|
|
 |
|
 |
Mit akar Münnich Ferenc Társaság?
|
(Szép Zoltán)
München, 1989. február 6. (SZER, Magyar híradó) - Vajon az a
bizonyos macska abban a bizonyos sötét szobában hány színű is
manapság? És azok közül, akik hajkurászásában részt vesznek, vajon
hányan üldözik és hányan menekítik?
Íme a hozzávetőleg hatezer tagot számláló Münnich Ferenc Társaság
is meg akarja menteni a szocializmust, sőt vállalkozni kíván a múlt
hibáinak kritikai elemzésére. Mindez nem baj. Ott, ahol vélemények
csapnak össze, mindenkinek helyzet kell biztosítani a nyilvánosság,
előtt. Így az ultrabalos Münnich Ferenc Társaságnak is.
Demokráciában ez nemcsak lehetséges, de egyenesen szükséges. Ám a
magyarországi közállapotainkról - különösen pedig demokráciánkról -
aligha merné még a kevésbé tájékozott ember is azt állítani, hogy
van az olyan erős, már ami kibírja a széleső baloldali tömörülés
ólomnyomatékát. Ha pedig demokráciánk még ennyire törékeny - s ki
tudja, meddig marad az - a Münnich Ferenc Társaság közreműködését
nem üdvözölhetjük aggodalom nélkül. Ők ugyanis - hangoztassanak
bármit, szóljanak a reformretorika legelbájolóbb szirénhangján -
nem békés párbeszédre, hanem az ultima rátióra szervezkednek - mint
tette ezt eddig a Kun Béla-, a Rákosi-, vagy a Kádár-társaság is -
rendíthetetlenül.
Biszku Béla, Gáspár Sándor, Cservenkáné és a többiek már
bontogatják az ő vörös-vörös zászlójukat. Már készen van kommunista
tudatukban a mindent helyére tevő ideológiai repect annak jogán,
hogy a szocializmus egyedül az övék. Ők építették fel, ők hoztak
érte véráldozatot, és mindezért meg is fogják védeni.
Óvakodjunk, mint illik óvakodnia a nyugati demokráciáknak is a
mostani magyarországi demokratizálódás tudomásul vételekor. A
Münnich Ferenc Társaság ugyanis szinte ugyanazt a nyelvet beszéli,
amit például Pozsgay Imre és támogatói. De ugyanezekkel a
fogalmakkal zsonglőrködik Berecz János, Németh Miklós, Lukács János
és a többi közvélemény-formálást remélő potentát is.
S mindez még csak halvány lenyomata a tényleges demokráciának, ha
az említetteket osztrák, nyugatnémet, vagy egyesült államokbeli
politikusokkal vetjük össze. Pedig hát a mi balközéputasaink -
frakcióikkal együtt - csupán résztartalmakat rakosgatnak az
össznépi türelemjáték kerekasztalára.
S akkor mit is feltételezhetnénk a titokzatos ultrabalosokról, akik
egy esztendeje még a Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarában
ültek? Lehet, hogy február 10-ikére várnak?
- Az SZDSZ szegedi csoportjának tagja, Jankó Attila múlt hétfőn
részt vett a Münnich Ferenc Társaság nyilvános gyűlésén. Mivel
ennek jegyzőkönyvét nem tették közzé egy hét után sem, ma reggel
Szegeden plakát formájában nyilvánosságra hozta, és odaadta az
egyetemi lapoknak is. Helyi tudósítónk Molnár Máté eljuttatta
hozzánk a szöveget, amelyből sajnos idő hiányában csak rövid
részleteket ismertetünk:
"A. elvtárs a Münnich Ferenc Társaság helyi elnöke:
- Máris több, mint százan vagyunk, csak Szegeden. A helyzet sajnos
nem jó. Mindenféle elképesztő fórumok lépnek fel, hazugságokat
terjesztenek. Rendbe kell tenni a politikai légkört.
B. elvtárs, a Münnich Ferenc Társaság helyi titkára:
- Tiszta közéletet akarunk. Két hete itt, ugyanebben a teremben
volt egy találkozó, a népfront szervezte. Kérem, itt
rendszerellenes megnyilvánulások is voltak!
C. elvtárs, az MSZMP megyei titkára, köszönti az egybegyűlteket és
előadást tart az MSZMP-ről:
- Itt a hatalomban való részesedésért folyik a harc. Ráadásul
kívülről. Igaz, áttételesen támadják a pártot. A költségvetés, a
Munkásőrség ügyére gondolok. Nekünk széles politikai bázis kell.
Meg lehetne állapodni a Magyar Demokrata Fórummal. Az országos
vezetőségükben igen sok a széleslátókörű européer. Közös programunk
lehet az Új Március Fronttal. Itt helyben az új Galilei Körrel. És
persze a Münnich Ferenc Társasággal. Első lépésként a saját
sorainkat kell rövidre zárni. Mielőtt elkezdtük a tanácskozást, már
többen említették a szombati Pozsgay-nyilatkozatot.
- A hallgatóság felzúg. Többen közbekiabálnak:
- Nem tűrhetjük! Ezt elrendezzük! B. elvtárs felszólalása,
kiabálva:
- Ez a Pozsgay milyen alapon nyilatkozik? Népfelkelés? Ezt döntse
el a KB! Disznóság, amit egyesek megengednek maguknak!
- H. elvtárs:
- Hol volt a Pozsgay 1956-ban? Látta a Köztársaság teret? Állítólag
ezek történészek!
- Valaki közbekiabál:
- Láttam a tévében. 40 évesek. Hogy lennének azok történészek!
- H. elvtárs folytatja:
- Az ilyennek nincs helye a pártban! Ki vele!
- Heves, de nem ütemes taps.
H. elvtárs tovább folytatja:
- A másik kérdés: mi az, hogy ne legyen népköztársaság, csak
köztársaság! Ha nincs jelző, akkor a köztársaság polgárit jelent.
- I* elvtárs felszólalása:
- Elkényelmesedtünk. Az utcát mi uraljuk - mondta Grósz Károly. De
én most nem tudom, 1947-ben, amikor itt, a fakultatív hitoktatás
miatt tüntettek, akkor kijöttek a munkások kendergyárból! A Hősök
Kapujánál jól felpofozták a tüntetőket és a dolog el volt intézve.
- K. elvtárs:
- Pozsgay 1960-ban tanított a pártfőiskolán. Akkor még tudta, mi
volt 1956-ban. Én megnéztem az értelmező szótárt. Abban az áll:
népfelkelés = forradalom.
- Közbekiabálás:
- Akkor mi vagyunk az ellenforradalmárok? Küldjünk tiltakozó
táviratot a KB-nak!
Amire C. elvtárs, a megyei titkár megjegyzi:
- Ezt egyénileg is meg lehet tenni".
- Ez hangzott el többek között a Münnich Ferenc Társasáq szeqedi
gyűlésen. +++
1989. február 6., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|