Rendszerváltás és az MTI

	Lengyel belpolitika (1.rész)
1989. május 23.(MTI-PRESS) - Még mindíg az április 6-án végetért kerekasztal politikai következményei uralják a lengyel belpolitikai életet, s egyre többen és egyre hangosabban figyelmeztetnek az ottani megállapodások várható, aligha pozitív gazdasági következményeire. A közvélemény figyelmét szinte teljesen lekötni látszanak a politika felszínen zajló látványos események: a Szolidaritás bejegyzése, a választási harc megkezdése, az utcai aláírásgyűjtők, a Szolidaritás választási plakátai a villamosok oldalán, a Szolidaritás televíziós műsora és az első igazi szenzáció: a lengyel ,,Watergate,,-nek keresztelt slupski lehallgatós-botrány fejleményei. Eközben egyes megátalkodott közgazdászok és különc publicisták a kerekasztal gazdasági megállapodásainak várhatóan az államháztartásra eső mintegy 5 billió (5000 millió) zlotys és 1,5 milliárd dolláros költségeit hánytorgatják fel. Mindezt olyan ,,elhanyagolható,, adatok mellett, mint a 350 millió rubeles exportkiesés, vagy az eredetileg is közel 1000 milliárdosra tervezett költségvetési deficit várható megötszöröződése. A megváltozott helyzetben, az alakuló politikai pluralizmus körülményei között nem meglepő, mi minden foglalkoztatja manapság a lengyeleket. Hogy vajon a népszerű színész, Lapicki, vagy a színészként kevésbé népszerű, volt kormányszóvivő Jerzy Urban lesz-e a varsói középvárosi választókörzet képviselője, vagy hogy a kerekasztalnál összeírt, a kormányra háruló pontosan 253 feladatot hogyan tudják teljesíteni. 145 feladatot az idén, 74-gyet jövőre, 33-t pedig 1990 után. A mostani, a korábbiaktól teljesen eltérő választási előkészületek, a tényleges rivalizáció nem véletlenül kelt nagyobb érdeklődést, mint az ország súlyos gazdasági helyzete, hiszen ez utóbbi nem éppen új jelenség, majdhogynem megszokott velejárója a lengyel életnek közel 10 éve. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kormánykoalíció, szemely szerint Rakowski kormányfő és az ellenzék, a Szolidaritás és vezetője Lech Walesa minden figyelmeztetése dacára a lengyelek jelentős része a mostani, majdnem teljesen demokratikus választásoktól, az új parlamenttől, a szenátustól minden kétséget kizáróan nagy változásokat, helyzetének javulását várja, pedig ezt nem ígéri, mert nem is ígérheti senki. (folyt.) 1989. május 23., kedd 10:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Lengyel belpolitika (2.rész)
Persze - lévén választási harc - az ellenkezőjéről, az esetleges újabb 7 szűk esztendőről sem beszél szívesen senki, kivéve a kamikaze hajlamairól ismert szakszervezeti vezetőt, Miodowiczot. Szerinte már az év 3. vagy 4. negyedévében összeomlik a gazdaság az élelmiszerárak tervezett drasztikus emelése és az indexáció, a béreknek az infláció ütemét követő automatikus emelése nyomán. Alaptalan 2-3 éven belüli javulásról beszélni - ez legfeljebb öt-tíz év múlva képzelhető el - mondja, de azzal ő is egyetért, hogy egy ilyen persepktívával nehéz lenne ma a lengyelek elé állni. Csakhogy egyre többen követelik, hogy valaki mondja el az igazságot. A Szolidaritas is csak addig jutott, hogy a jelenlegi helyzetért - Walesa szavaival - ,,nem a mesebeli kistörpék a felelősek,,. Hogy a kilábalás árát ki fogja megfizetni, azt egyelőre s enki nem fogalmazza meg. A kistörpék ugyanis nem vehetőek számításba. Az immár ,,majdnem igazi,, választások azonban annyiban teljesen olyanok, mint az igaziak, hogy nem alkalmasak a keserű igazságok rászabadítására a választókra. Mint mindenütt, Lengyelországban is vannak, akik nem csak a kétségtelenül fatális gazdasági helyzet miatt fintorognak, de vállalva a népszerűtlenséget, fitymálják az új választási demokráciát és a jelölteket is. Daniel Passent a ,,Polityka,, című hetilap vezető publicistája a színészek: Lapicki, Holubek, a filmrendező Wajda, vagy néhány népszerű televíziós személyiség, mint például az itteni Kék Fény vezetőjének indulását a választásokon komoly félreértésnek nevezi, ami ezek egészségtelen ambícióiról is árulkodik, hiszen - Passent szerint - semilyen politikai felkészültségük sincs, szemben az egykori kaliforniai kormányzó Reagannal. Ezen az alapon - írja - Stanislaw Mikulski (a közismert Kloss kapitány) is indulhatna, ha nem lenne éppen külföldön. A ló egyik oldaláról a másikra esve - vélekedik - a senki által nem ismert szövőnők, kohászok és bányászok után most a televízió és a filmek csillagaiból akarunk politikusokat csinálni. Lehet, hogy Passentnek igaza van, de nem szabad elfejteni, hogy a tapasztalt, profi politikusok az elmúlt évtizedekben lényegesen több csalódást okoztak a lengyeleknek, mint a TV-sztárok, a szinészek és a filmrendezők. (folyt.) 1989. május 23., kedd 10:32
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Lengyel belpolitika (3.rész)
A közelgő lengyel választások abban is hasonlítanak az ,,igazi,, választásokra, (bár ilyenre a Szolidaritás szerint csak 4 év múlva kerül sor, amikor a képviselőházi mandátumokat sem fogják előre elosztani), hogy itt sem annyira a programok, mint inkább a személyek versengenek. Nehéz ugyanis lényeges különbséget találni mondjuk a Szolidaritás és a LEMP választási ígéretei között. Rakowski úgy fogalmazott, hogy a Szolidaritás kimásolta a LEMP programjából saját jelszavait. Vagyis: mindenki politikai, gazdasági reformokat, állampolgári szabadságot, parlamenti demokráciát, jobb életet ígér. A LEMP persze annyival óvatosabb, hogy az előre meghatározott 65 százalékos képviselőházi többség tudatában biztos lehet benne: neki kell kormányt alakítania és teljesítenie az ígéreteket. Walesa viszont - nyilatkozta - elégedett lenne, ha a nekik ,,kiutalt,, 35 százéléknyi mandátumból 20-at megnyernének és a szenátusban, a teljesen szabad versenyben 70 százalékot érnének el. Hogy a választási harcban mennyire kerüli mindenki a kényes kérdéseket, arra jó példa a művi terhességmegszakítás megtiltásáról beterjesztett és példa nélküli társadalmi felháborodást, több tüntetést kiváltott törvénytervezet ügye. Egyelőre - amennyire lehet - mindenki szeretne elkerülni, hogy választási téma legyen belőle, de a legkínosabb a szürke eminenciaként az egyházat - a törvénytervezet kiötlőjét - maga mögött tudó Szolidaritás számára az állásfoglalás. Walesa - nyilatkozta - magánemberként egyetért az egyház szándékaival, de nem tartja helyesnek a sietséget a törvény ügyében, ami esetleg sértheti a más vallásúakat. Kiderült: a Szolidaritás nagy patrónusa, a lengyel katolikus egyház időnként teher is lehet, csakhogy újat húzni vele magánemberként sem tanácsos.+++ Zsebesi Zsolt (Varsó) MTI-PRESS 1989. május 23., kedd 10:33
Vissza » A hírhez kapcsolódik »