Rendszerváltás és az MTI

	Novoje Vremja - 1956 (1.rész)
Moszkva, 1989. július 5. szerda (MTI-tud) - A szovjet csapatok 1956. október 24-i és novemberi ismételt bevonulása hiba volt, mert megerősítette Magyarországon a szovjetellenes érzületet és aláásta a szocializmus tekintélyét szerte a világon. E nézetének adott hangot Sz. Bulah, a szocialista világrendszer gazdasági kutatóintézetének tudományos munkatársa a Novoje Vremja szerkesztősége által rendezett kerekasztal beszélgetésen, amelyen az 1956-os magyarországi eseményekről volt szó. A beszélgetésen, amelyet a Novoje Vremja legutóbbi száma közöl, Bulahon kívül V. Fomin, hadtörténész, a történettudomány doktora, és L. Jagodovszkij, ugyancsak a történettudomány doktora vett részt. Az események gyökereiről szólva Jagodovszkij megállapítja, hogy Magyarország fejlődésére 1949 és 1953 között a sztálini modell szigorú követése volt a jellemző, ráadásul az ország vezetői sokszor ,,pápábbak akartak lenni a pápánál,,. Fomin szerint 1956-ban az emberek Magyarországon annak alapján ítélték meg a politikát, hogy ,,mi került az asztalukra,,. Magyarország rendkívüli fejlődésen ment keresztül 1946 és 1949 között, javult az életszinvonal, amely a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején azonban süllyedni kezdett. Kevés szó esik manapság arról, hogy a sztálini modellnek megfelelő gyors iparosítás mellett felduzzadt a fegyveres erők létszáma, ami ugyancsak nagy terheket jelentett az országnak. Emellett hiányzott a legelemibb demokrácia, ezrek kerültek börtönbe koncepciós perek nyomán, folyt a kuláktalanítás. Felháborodást váltott ki az is, hogy nem volt egyenrangú Magyarország és a Szovjetunió viszonya. Bulah szerint a Szovjetunió rákényszerítette, a magyar vezetés pedig elfogadta a sztálinista rendszert, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 1953, Rákosi leváltása után is folytatódott a magyar vezetők Moszkvába rendelése. Az alapja mindennek az volt, hogy ekkorra már a rendszer kinevelte azokat az embereket, akik a rendszer játékszabályai szerint cselekedtek. Nem az volt a fő baj, hogy a mintaként kezelt szovjet modell volt az egyetlen, hanem az, hogy ez zsákutcába vezetett, olyan politikát eredményezett, amely elégedetlenséget váltott ki. (folyt.) 1989. július 5., szerda 18:09
Vissza »

	Novoje Vremja - 1956 (2.rész)
A lap képviselője felteszi a kérdést a történészeknek, hogy véleményük szerint 1956 a rendszer megdöntésére irányuló puccsként vagy népfelkelésként értékelhető. Fomin szerint az események kezdetben békés jellegűek voltak, és a szocializmus tökéletesítésére irányultak. Csak később jelentek meg a szélsőséges elemek, amelyek a rendszer, a párt vezetői ellen hangolták a tömeget. Fomin véleménye szerint puccs volt, lévén csak egyes helyeken voltak fegyveres megmozdulások. Ezzel szemben Bulahnak az a véleménye, hogy Rákosi- és Sztálin-ellenes széles demokratikus mozgalom bontakozott ki a szocializmus torzulásainak felszámolására. Ehhez a széles tömegmozgalomhoz csapódtak aztán október 23. és november 4. között az ellenforradalmi elemek, amelyeknek nem volt a mozgalomban meghatározó szerepük még akkor sem, ha több ezer fegyveresről volt szó. A szovjet csapatok szerepéről Jagodovszkij úgy vélekedik, hogy az első budapesti bevonulás nem a magyar kormány kezdeményezésére történt. Ezzel szemben Fomin úgy tudja, hogy október 23-án Jurij Andropov nagykövet felhívta P. Lescsenko tábornokot, a szovjet csapatok parancsnokát és közölte vele Hegedűs András kormányának a szovjet csapatok Budapestre történő behívására vonatkozó kérését. A parancsnok azt válaszolta, hogy csak a szovjet honvédelmi miniszter parancsára tehet ilyen lépést. A parancs egy óra múlva megérkezett. Jagodovszkij ezzel kapcsolatban kételyének adott hangot, mivel szerinte ilyen határozatok nem születnek ilyen gyorsan. A teljes igazság feltárásához az is szükséges, hogy milyen tárgyalásokat folytattak Kádár Jánossal. Jagodovszkij elképzelhetőnek nevezte, hogy Kádár kénytelen volt beleegyezni a szovjet csapatok behívásába, lehetséges, hogy ,,segítettek,, neki a döntés meghozásában. Nem lehet kizárni azt sem, hogy tartottak a nyugat beavatkozásától, mivel gyakorlatilag nyitott volt a határ. Ahhoz, hogy valódi képet lehessen alkotni a történtekről, fel kell tárni az összes dokumentumot, és lehetővé kell tenni, hogy mind a magyar, mind pedig a szovjet történészek hozzáférhessenek az archivumokhoz. Egyelőre az 1956-os dokumentumok egésze még nem áll a szakemberek rendelkezésére - állapította meg végezetül Jagodovszkij.+++ 1989. július 5., szerda 18:14
Vissza » A hírhez kapcsolódik »