|
|
 |
|
 |
Magyarország a demokrácia útján
|
(Román István)
München, 1989. február 12. (SZER, Világhíradó) - Nem vitatható,
hogy Magyarország a demokrácia útján előrelépett. Elvi lépés ez, de
nagy jelentőségű. Miként is fogalmazta meg Grósz Károly az MSZMP
pártfőtitkára? "A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a
többpártrendszer viszonyainak szervezeti struktúrájában képzeli el
a politikai pluralizmus továbbfejlesztését."
Ezt a mondatot Európa-szerte úgy fordították le: A magyar
kommunista párt elfogadja a többpártrendszert. Szándékosan mondom
így: lefordították Grósz kijelentését, mert a főtitkár egyszerűbben
is kifejezhette volna pártja szándékát. Igaz, a politikának
mindenkor meg volt a mesterséges nyelve, de azért vigyázni kell a
közérthetőségre, és nem szabad alkalmat adni arra, hogy a Mikszáth
Kálmán által idézett politikai csizmadia stílusában el lehessen
ferdíteni, sőt érthetetlenné tenni egy fontos bejelentést.
Grósz Károly szerint az MSZMP nem tudomásul veszi, hanem
kezdeményezi a többpártrendszert. Jobb későn, mint soha -,
nyugtázhatjuk a főtitkár szavait, és teljesen felesleges most a
múltra mutogatni, felhánytorgatni, hogy hatalomra kerülésétől
kezdve mit hirdetett a kommunista párt a többpártrendszerről - de
azt nem lehet elhallgatni, hogy a kezdeményező a magyar társadalom
volt, amely belefogott az önszerveződésbe.
Az MSZMP-nek igaza van abban, hogy többpártrendszerben a politikai
mozgalmaknak, szervezeteknek alkotmányosnak kell lenniük. A működő
demokráciákban jogi keretek vannak - és ezzel határokat szabnak.
Például terrorista módszereket követő pártokat ott nem
engedélyeznek. A demokrácia tág értelmű szó, de fogalmába,
középpontjába az mindenképp beletartozik: minden pártnak tisztelnie
kell a többség akaratát, és ennek előfeltételül szabadon kell hogy
megnyilvánuljon az egyén politikai akarata.
A szocializmussal nem az baj, hogy tág értelmű - a fogalom
súlyosabb betegségben szenved. Senki sem tudja: mit jelent, senki
sem tudja, hogy mi a lényege. Ha a régi értelmezés szerint a
szocializmuson bizonyos meghatározott tulajdonformákat értünk, a
fogalom nem állja meg a helyét a mai körülmények között, amikor
például a Magyar Szocialista Munkáspárt által alakított, annak
vezetése alatt álló kormány képviselője magántőkéseknek ajánlja fel
állami vállalatok tulajdonjogát.
Kollégámnak jó volt a kérdése a magyar kereskedelmi miniszterhez:
ha bizonyos nagyüzemeket megvásárolhat a nyugati tőkés, megveheti-e
azt a magyar állampolgár? Válasz: hogy úgy sincs erre pénze
egyetlen hazainak sem. Igaz - de a kérdés elvi jelentőségű -, tehát
máris belebonyolódtunk abba, hogy mi is a szocializmus? Márpedig
Grósz Károly szerint minden Magyarországon engedélyezett pártnak el
kell fogadnia a szocializmust. Nem volna jobb a demokráciát
tekinteni alapnak?
Nem azt képzeli el Grósz Károly, hogy többféle árnyalatú MSZMP-k
jöjjenek létre, és azok versenyezzenek egymással? Egy ilyen
feltételezés gúnyrajz volna - és ez távol áll tőlem. Felkészült-e
arra a magyar kommunista párt, - bármilyen elnevezés alatt fut -,
hogy lemond a hatalomról, ha nem kapná meg a többséget a szabad
választásokon?
Van-e ereje az MSZMP-nek arra, hogy nyilvánosan kijelentse:
visszavonul, ha nem kapja meg a szavazatok többségét, vagy
megelégszik egy szerény koalíciós partneri szereppel. Ami pedig a
Moszkvában elhangzott nem hivatalos véleményt illeti - hogy a
Szovjetuniónak közömbös Magyarország belső berendezkedése,.csupán
maradjon tagja a Varsói Szerződésnek, azaz ne veszélyeztesse a
Szovjetunió biztonságát - ez a felismerés bíztató.
Az 1945 után fellépett politikai pártok - s köztük a legerősebb: a
lényegében szabadelvű tanokat valló Kisgazdapárt, földrajzi
elhelyezkedésünk miatt, reális megfontolásból, a szovjetbarátságra
kívánták alapozni az ország külpolitikáját. A napjainkban újra
jelentkező, vagy teljesen új politikai erők sem kívánnak
kalandorpolitikát.
Deák Ferenc mondotta: mindent kockára lehet tenni, csak a haza
létét nem. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|