|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (31. rész) - Gyászszertartás a temetőben
|
Az áldozatok életének kioltásáról egy-egy fáklya lángjának
kioltásával emlékeztek meg a szertartás résztvevői. A nevek
elhangzásakor a volt rabtársak mondtak néhány szót, így például
többször felhangzott: Velünk maradsz
, Közöttünk élsz
, Nem
távozol
, Közöttünk vagy
. Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók
kívánságára a katolikus, az evangélikus, a református egyház, a
szabadegyházak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a
sírokat a napokban felállított kopjafák tövében. Amikor a névsorban
a Nagy Imre-per áldozatait említették, a katafalkokra - a jelképes
ravatalra - elhelyezett koporsókat a sírhoz vitték, ahol a család
által felkért személy mondott búcsúbeszédet.
Gimes Miklós újságíró sírhantjánál az egykori újságíró kolléga,
az Irodalmi Újság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Molnár
Miklós mondott búcsúbeszédet a barátra, a társra, s mindenekelőtt az
emberre emlékezve.
- Útján, közös tévutainkon is az a kívánság vezette, hogy
emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek
honfitársai. Amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott, minden
társánál következetesebben vonta le a tanulságot, halálig hű volt a
felismert igazsághoz. Miklós senkinek sem tartozik számadással.
Fiatal élete árán számot vetett és számot adott mindenről, de hűtlen
lennék hozzá, ha elhallgatnám, hogy nem a vezeklés óhaja, nem valami
öntépő bűnhődés keresése vezette, mint egyesek hitték róla és
mondották is. Az igazságot kereste, az igényes elme és a kritikus
lelkiismeret szigorúságával. Sok szempontból nem is a saját
századának, nem is az előzőnek volt a gyermeke, hanem Voltaire és
Diderot századáé. Barátai, újságírótársai gyakran tréfásan azt
mondták róla: Miklós mindent tud. Olyan mint egy élő enciklopédia.
Tudása csakugyan szinte végtelen volt. És ő is, akár orvos édesapja,
akit gyengéden öreg Miklósnak nevezett, könyv nélkül tudott minden
szép magyar verset. Apját a náci fasiszták ölték meg, őt magát pedig
azok, akikben valaha egy szép új világ ígéretét látta. A
felvilágosodásban hitt, a sötétség borította rá árnyait.
- Gimes Miklós az utolsó közt volt, akik még akkor - az 1956-os
forradalom után - egy gyertyányi fényt gyújtottak az éjszakában.
Illegális lapot indított, amelynek az Október 23. címet adta. Béke
hamvaidra, Miklós
Kísérje emlékedet híven az, ami az életben
vezérelt: a szellem és a szerelem
- mondotta befejezésül Molnár
Miklós. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 17:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|