|
|
|
|
A Petőfi-expedíció
|
----------------- München, 1989. szeptember 25. (SZER, Magyar híradó) - Hazatért Szibériából a Morvai Ferenc vezette expedíció, és az újabb vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy valóban Petőfi maradványait találták meg. Távol áll tőlünk, hogy állást foglalnánk abban a kérdésben, amiben még a tudósok is bizonytalanok, de csatlakozunk azokhoz, akik meglepődtek, hallván, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a fölkérés ellenére nem vett részt az expedícióban. Vagy működnének még a régi reflexek: felülről jövő utasításra kellett várni? Reméljük nem így van. De akkor miért ez az enyhén szólva is tartózkodó magatartás? Budapesti tudósítónk, Szőcs Géza eredt a kérdés nyomába: - A Magyar Tudományos Akadémia véleményét próbáltuk megtudni a Morvaiék által szervezett második szibériai Petőfi-expedícióval kapcsolatban. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Kiss József Petőfi-kutatóval beszélgettünk, aki a Művelődési Minisztériumnak készített szakvéleményt az előző expedíció jelentéséről, és aki most is hangsúlyozta, hogy ő maga nem antropológus, s mint irodalomtörténész csak azt tudja megerősíteni: a beharangozott ígéretek ellenére mindmáig egyetlen olyan kézzelfogható adat sem került elő, amely alátámaszthatná, hogy Petőfi nem esett el Segesvárnál. Kiss József azt is kifejtette: azokat az állításokat sem támasztja alá semmiféle biográfiai utalás, mely szerint Petőfinek különösen széles csípője és ringó járása lett volna. Mind problematikusabbnak tűnik a szibériai sírban talált hajszálak összevetése is az Akadémia kézirattárában levő Petőfi-hajtinccsel. Nemcsak azért, mert Morvaiék eleve gyanakodnak az akadémiai hajtincs eredetiségével kapcsolatban, hanem azért is, mert egyes szakvélemények szerint nem biztos, hogy 130 év elteltével releváns eredmény születhet a különböző klimatikus viszonyok közt megőrződött hajszálak összahasonlításából. Ráadásul talán maguk a hajszálak sem bírnák ki az analízis módszereit. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Petőfi-expedíció - 1. folyt.
|
Ténynek tűnik viszont az is, hogy az Akadémia túlságosan körülményesnek, lassúnak, egyenesen nehézkesnek mondható ebben az ügyben. Az még csak hagyján, hogy szeptember 15-ikétől 20-ikáig nem tudtak előállítani egy saját szakértőt, aki Szibériába utazhatott volna Morvaiék pénzén, de már Láng Istvánnak, az Akadémia főtitkárának olyanszerű nyilatkozata, hogy esetleg egy-két évbe is beletelik, ameddig egy akadémikusokból álló szakértői csoport véleményt mondhat az ügyben. Az ilyen nyilatkozatokról óhatatlanul eszébe jut az embernek: vajon a szibériai Petőfi-legendák felbukkánása óta eltelt több mint egy évszázad alatt a magyar kulturális és művelődésügyi minisztériumok egymást követő, oly sok garnitúrája és az akadémikusok megannyi nemzedéke, miért volt máig képtelen végére járni egy legendának, bármi legyen is a legenda igazságtartalma. +++
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|