álló pénzügyi összeomlást. Júniusban
újabb, hasonló jellegű lépésre kényszerültünk. Közben olyan
külpolitikai-külgazdasági orientációt alakítottunk ki, amelynek
gyümölcsei őszre beértek, és lehetővé tették idén a gazdaság
működőképességének fenntartását. Most is gigászi harc folyik a
gazdaság működőképességének fenntartásáért, és ez a küzdelem
mindmáig eredményes. Jórészt ennek köszönhető, hogy partnereink,
közöttük a vezető nyugati hatalmak is bizalmat tanúsítanak a magyar
kormány iránt. Kiszámítható, a nemzeti érdekeket követő és más
nemzetek érdekeit nem sértő külpolitikai lépéseinkkel olyan
feltételeket teremtettünk, amelyek közepette a vezető nyugati
hatalmak készek támogatni a kormányt. Csak képesek legyünk ezeknek a
lehetőségeknek a kihasználására
x És képesek leszünk erre?
- Bízom benne; mi ezen dolgozunk. A kormány világos stratégiai
irányvonalat követ, amelyet akciókkal is alátámaszt. Az év elején a
kormánynak politikai tőkét kellett gyűjteni a mozgásképesség
megszerzéséhez. Ezt megtette, és most van olyan politikai tőkéje,
amellyel gazdálkodhat. Igaz, sokan támadnak bennünket, de mégsem
érezzük magunkat egyedül. Nap mint nap érezzük az ország sorsáért
aggódó emberek támogatását. Ez komoly erőt ad, amit nagyban növel,
hogy a Parlament is sokat segített konstruktív kritikájával,
ösztönző iránymutatásával.
x Ezt a Parlamentet viszont számos kritika érte az utóbbi
hónapokban, sokan még a legitimitását is kétségbevonják...
- Ezt persze mindenki megteheti. De ezzel a ,,semmi sem
érvényes,, alapállására helyezkedik. És akkor csak azon lehet
vitatkozni, ki kit és miért tekint kevésbé legitimnek, mint saját
magát. Vagyis a legitimitás-hiány megszüntetése csak együttműködve,
a demokratikus átmenetben történő előrehaladással lehetséges. A
kölcsönös vádaskodás nem lehet célunk, de eszközünk sem. Ez annál is
fontosabb, mert a közvéleményben jelen van a keserűség, a
kiábrándultság, ugyanakkor a türelmetlenség és az illuziókergetés
is. Dinamikus vállalkozás-élénkítő lépéseket sürgetnek és nem veszik
észre, hogy a gazdákodás mostani körülményei között ezek csak
fokozatosan építhetők fel. Sokan már előre óvnak attól, nehogy újabb
áremeléseket hajtson végre a kormány, mert a nép türelme véges.
(folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:04
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (4. rész)
|
Én ennek tudatában vagyok, de bízom abban, hogy a nép megérti: a
szorító intézkedések, az áremelések - amelyeket döntően nem a
kormány határoz el - helyzetünkből, és nem a kormány szándékaiból
fakadnak. Tudom, hogy az átalakulás fájdalommal jár és azok, akik
ezért támadnak bennünket egyről megfeledkeznek: pontosan az előző
kormányok ijedtsége, biznytalansága, egyhelyben toporgása juttatott
bennünket ilyen helyzetbe. És soha ne felejtsük el: ha az
elkeseredés hulláma elszabadul, ha azt felkorbácsolják, akkor
elveszítjük az átalakulás minden esélyét.
x Egyesek a kormány szemére hányják, hogy nincs programja. Sokan
azt tartják, hogy a kormány éppen ezért kapkod. Mások azt mondják,
hogy egy kormányprogram készítése eleve irreális vállalkozás, hiszen
a kormány legfeljebb jövő év júniusáig van hivatalban. Ön hogyan
látja ezt a kérdést?
- Erre először is kérdéssel válaszolok. Csak nem olyan típusú
programot hiányolnak, amelyeket a korábbi kormányok meghirdettek
ugyan, de egyikük sem tudta teljesíteni? Ilyen típusú, tértől-időtől
független követelményeket tartalmazó programokra nincs szükség.
Olyan program, amely ,,felülről,, követelményeket ír elő, nem
illik az átalakuló gazdasági és politikai feltételekre. Nem is
beszélve arról, hogy az új nemzetközi követelményekhez sikeresen
alkalmazkodó országok sohasem követelményeket tartalmazó
programokat, hanem stratégiai irányvonalat és az azt alátámasztó,
hitelesítő akciósorozatot fogadtak el. Ezért a magyar kormány
szakított a korábbi gyakorlattal. Stratégiai irányvonala van,
amelyet akciók hitelesítenek. Számunkra ez a következetesség és a
tervszerűség ismérve.
A kormány stratégiai céljai világosak. Politikailag:
demokratikus, korunk Európájához méltó állami, társadalmi
berendezkedés kiépítése. Gazdaságilag: a vegyes tulajdoni szerkezetű
piacgazdaság. Társadalmilag: egy új típusú polgárosodás. A
megvalósítás nehézségei viszont óriásiak. Az örökölt nehéz
helyzetben sokan csodákat, vagy legalábbis azonnali eredményt hozó
intézkedéseket várnak. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy csodák
nincsenek, és 40 év szőnyeg alá söprésének ,,eredményét,, egyik
napról a másikra nem lehet felszámolni. (folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:07
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (5. rész)
|
Ezen a nyomvonalon megindultunk. Törekvéseinket jelentős
nemzetközi erők és hatalmak is elismerik és támogatják. Ez a
történelmi szükségszerűség a jelenlegi helyzetből kiolvasható, ezért
a kormánynak kötelessége ezt a tendenciát nemcsak megfogalmazni,
hanem gyakorlati politikájában érvényesíteni is. A választások majd
eldöntik, hogy milyen kormány alakul. Biztos, hogy koalíciós kormány
lesz, és remélem, hogy olyan nemzeti nagy koalíció, amely minden
számottevő politikai erőt tömörít. A feladat ugyanis olyan óriási,
hogy meghaladja egy párt erejét. Persze az is lényeges, miként
alakulnak a koalíciós arányok. Egy azonban biztos: az új koalíciós
kormánynak stratégiai nyomvonalának megválasztásában nem lesz a
mainál nagyobb szabadsága, ha a nemzet szolgálatára vállalkozik.
x Bírálatok érik a kormány külpolitikáját is. Azt mondják, hogy
veszélyes az olyan helyzet, amikor egy országnak távoli
szövetségesei és közeli ellenségei vannak. Mi erről a véleménye?
- Ezt a legjobb esetben is a helyzet tökéletes félreértésének
tartom; a legrosszabb esetben pedig ez a vélemény nem más, mint a
kormány reformtörekvései elleni támadás burkolt formája. És
mindenképpen durva leegyszerűsítése annak a rendkívül összetett
külpolitikai aktivitásnak, melynek fő elemeit jelzésszerűen a
következők jellemzik:
- a Magyar Népköztársaság nemzetközi politikája tekintetében
felzárkózóban van az európai, civilizált nemzetekhez;
- szakított évtizedes előítéletekkel, dogmákkal, mind a
szövetségesei, mind a kívülállók irányában, elvont eszmék,
követelések helyett nap mint nap konkrét lépésekkel és
megnyilatkozásokkal bizonyítja új politikai gondolkodásmódja
komolyságát;
- érdemi erőfeszítéseket tesz az egyezményes keretek,
megállapodások átfogó rendszerének kialakítása érdekében, amely
nemzetközi ,,védőhálót,, jelenthet a visszarendeződéssel szemben is;
- álláspontja és törekvései megismertetéséhez és megértetéséhez
vállalja a nyílt kiállást, a szembesítést a hazai és a nemzetközi
közvéleménnyel.
A világ számottevő hatalmai Keleten és Nyugaton nemcsak
deklarálták a kormány reformtörekvéseivel való egyetértést, hanem
ahhoz konkrét segítséget is adnak, egyenrangú partnernek elfogadva
bennünket. Ezt a segítőkészséget nem szabad lebecsülnünk, mert ebben
az évszázadban ezidáig ilyen fokú együttműködési készséggel nem
találkozhattunk. (folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:09
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (6. rész)
|
Ami pedig a közeli ellenségekre utalást illeti, ez a minősítés
végzetes félreértés. Vannak újkeletű vitáink a szomszédos
országokkal több évtizedes problémákról, vannak feszültségpontok.
Ezekről jobb, ha nyíltan beszélünk, mintha hallgatunk róluk, ahogy
ez korábban történt. Így legalább van esélyünk a megoldásra.
Ugyanakkor a leghatározottabban visszautasítottuk és utasítjuk a
magyar belügyekbe történő beavatkozás minden kísérletét. A kormány
ilyen szempontból egyértelmű helyzetet teremtett.
x Közeledik október 23-a. Már most viták folynak a megemlékezés
módjáról. Van, aki pirosbetűs ünneppé és munkaszüneti nappá kívánja
nyilvánítani, mások nemzeti emléknapról, megint mások a nemzeti
megbékélés napjáról beszélnek. Mi a kormány véleménye?
- A kormány még nem alakította ki álláspontját, de személyes
beszélgetéseinkből annyi már mostanra is kiderült, hogy nagy vita
lesz. Sokféle vélemény van, és ez így természetes. A döntést most
nem akarom személyes véleményemmel befolyásolni, mert az nem lenne
korrekt a testülettel szemben. De talán annyi elmondható, hogy
október 23-a - több okból is - emlékezetes nap minden magyar
számára. Vitathatatlan, hogy október 23-án népfelkelés kezdődött,
amelyet az embertelen sztálinista politikai és gazdasági
berendezkedés elvetése, a nemzeti függetlenség vágya vezérelt. Ilyen
értelemben 1956. október 23-át nyugodtan a magyar történelem során
oly sokszor - és mindig sikertelenül - megvívott nemzeti
függetlenségi harcok közé sorolhatjuk.
x Miben látja az október 23-i népfelkelés máig érvényes
tanulságait?
- Először: a nemzeti függetlenséget egy ilyen kis nép, mint a
magyar, nem fegyveres harccal, hanem csak okos kompromisszumok
sorozatával vívhatja ki. (folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:11
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (7. rész)
|
Másodszor: mindig figyelni kell a nemzetközi erőviszonyok
alakulására, a nagyhatalmak külpolitikai szándékaira. Most a nemzeti
függetlenség további erősítése a Varsói Szerződés reformján
keresztül vezet. Erre most esély van, tehát ezen kell dolgoznunk, és
tudatában kell lennünk annak, hogy minden erőszakos fellépés e célt
veszélyeztetné. A semlegesség vonzó jelszava ma is felbukkan. Nem ok
nélkül. De figyelembe kell vennünk, hogy ez sem a Szovjetuniónak,
sem az Egyesült Államoknak ma még nem érdeke, mert megbontaná az
európai erőegyensúlyt, destabilizálná a térséget, ezért nem bíztat
erre bennünket egyetlen nyugati hatalom sem. A semlegesség elérése
ugyanis az európai katonai tömbök leépítéséhez kötött, illetve csak
akkor nyugszik biztos lábakon, ha a nagyhatalmak érdekeltségével, mi
több, stratégiájával egybeesően, az általuk teremtett garanciákkal
is alátámasztott. Hiszem, hogy a világ sora úgy fog alakulni, hogy
ez a belátható jövőben bekövetkezik.
Harmadszor: a mostanra elért nemzeti függetlenség védelmére
képeseknek kell lennünk. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha erre
katonailag felkészültek vagyunk, és a nemzeti függetlenség
védelmének szükségességében társadalmi egyetértés van. Az sem
közömbös - és ezt Svájc, Ausztria, valamint Svédország példája
egyaránt mutatja -, hogy a semlegesség a jelenlegi szinthez képest
lényegesen megnövelné a katonai költségvetést is.
Negyedszer: a nemzet energiáit gyengíti, nemzetközi poziciónkat
rongálja, aki gyűlölködésre bíztat, aki egy másik magyar állampolgár
megbélyegzésére törekszik, annak faja, vallása, nemzetisége,
világnézete vagy ideológiája miatt. A kormányzatnak ezért minden
rendelkezésre álló eszközzel védelmeznie kell a magyar
állampolgárokat az ilyen uszítással szemben. A félelem légkörében
ugyanis nem lehetséges semmiféle demokratikus átmenet.
Ötödször: a kormányzatnak erősítenie kell a pártok felett álló,
integrációs jellegű szervezetek szerepét. Ilyen szervezetek az
egyházak, amelyeknek a kormány stratégiai szövetséget kínált a
közösségépítésben, az erkölcsi értékek védelmében. Az egyházak ezt
el is fogadták. Ilyen szervezetek lehetnek a helyi önkormányzatok,
amelyek kiépítését a kormány - az Országgyűléssel és a megújulóban
lévő Hazafias Népfronttal együttműködve - haladéktalanul
kezdeményezi. A demokratikus átmenet ugyanis politikai értelemben
mindaddig tart, amíg a helyi önkormányzatok, a civil társadalom
alapsejtjei nem jutnak meghatározó pozicióhoz a közösségek életében.
(folyt.köv.)
1989. szeptember 25., hétfő 15:13
|
Vissza »
|
|
Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel (8. rész)
|
x Térjünk vissza még egyszer 1956-ra, és ami ettől
elválaszthatatlan, Nagy Imre szerepére, amely ma ismét vitatéma.
- Nagy Imre temetésekor erről már nyilatkoztam. Csak annyit
tennék hozzá, én úgy ítélem meg: Nagy Imre 1956 előtt - akár
Magyarországon, akár a Szovjetunióban - kifejtett tevékenységét csak
az akkori kommunista mozgalom többi vezetőjének tetteivel
összefüggésben lehet értékelni.
Én megadtam a végtisztességet annak a Nagy Imrének, aki 1956-ban
nemzeti függetlenséget és reformokat akart, és akit 1956 után
többszörösen becsaptak és elárultak, és teljesen indokolatlanul
kivégeztek. Álláspontom most is változatlan. Ha most rendeznék meg a
temetést, most is ott lennénk. Azért, mert meggyőződésem, hogy a
közelgő pártkongresszuson csak akkor leszünk képesek a megújulásra,
ha számon tartjuk azokat az elődöket:
- akik 1956 októberében a szocializmus megújításáért és a
nemzeti függetlenségért szálltak harcba;
- akik ezt a harcot a sztálinista modell lebontásának
kísérletével már 1953-ban megkezdték;
- akik az 1968-as reformot előkészítették és bevezették;
- akik a ,70-es években megakadályozták a teljes
visszarendeződést.
S e kérdés kapcsán nemcsak az elődökről, de azokról a megújulás
mellett elkötelezett párttagokról, reformerőkről és körökről sem
feledkezhetünk meg, akik tetteikkel, munkájukkal, erkölcsi
tisztaságukkal tekintélyt és elismerést szereztek a társadalomban.
Ezek nem különös emberek. Mindig a népben és a társadalomban
gondolkodtak, és mindig készek voltak az együttműködésre
tisztességes, munka- és családszerető honfitársaikkal. (MTI)
1989. szeptember 25., hétfő 15:15
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|