|
|
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (1. rész)
|
1989. július 6., csütörtök - A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa csütörtöki nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak találta, s annak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei törvénysértők, ezért ezeken hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette.
Az Elnökségi Tanács ülését - a hazai és külföldi sajtó tudósítóinak élénk érdeklődése közepette - dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyitotta meg a Legfelsőbb Bíróság dísztermében. A széksorokban helyet foglaltak a perben halálra ítélt és kivégzett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen maradt. Elsőként dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese ismertette a legfőbb ügyész törvényességi óvását, amely az eredeti ítéleteket is tartalmazta. Az 1958-ban megállapított tényállás lényege szerint 1955 március végétől értelmiségi csoport szerveződött Nagy Imre körül, amely fokozatosan túllépett a párton belüli frakciós tömörülés keretein, és állam elleni szervezkedés jellegét öltötte. A csoport tagjai terjesztették Nagy Imre eszméit az értelmiség, különösen az értelmiségi ifjúság körében. Erre felhasználták a Petőfi Kört és más kulturális fórumokat. A szervezkedés nyomán kialakult mozgalom 1956. október 23-án kirobbantotta az ellenforradalmi tüntetést, abból a célból, hogy a fennálló rendet megdöntsék. Október 23. után a szervezkedés tagjai három, egymással szoros kapcsolatot tartó ellenforradalmi gócba tömörültek. Nagy Imre nem lépett fel a lincselések ellen, s a törvényes kormány helyett szűkebb kabinetet létrehozva, annak jogkörét kisajátítva, az ellenforradalmi csoportok tagjaiból hozatta létre a Nemzetőrséget, felmondta a Varsói Szerződést, kinyilvánította az ország semlegességét. Ebben a kormány tagjaként támogatta Tildy Zoltán államminiszter is. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (2. rész)
|
Az ítéleti tényállás szerint Maléter Pál átállt a fegyveres felkelőkhöz, később - a kormány tagjaként - felkészítette a fegyveres erőket a szovjet csapatok elleni harcra, s előmozdította a budapesti pártbizottság ostromának ,,sikerét,,. Kopácsi Sándor támogatta a Budapesti Rendőr-főkapitányságon kialakult ellenforradalmi gócot, s közreműködött az ellenforradalmárok felfegyverzésében. Dr. Donáth Ferenc, dr. Szilágyi József és Gimes Miklós támogatták Nagy Imre tevékenységét, illetve olyan irányban igyekeztek befolyásolni, hogy még következetesebben vigye véghez az államrend megdöntésére irányuló célkitűzéseiket. Dr. Jánosi Ferenc titkári, szervezői tevékenységet fejtett ki Nagy Imre körül, Vásárhelyi Miklós pedig a kormány sajtófőnökeként tevékenykedett. A tényállás foglalkozik az 1956. november 4. utáni helyzettel, amikor - miként olvasható - a csoport több tagja Jugoszlávia budapesti nagykövetségére menekült. Innen is kapcsolatot tartottak híveikkel, felléptek a konszolidáció ellen. A Gimes Miklós elleni vádak között az szerepelt, hogy ő 1956 novemberében részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom elnevezésű illegális szervezet megalakításában és a rendszerellenes, Október Huszonharmadika című lap szerkesztésében. A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i ítéletében Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst, illetve április 22-én kelt ítéletében dr. Szilágyi Józsefet a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy Imrét hazaárulás, Maléter Pált és Kopácsi Sándort zendülés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maléter Pált és dr. Szilágyi Józsefet halálra, Kopácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr. Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, dr. Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte, és mellékbüntetéseket is alkalmazott. Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál halálbüntetését 1958. június 16-án, dr. Szilágyi József halálbüntetését 1958. április 24-én végrehajtották. A szabadságvesztésre ítélt dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós büntetéséből 1960. április 1-jén egyéni kegyelem folytán, Tildy Zoltán 1959. április 3-án feltételes szabadságra bocsátással, míg az életfogytiglani börtönre ítélt Kopácsi Sándor 1963. március 25-én közkegyelemmel szabadult. Dr. Donáth Ferenc, Tildy Zoltán és dr. Jánosi Ferenc szabadulását követően időközben elhunyt. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (3. rész)
|
Dr. Czili Gyula ezt követően - az óvás alapján - ismertette a feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész arra a megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapozatlanok, törvénysértőek. Idézte az óvásból - egyebek között - azt, hogy a Népbírósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyoldalúan csak a terhelő körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbíróság ítéleteinek egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem volt módjuk. Az ügyben népbíróként mindkét ügyben közreműködött egy olyan asszony is, akinek férje a Köztársaság téri események egyik áldozata volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértettek azzal, hogy az eljárás teljes idejére, az ítélet kihirdetésére is zárt tárgyalást rendeltek el. A legfőbb ügyész - itt ismertetett - álláspontja szerint Nagy Imre és megvádolt társai ügyében a törvény helyes alkalmazásához mellőzhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy cselekményeiket mi motiválta, azok a törvényi tényállásban meghatározott eredmény elérését célozták-e. Az óvás leszögezi: a megvádolt személyek azon magatartása, hogy egymással kapcsolatban álltak, különböző politikai tartalmú vitákat folytattak, Nagy Imre és mások írásműveit megvitatták, távolról sem jelentette, hogy az államrend megdöntésére szervezkedtek. A fennálló társadalmi rend hibáinak kritikája, az ezzel kapcsolatos útkeresésre vonatkozó viták - különösen abban az esetben, ha azok a valódi helyzetből indulnak ki, és az alkotmány által meghatározott társadalmi rend keretei között keresik a megoldásokat - nem valósítanak meg állam elleni bűncselekményt. A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg: hogy valamely, akár hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideológiai vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták értékelése nem a büntetőjog feladata. Ugyancsak nem büntetőjogi kérdés - különösen rendkívüli körülmények között nem - egy adott kormány tevékenységének megítélése. Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kormány közötti, 1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és dr. Szilágyi József - büntetőjogi felelősségre vonására korábbi magatartásuk miatt nem kerül sor. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (4. rész)
|
Mindezek alapján a legfőbb ügyész indítványozta, hogy az Elnökségi Tanács helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, s az elítélteket mentse fel az ellenük emelt vádak alól. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:29
|
Vissza »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (5. rész)
|
Losonczy Géza ügyében a Népbírósági Tanács nem hozott ítéletet, mert ő 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A büntető eljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő volt - ennek tényét a törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyészség külön határozatban állapította meg. Rövid szünet után következett a legfőbb ügyész képviselőjének, illetve a védelemnek a felszólalása. Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese beszédében leszögezte: az óvás megállapításai egyúttal vádpontok az akkori bűnüldöző, ügyészi és igazságszolgáltatási tevékenység ellen. Nagy Imre - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - többször hangoztatta, hogy a bíróságnak az igazság kiderítése is feladata. Ez az igazságszolgáltatásban alapelvnek számít, és a jog mindig megadta hozzá az eszközöket. A pártatlan, független igazságszolgáltatás szabályai szerint a tények felderítésében, értékelésében nem lehet tekintettel lenni senkire, objektivitásra kell törekedni. A baj mindig akkor kezdődött, amikor erről megfeledkeztek, s más szempontokat is figyelembe vettek az ítélkezésnél, amikor a politikai csatározások, el- és leszámolások színtere a bírósági tárgyalóterem lett, hol nyilvánosan, hol pedig titokban. A legfőbb ügyész helyettese kitért - egyebek között - arra, hogy az eljárás során megsértették a bírák függetlenségének alapelvét is. Ez a szemlélet szinte napjainkig hat - mondotta. Példa erre ennek az ügynek a jogi felülvizsgálata is; az elmúlt hónapokban helyettünk és nevünkben mások nyilatkoztak, elfeledkezve arról, hogy a jogi felülvizsgálat a Legfelsőbb Bíróság feladata. Amikor pedig munkánk közben hivatásunk írott és íratlan szabályaira hivatkoztunk, azt sokan időhúzó magyarázkodásnak tekintették. Dr. Nyíri Sándor hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy az igazságszolgáltatás rendes működése során szembekerülhet - s ha szükséges, kerüljön is szembe - a politikával, a végrehajtó hatalommal is. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (6. rész)
|
Ezután - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Maléter Pál, dr. Jánosi Ferenc, dr. Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós védelmében - dr. Dornbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozottan szólt a bírói függetlenség megsértéséről. Mint mondotta, a tárgyalt ügyben a Belügyminisztérium vizsgálati osztálya készített egy vádiratot, s az ügyészség vádirata ezzel sok helyen megegyezett. A nyomozóhatóság képviselői erről a perről, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb perek tárgyalásairól naponta jelentést készítettek a belügyminiszternek, sőt előfordult, hogy minősítették a bíró munkáját. A vádiraton egyébként 1958. január 28-i dátum szerepel, s az első tárgyalást február 5-én tartották. Rendes körülmények között lehetetlen felkészülni ilyen rövid idő alatt a tárgyalásra, ám a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tanácsvezető bíró egyáltalán nem volt felkészületlen... A védő végezetül felolvasta Nagy Imrének az utolsó szó jogán tett nyilatkozatát, amelyet a tárgyaláson készített magnófelvételről írtak le. A halálraítélt miniszterelnök ezt mondta: ,,Engedje meg az igen tisztelt népbírósági tanács, hogy pár szóval indokoljam a kegyelmi kérelemmel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet - amelyet rám az igen tisztelt népbírósági tanács kirótt - én a magam részéről igazságtalannak tartom, indokolását nem tartom megalapozottnak és ezért a magam részéről - bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs - elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment ezek alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. S úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.,, Gimes Miklós és Kopácsi Sándor védelmében dr. Róth Miklós - egyebek között - elmondta: a bírósági tárgyalás alatt a védők is a belügyi szervek őrizetében voltak. A Népbírósági Tanács összetételére is a Belügyminisztérium tett javaslatot. Az ítélet meghozatala után az iratok visszakerültek a BM-be. A törvényességi eljárásban a Belügyminisztérium úgy adta át az iratokat a legfőbb ügyésznek, hogy abból oldalakat visszatartott - mondotta a védő. Kollégájához hasonlóan indítványozta annak kimondását, hogy a bíróságok csak a törvényeknek vannak alávetve, politikai programoknak és pártoknak nem. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (7. rész)
|
Tildy Zoltán védője, dr. Bánáti János szintén kiemelte a bírói függetlenség lábbal tiprását, s azt, hogy a vádlottaknak gyakorlatilag nem volt módjuk védekezni. Leszögezte: a tárgyalt ügy hátterében tragikus politikai döntés állt. A védőbeszédek után az Elnökségi Tanács összeült. A határozatot - amely hatályon kívül helyezi a törvénysértő ítéleteket, s az érintetteket felmenti az ellenük emelt vádak alól - délután dr. Szilbereky Jenő hirdette ki, s indokolta meg. Elmondotta: a testület elsősorban azt vizsgálta, hogy az elítéltek elkövették-e a terhükre rótt bűncselekményeket. Megállapította: Nagy Imre és társainak tevékenysége alkotmányos keretek között maradt, nem irányult a népi demokratikus államrend megdöntésére. Az Elnökségi Tanács leszögezte: a hatalmon lévő párt politikájának, a fennálló állami és társadalmi intézményeknek a bírálata, illetve a megváltoztatásukra irányuló, az alkotmány keretei közötti politikai tevékenység nem tekinthető az államrend elleni támadásnak. A Népbírósági Tanács annak idején terhükre rótta, hogy kirobbantották és megszervezték az október 23-i tüntetést és kidolgozták a leendő Nagy Imre-kormány programját. Történelmi tény, hogy az október 23-i tüntetés és az azt követő események hosszú ideje érlelődő társadalmi válság talaján robbantak ki. Lényegében a legkülönbözőbb társadalmi csoportok spontán reakciója volt ez a merev, változtatásra képtelen párt- és állami vezetés magatartásával szemben - mutatott rá az Elnökségi Tanács. A mozgásba lendült tömegek a helyzet megváltoztatását nagyrészt attól várták, hogy újra Nagy Imre kerül a kormány élére. A leendő kormány programjának kidolgozása egyenesen szükségszerű volt abban a helyzetben. Dr. Szilbereky Jenő hangsúlyozta: valamely kormány alkotmányos keretek közötti hivatali működésének megítélése nem büntetőjogi kérdés, a kormányzati tevékenység során elkövetett hibák, a működésre vonatkozó szabályoknak a szükséghelyzet miatti, vagy enélkül való megszegése nem állam elleni bűncselekmény. Emlékeztetett arra, hogy Nagy Imre október 24-ől az ország törvényes miniszterelnöke volt, s a per több szereplője tisztséget viselt kormányában. A számos eljárási szabálysértésen túl utalt a magyar-jugoszláv egyezményre, amelyben a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy Nagy Imre és társai ellen nem indítanak büntetőeljárást. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 18:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (8. rész)
|
X X X A koncepciós perek áldozatainak anyagi kártérítéséről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az akkor elítéltek anyagi és erkölcsi rehabilitációjának részleteit. (MTI)
1989. július 6., csütörtök 18:09
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|