|
|
 |
|
 |
Lengyel belpolitika (1.rész)
|
1989. május 23.(MTI-PRESS) - Még mindíg az április 6-án végetért kerekasztal politikai következményei uralják a lengyel belpolitikai életet, s egyre többen és egyre hangosabban figyelmeztetnek az ottani megállapodások várható, aligha pozitív gazdasági következményeire.
A közvélemény figyelmét szinte teljesen lekötni látszanak a
politika felszínen zajló látványos események: a Szolidaritás
bejegyzése, a választási harc megkezdése, az utcai aláírásgyűjtők, a
Szolidaritás választási plakátai a villamosok oldalán, a
Szolidaritás televíziós műsora és az első igazi szenzáció: a lengyel
,,Watergate,,-nek keresztelt slupski lehallgatós-botrány
fejleményei. Eközben egyes megátalkodott közgazdászok és különc
publicisták a kerekasztal gazdasági megállapodásainak várhatóan az
államháztartásra eső mintegy 5 billió (5000 millió) zlotys és 1,5
milliárd dolláros költségeit hánytorgatják fel. Mindezt olyan
,,elhanyagolható,, adatok mellett, mint a 350 millió rubeles
exportkiesés, vagy az eredetileg is közel 1000 milliárdosra
tervezett költségvetési deficit várható megötszöröződése.
A megváltozott helyzetben, az alakuló politikai pluralizmus
körülményei között nem meglepő, mi minden foglalkoztatja manapság a
lengyeleket. Hogy vajon a népszerű színész, Lapicki, vagy a
színészként kevésbé népszerű, volt kormányszóvivő Jerzy Urban lesz-e
a varsói középvárosi választókörzet képviselője, vagy hogy a
kerekasztalnál összeírt, a kormányra háruló pontosan 253 feladatot
hogyan tudják teljesíteni. 145 feladatot az idén, 74-gyet jövőre,
33-t pedig 1990 után.
A mostani, a korábbiaktól teljesen eltérő választási
előkészületek, a tényleges rivalizáció nem véletlenül kelt nagyobb
érdeklődést, mint az ország súlyos gazdasági helyzete, hiszen ez
utóbbi nem éppen új jelenség, majdhogynem megszokott velejárója a
lengyel életnek közel 10 éve. Azt is figyelembe kell venni, hogy a
kormánykoalíció, szemely szerint Rakowski kormányfő és az ellenzék,
a Szolidaritás és vezetője Lech Walesa minden figyelmeztetése dacára
a lengyelek jelentős része a mostani, majdnem teljesen demokratikus
választásoktól, az új parlamenttől, a szenátustól minden kétséget
kizáróan nagy változásokat, helyzetének javulását várja, pedig ezt
nem ígéri, mert nem is ígérheti senki. (folyt.)
1989. május 23., kedd 10:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|