|
|
 |
|
 |
A lengyel fordulat
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 15. csütörtök (MTI-tud.) - Ilyen még nem volt, hogy egy szocialista országban választási vereséget szenvedjen a hatalmon lévő párt - írja Lengyelországgal foglalkozó kommentárjában a Moszkovszkije Novosztyi. Bár a szovjet sajtó nagyon visszafogottan kommentálta a választási eredményeket, a hetilap szerint azokat csak a LEMP vereségeként lehet felfogni.
A választások felülmúlták a Szolidaritás várakozásait, s nem
igazolták a LEMP és a szövetséges pártok koalíciójának reményeit. A
a Szolidaritás választási küzdelme aktív volt, s maga mellett tudta
a püspöki kar nem hivatalos, de nagy befolyású támogatását, sőt az
agitációba külföldi filmcsillagokat is bevont. A LEMP és
szövetségesei passzívak voltak.
Nem lehet ugyan figyelmen kívül hagyni a taktikai elemeket, az
agitáció színvonalát, de a kommentár szerint a hangsúly a stratégiai
kérdéseken van: hogyan viszonyulnak a lengyelek a mindennapos
ellátási nehézségekhez. Hivatalos adatok szerint az ország nem éri
el az 1978-as gazdasági szintet, elhúzódik a gazdasági válság,
vágtat az infláció, nő a drágaság, mélyül a szakadék a vagyonosok és
a nincstelenek között. A nép tudatában e helyzetért a társadalmi
vezető szerepet magára vállaló pártot terheli a felelősség.
A szovjet választásokon tapasztaltakhoz hasonló történt
Lengyelországban is: sokan nem valamire, hanem valami ellen
szavaztak. Fura ellentmondás, hogy nem kapott elegendő szavazatot az
a párt, amely vállalta a demokratizálás irányvonalát, kezdeményezte
az ellenzékkel folytatott kerekasztal-beszélgetést, újból
legalizálva a Szolidaritást. A választók azonban ehelyett az árak, a
keresetek, a lakásgondok és egyéb szociális problémákra gondoltak.
Maga a Szolidaritás sem az a sokmilliós egységes szervezet,
amilyen 1980 emlékezetes őszén volt. Van soraiban szélsőséges
szárny, van olyan, amely nem ismeri el a kerekasztal eredményeit. A
többség azonban a konstruktív magatartásra, a nemzeti megegyezésre
voksolt, arra a Szolidaritásra, amely Lech Walesa köré tömörül, s
konfrontáció helyett az együttműködést választja.
A parlamentbe jutott ellenzékiek dilemmáját így összegzi a cikk:
még nem készek a kormányzati együttműködésre, mert felelősséget
kellene vállalniuk az ország helyzetéért, viszont a választók
milliói nehezen fogadnák el a külső szemlélő kritikus magatartását
tőlük. Vajon megtalálják-e az arany középutat? Készek-e az építő
együttműködésre? Milyen lesz a párt magatartása? Fontosak ezek a
kérdések - fejeződik be a cikk -, s nemcsak a lengyelek számára.+++
1989. június 15., csütörtök 12:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|