 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER:
Illegalitásba szorul a keletnémet Új Fórum
"A Német Demokratikus
Köztársaságban a beiktatását kérelmező Új Fórum nevű ellenzéki
szervezetet, amelynek felhívását már több mint 2500-an írták alá, a
pártvezetés máris illegalitásba kívánja szorítani.
A kérelem elutasítását azzal indokolták, hogy a szervezet céljai
nincsenek összhangban az alkotmánnyal, sőt ellenséges álláspontot
képviselnek. Miután az elutasítást minden keletnémet lap közölte, az
olvasók nemcsak erről, hanem ezen az úton a szervezet létéről is
tudomást szerezhettek. Így korántsem biztos, hogy ez a jelenleg
feszült belpolitikai helyzetben a hatalmát erősíteni szándékozó
vezetés malmára hajtja a vizet.
A belső ellentmondások szaporodnak. A menekülők tízezrei, a
pártvezetésen belüli ellentétek, az egyházi kritikák, a szétvert
tüntetések mellett, most már egy jogellenesen betiltott, de egyre
erősödő ellenzéki erő is mutatja: a változások a Német Demokratikus
Köztársaságban is óhatatlanul szükségesek."
|
|
|
|
|
|
 |
A hallgatóé a szó
|
-----------------
München, 1989. szeptember 1. (SZER, A hallgatóé a szó) -
Telefonon feltett kérdéseikre ügyeletes munkatárs, Szép Zoltán
válaszol.
- Debrecenből beszélek. Az egészségügyről szeretnék beszélni.
Tudom, hogy talán előnyösebb lenne levél útján tudósítani erről a
dologról, de ezzel kapcsolatosan aggályaim vannak. Már egyszer
megfizettem, amiért levélben írtam. Nem önöknek, hanem haza. Azt
írtam, hogy a Tehót és a párttagsági díjat véletlenül se fizessék ki
helyettem. Nahát ezért én pénzbüntetésben részesültem. És egy csomó
fenyegetésben. Ez történt 1986-ban. Ezért van az, hogy inkább szóban
mondom el, amit akarok, habár három évvel ezelőtt a hangomat is
magnóra vették.
Azt akarom mondani, hogy az elmúlt 40 év alatt mindenre jutott,
csak az egészségügynek és annak a fejlesztésére nem. Nincs kiépítve
a megfelelő egészségügyi hálózat. Azt mondtuk éveken át, hogy
legnagyobb érték az ember és hogy egyik ember annyi, mint a másik.
De kérdezem én: meddig? Arról nem beszélünk. Szerintem addig, amíg
tud valamit adni az ember a társadalomnak, amikor már az egyénnek
van szüksége arra, hogy a társadalom enyhítsen a problémáin, számos
kiutat keresnek arra, hogy elálljanak a segítéstől. A nyugdíjasokra
gondolok, akik egész életükben dolgoztak, hittel és reménnyel a
társadalomért. Családot neveltek becsületesen. Vagyont, pénzt,
lakást nem tudtak vásárolni. És most labdáznak. Áthárítják a beteg
gondozását a családtagokra. Akkor, amikor azok nem értenek hozzá.
Akár el is ronthatnak bármit. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
A fiatalok túl vannak terhelve a mindennapi élet gondjaival,
lakásszerzés, családalapítás, a napi megélhetés, az árak emelkedése,
a politikai helyzet, a "nem tudom hova tartozás" miatt. Nem gondolok
itt arra, akik lakást vagy házat tudnak adni azért, hogy
szeretteiket a nap 24 órájában biztos helyen tudják. Ha már maguk a
rohanó élet közepette erre képtelenek. Akinek nincsen úgymond
szocialista összeköttetése, az ügyben egész kálváriák hosszú sorát
járja meg, hogy valami eredményt érjen el ebben az ügyben.
Előfordult az, hogy egy nagyon beteg embert - én csak erről az
egyről beszélek - minden előzetes értesítés helyett hazaszállítottak
a klinikáról. Amikor aztán néhány nap múlva ismét be kellett
szállítani, a kérdőrevonás alkalmával azt felelték, hogy nekik azt
kell gyógyítani, akit még lehet. Na igen. De mi legyen az ilyen
beteg emberekkel, akikből sok van itt nálunk? Az elfekvőosztályokat
megszüntették. Mégis valami megoldást kellene találni az ilyen
emberek ellátására. Lehet ugyan igényelni a tanácstól néhány
gondozót, de jelenleg kevés az ilyen. Főleg azoknak adnak, akik
egyedül vannak. Természetesnek is tartom. De nagyon sokan vagyunk,
akiknek egy ember van a beteg mellett, de a nap 24 órájában. Aki
mellette van, annak is rámegy az egészsége előbb vagy utóbb.
Ráadásul nem is tudja úgy ellátni - bármennyire is szeretné - a
hozzátartozóját. Egy családi probléma nálunk, amely nincs megoldva.
- Tehát önnek is van egy betege, akit gondozni kell?
- Igen, és a nap 24 órájában képtelen vagyok. Egyszerűen nem
lehet ezt, hiszen hosszú, nagyon hosszú ez az egész.
- Pedig ha összeadnánk azokat a pénzeket, amiket az aktív
időszakban lévő emberek az egészségügynek fizettek, azért, hogy
biztosítsák magukat, a jövőjüket, ha ápolásra vagy gyógykezelésre
van szükség... Ez a pénz úgy látszik másra lett elköltve. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- Nem mondhatni, hogy úgy látszik, hanem úgy is van. Azt hiszem,
nagyon sokan vannak így, nagyon nagy probléma.
- Ön találkozott az új pártok közül olyannal, amelyiknek konkrét
egészségügyi programja van?
- Megmondom őszintén, hogy engem nagyon lefoglal ez az ügy.
Gondolkoztam én már azon, hogy vajon melyik lenne az, de én már
voltam egy pártban, ahonnan fegyelmi úton kizártak. Azt sem tudom,
hogy kire szavaznék. Annyira bizonytalan itt minden, és el vannak az
emberek keseredve.
- Ez az egy párt még nem ellenzéki párt volt akkor?
- Ugyan már
Ha pártról van szó, az nem párt. Szerintem, ha csak
rajtam múlna, én nem szavaznék olyan emberre, aki ennek a pártnak a
tagja.
- Köszönöm szépen.
Az anyag minősége kitűnő, a vonal minősége sajnos nagyon gyenge.
Ez Magyarország viszonylatában igen gyakran fordul elő. Mi azonban
ezt a beszélgetést olyan lényegesnek és fontosnak tartjuk, hogy
ezzel a viszonylag rossz minőségű felvétellel is, ami nem a mi
hibánkból történt, leadjuk, remélve, hogy hallgatóink
együttérzésével találkozik.
(Zene)
- Az MSZMP tulajdonképpen milyen jogon nevezi magát MSZMP-nek?
Ezt tulajdonképpen azért kérdezem, mert mint tudjuk, 1948-ban
erőszakos beolvasztás történt a többi párt részéről.
- Tehát a többi párt rovására.
- Természetesen. Pontosabban nevezhetnénk ezt megszüntetésnek
is, tehát a többi párt megszüntetésének is, de ha jóindulatúak
vagyunk, és azt a verziót fogadjuk el, hogy beolvasztás történt,
hogy most a párttörvény alapján ezek a pártok szabadon működhetnek.
(folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
Na most azt szeretném tudni, az MSZMP milyen jogon nevezi magát
MSZMP-nek. Hiszen ezek a pártok elméletileg, ha azt a verziót
fogadjuk el, hogy beolvasztották őket, akkor gyakorlatilag ezek
kiváltak, tehát az MSZMP sem nevezhetné magát MSZMP-nek, hanem
kommunista pártnak.
- Az volna a tisztességesebb, ha már annak nevezné magát, ami.
Ez egy fedőnév szerintem.
- Tulajdonképpen azóta fedő, azóta használják ezt a nevet,
amióta beolvasztották erőszakosan a többi pártot. Most mivel ez
megszűnt, én úgy gondolom, hogy a nevet sem viseli jogosan.
- Ez már felmerült. A párt önmagát 1956 után kezdte el magát
MSZMP-nek nevezni, tehát azelőtt benne volt a nevükben a kommunista.
- Akkor úgy látszik, én tudom ezt rosszul.
- Igen. Volt egy időszak, amikor MDP-nek, tehát Magyar Dolgozók
Pártjának nevezte magát, korábban pedig MKP-nak. MSZMP-nek pedig az
1956-os népfelkelés és forradalom leverése után. Mintegy azért, hogy
a munkásosztály képviselete még határozottabban megfogalmazódjék a
párt nevében, amiről tudjuk, hogy csalás volt, mert hiszen Nyers
Rezső Győrben - azt hiszem, ott mondta ezt a beszédét - közölte is,
hogy a "munkás" kimaradna az MSZMP nevéből. Tehát magyar szocialista
párt lenne belőle. De ez sem fedi azt a lényegét, ami eddig volt,
mert eddig ez kommunista párt volt. Persze a kommunizmus sem fedi
önmaga lényegét, mert egészen mást jelent, mint amit a gyakorlatban
mi megismertünk ezen a jogcímen.
- Természetesen. De ez a fajta elnevezés, aminek most nevezik
magukat, én egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez fedné azt az elvet,
amit ők vallanak. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
- Nézze, most már egészen pontosan ők sem tudják, hogy mit fed a
nevük és mit vallanak, mert hiszen annyi ága-boga lett ennek a
hajdan egységes platformú pártnak, hogy már csak úgy tudunk róla mi
is beszélni, hogy mondjuk a Pozsgay-féle frakció, vagy a Nyers-féle
csoportosulás, vagy a reformszárnynak ez a városi vagy az a városi
szervezete. Szóval nincs most egy ilyen egységesen megjelölhető, egy
névvel azonos értelemben jelezhető párt.
- Azért én nagyon örülnék neki, ha ezt a problémát valamilyen
műsorban felvetnék, illetve erről a problémakörről valaki bővebben
kifejtené a véleményét.
- Ezzel mi szinte minden politikai műsorban valamilyen
megközelítésben foglalkozunk. Ez a beszélgetés közöttünk is ezt a
véleménykifejtést segíti elő. De visszatérek még rá több alkalommal
is a műsorainkban, és szólok a kollégáknak is.
- Köszönöm szépen.
(Zene)
- Engedje meg, hogy a pártokról és a reformról beszélgessek
önnel.
- Kérem. Örömmel veszem.
- Kérem szépen, ön szerint mi a reform?
- Melyik értelmében?
- Olyan értelemben, ha egy ország új útra akar térni, akkor mit
rejt magában ez a szó.
- Sajnos, ez a szó szerintem mindenkiben mást jelent.
- Köszönöm. Ez tényleg meggyőző válasz volt. Akkor engedje meg,
hogy én is megközelítsem.
- Sőt, örülnék neki. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
- Mivel én is magyarországi vagyok, és innen telefonálok,
énszerintem a reform a mi esetünkben, a mi kis hazánk esetében
feltétlenül európaiságot jelent. Felzárkózni az élvonalhoz. Egy
kicsit kezdetben kopírozni, utána meg a saját fejünk után
boldogulni.
- Ezt én nem reformnak gondolom, hanem felzárkózásnak. Ha fel
lennénk zárkózva, onnét lehetne reform. Ez az elmaradás bepótlása.
- Ettől várom a reformot. Tehát ez a 22-es csapdája. Tehát ha
nem zárkózunk fel, akkor nincs reform.
- Pontosan. A felzárkózás után lehet már csak reform. Mert végül
is most egy szakadékban vagyunk. Onnét kimászni nem reform, az
menekülés.
- Most engedje meg látszólag nem ide tartozó kérdést feltennem,
amire egy költői választ szeretnék adni. Hogy ez a kis tizmilliós
nép hány pártot bír el. Tehát írógépeket számolva, titkárnőket,
párttitkárokat. Most nem csak a kommunista pártra gondolok. Ön
szerint hány alternatív irányzata lehet a gödörből való
menekülésnek?
- Erről nekem van egy magánbejáratú véleményem, nevezetesen: ha
kibírta a magyar nép az MSZMP-t, akkor az a válaszom, hogy amíg
akárhány párt is működik, nem kerül anyagilag többe, mint amennyibe
az MSZMP eltartása került, azon károk nélkül, amit az MSZMP léte
okozott azzal, hogy beleszólt a dolgokba. Akkor ez nem is nagy
összeg. Tehát ebből a megközelítésből. A másik megközelítés, hogy
ítéletem szerint minden népnek annyi pártja van, amennyit elvisel.
Idővel a kis pártok úgyis összeolvadnak, tönkremennek, átalakulnak,
tehát a történelem valahol ezt a kérdést - a társadalmi önmozgás
jobb mint az, hogy történelem - helyre szokta tenni. Ha nincs
diktatúra, akkor a pártok egymással való versengés során megtalálják
a helyüket, és körülbelül beáll egy normális rend. Ez még
Magyarországon nem alakult ki, de szerintem ettől kell a legkevésbé
tartanunk. Bárcsak ez volna a problémánk. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
- Eltér a véleményünk. Engedje meg, hogy egy kicsit bővebben
mondjam. Annyiban tér el a véleményünk, hogy jelen esetben - mivel
én ott élek Magyarországon - káosz van. Na most az önök műsorából
tudom, hogy az egyik választó - mert pótválasztásokat tartanak -
megkérdezte az illetékest, hogy melyik a jobbik párt: az MSZMP vagy
a Demokrata Fórum. Kérem szépen, az emberek mindennapi életükben nem
foglalkoznak politikával. Leszoktatták őket. A politikai
intelligencia nulla fokon van. Most ez a rengetek párt, ez a szólam
allergiát vált ki az egyszerű emberben. De nemcsak az egyszerű
emberben.
Megmondom őszintén, bennem is allergiát vált ki, de egészséges
allergiát, ami arrafelé ösztönzött, hogy önt felhívjam. Ez a sok
párt azt a rémképet festi elém, hogy a sok bába közt a gyerek
elvész. Az európaiság lenne a cél. Az európaiság felé kellene az
értelmiségnek orientálódni, mert meggyőződésem szerint az értelmiség
viszi előre a fejlődést, és az értelmiség után kellene menni - hogy
finom legyek - a kevésbé értelmes embereknek. Ez nem történik meg.
A pártok acsarkodnak, marakodnak egymással és elege van már a
népnek ebből az acsarkodásból. 40 évig, kedves uram, meg lehet unni.
Most már mást várnak. Másfajta típusú embereket várnak. Ez a
másfajta típusú ember sajnos, nem jelent meg. Tehát nincs egy
egységes vezetőség, de még egy Szolidaritáshoz hasonló - tehát
lengyelországi Szolidaritásra gondolok - vezetőség sincs. A
Demokrata Fórum is hetet-havat összehord. Az egyesülési törekvések
egyszerűen nem tudnak létrejönni annak ellenére, hogy a kis pártok
innen-onnan figyelmeztetést kapnak a kialakult kaotikus helyzet
rendezésére. Többet vár a magyar nép a kis pártok értelmiségi
vezetőitől, értelmet vár és nem butaságot, amit 40 évig megszoktunk.
És előrehaladást vár. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
Látszólag megint nem ide tartozik, amit mondok. Miért fogadták
dr. Habsburg Ottó urat olyan óriási lelkesedéssel? Mert egy kis
ízelítőt adott nekünk az európaiságból. A személyisége vonzó volt,
művelt volt, egyszerű szavakkal az igazságot mondta. És erre van
nagy-nagy szükségünk. Nagyobb szükségünk van, mint azokra a
milliárdokra, amiket úgyis elvernének a kommunisták. Úgyis
szétszórnák, mint a pelyvát, mint eddig is a milliárdokat
szétszórták.
Rendre lenne szükségünk, értelmes emberekre, a kis pártok
fúziójára lenne szükség, hogy végül is becsületes úton a sötétséget
legyőzzük.
- A hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16,
valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák,
ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám:
21-02-39-16. Tehát az NSZK és München hívószámával együtt:
00-49-89-21-02-39-16. Ezek a telefonbeszélgetések képezik a mai 30
perces műsor alapját.
- Engedje meg, hogy azt mondjam, az MSZMP géppisztollyal szólt
bele a vitába. És jelenleg is géppisztoly van a kezében. Tehát a
vita nem korrekt. Ha mi azt mondjuk most, hogy humánusak vagyunk, és
azok is akarunk a végtelenségig maradni, akkor jogosan kell azt is
elvárni, hogy ellenfelünk kezében ne géppisztoly legyen, és ne az
legyen a meggyőző érv, hogy mondjuk a Parlament előtt a reformot
követelő ifjúságra lőnek. Mert ez így volt, és utána jöttek a
lincselések. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 8. folyt.
|
- A nyugatiak ilyen összefüggésben nem gondokodnak általában, és
ők csak a felszínt látják. Azt mondják, hogy meglincseltek két
embert. Nem látják mögötte azt a tízéves terrort, ami az emberekből
olyan elemi indulatokat váltott ki, hogy megfeledkeztek a humánum
összes követelményéről is.
- Igen. Az egyszerűbb emberek, hadd mondjam azt, akik féltek,
hogy most is nem tudnak az érzelmükön uralkodni, mert nem az
egyetemi végzettségű professzor lincselt, hanem az ilyen és olyan
sérelemért börtönbe csukatott ember így próbált bosszút állni.
- Tehát a szemet szemért, fogat fogért elv az ..
- Igen, ez ázsiai elv valóban, ezen nekünk valóban, ha fel
akarunk Európához zárkózni, le kell szokni egyszerűen. Tehát ez a
legjobb kifejezés: le kell szokni róla.
- Igen, és legyünk történelmileg igazságosak: 1919-ben, 1920-ban
és a nyilas uralomrajutás után is meg voltak ezek szemet szemért,
fogat fogért ...
- Örökségre gondol ön.
- Igen, hogy ennek van egy mély öröksége.
- Mély öröksége. Na de ez az örökség a rendezetlen politikai
életből adódott. Tehát ennek a kis országnak a politikai élete
sohasem volt rendezett. Általában, ha nemzetközi szinten nézzük,
megalázó feltételeket írt alá a békeszerződésekben. Most - hogy
mondjam - bennünk buzogtak ezek az érzelmek, és a mai napig - ha egy
szót mondok önnek, hogy Trianon, de nem akartam ezt felhozni, de
mégis ki kell mondanom - ezek az érzelmek felsorakoznak. De
felejtsük el, ezt csak ütőkártyának mondtam önnek. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
Tehát ezek azok a motívumok, amik bennünket ilyen szélsőséges
megnyilvánulásra késztetnek. Ha európaiak akarunk lenni, akkor erről
is, ezekről a régi érzelmekről le kell mondani, és igyekezzünk a
jobbik kultúránkat elővakarni - tehát a zenei műveltségünket, a
népművészetünket -, és ezzel próbáljunk dominálni, no és az agyafúrt
gondolkodásunkat. Amik a magyar népet a világ élvonalába emelték a
technikai fejlődés területén. Hiszen a legkitűnőbb találmányok
majdnem innen származnak.
- Nagyon sok származik tőlük.
- Igen. Tehát a magyar nép szürkeállománya igen erős.
- Most volna egy gyakorlati közbevetésem, aminek technikai
háttere van. Megkérhetném önt arra, ha megtisztel a telefonszámával,
akkor magam számára felírom és más alkalommal felhívnám, mert az
volna a javaslatom, hogy egy-egy konkrét kérdést időnként - ön
kitűnő partner ehhez, ne vegye dícséretnek, de értékelésnek szántam,
nem dícséretnek - akkor még jobban használnánk a magyar közügyek
további alakulásának azzal, ha az általánosságokon túl időnként
elővennénk egy teljesen konkrét, körüljárható és szűk időtartam
keretében kielemezhető kérdést. Mert valahol szerintem ott van a
probléma, hogy nagyon sok embernek van igen tisztességes véleménye,
de valahogy mindig háttérbe szorulnak az egészen konkrét, hétköznapi
tennivalók és az ahhoz vezető utak. Erről megfeledkezik a
nagypolitika gyakran.
Én szeretném a nagypolitikán belül ezt a kispolitikai
hírrendszert kimeríteni, lehetőség szerint nemcsak önnel, másokkal
folytatott beszélgetések során is, mert talán a műsoraimat hallotta
és tapasztalta, hogy Nyugatról is igazi képet akarok az emberek
tudatában kialakítani. Ismerjék meg Nyugat előnyeit is, hátrányait
is, és tudjanak végre választani a saját sorsuknak legmegfelelőbb
állapotokat. Tehát egy ilyen céllal is csinálom ezt a műsort.
(folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 10. folyt.
|
- Igen, ígéretes ez a cél, és ezért is szimpatikus az ön műsora.
Tehát ön nem egy fehér értelemben vett ellenforradalmár, hanem ön
egy józanul gondolkodó ember. És ezért én önt partnernak tekintem.
- No én ilyen embereket szeretnék többet találni a magyar,
mondhatnám, hogy csendes többségben, akiknek megalapozott véleményük
van, viszonylag túljutottak már az indulatokon, tehát nem indulataik
vannak, hanem az erkölcsiség, a felemelkedés - gazdasági értelemben
véve is -, és a megmaradni tudáshoz, a megmaradás művészetéhez
vannak elképzeléseik, ötleteik, hátha másokat is ezáltal inspirálni
tudunk.
Sajnos az időm az olyan, hogy 8-10 percnél több interjút nem
tudok egy beszélgetésből leadni, hogy ne legyen unalmas.
- Az ön kedves címét - bocsásson meg, hogy megint belevágok -
elkérném a mostani címét, válaszolok önnek levélben, és megbeszéljük
akkor a továbbiakat levélben.
- Jó. Tehát D-8000 München, Pf. 625. És a nevemet rá kell írni,
hogy Szép Zoltán és Szabad Európa Rádió. Ön budapesti egyébként?
- Igen, budapesti vagyok.
- És mivel foglalkozik?
- Elektroműszerész vagyok.
- És úgy látom, hogy a politikát nemcsak könyvekből ismeri.
- Igen. Ellenzéki vagyok.
- Tagja valamelyik ellenzéki szervezetnek?
- Nem. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 11. folyt.
|
- Horváth Béla vagyok. A magyar szentföldről szeretnék beszélni.
Mivel igen kevesen zarándokolhattak el Jeruzsálembe, és a Szentföld
többi helyére, egyre több lélekben merült fel az a gondolat és a
vágy, hogy fel kell építeni Budapesten a Szentföld szent helyének hű
másolatait. Hazánkban 1902 óta működött a Szentföldi Biztosság, és a
pápák kívánságára a szentföldi biztosok megszervezték a szentföldi
nagycsaládot. A magyar Szentföld felépítését páter Majsai Mór
ferences atya vállalta fel, aki 1932 óta volt a Szentföld hivatalos
képviselője.
Molnár Ferenc építészmérnök a Szentföldön pontos méreteket vett
fel azokról a szent helyekről, melyeknek hűséges utánzatát el
akarták készíteni. Ezeket aztán mellékkápolnaként ellipszis alakban
építették fel a megváltás templomának hajója és szentélye körül. A
hajó fölé mintegy 27 méter magas kupolát terveztek. A szentélyben
kívánták elhelyezni a (...) kő, valamint a megkenés kövének
másolatát. Elsőnek a Golgotai kápolna készült el 1937-ben, a
Szentsír őrei megújították a Kálváriát, a (...) régi kanadai
márványoltár helyébe újat helyeztek, így mi kaptuk meg a régi oltárt
és azt a cédrusfa szekrényt, amelybe a Golgota és Szűzanya
kegyszobrát tartották. Az oltár egyes részei a középkorból
származtak.
50 évvel ezelőtt, 1939. július 29-ikén kezdtek el a kegyoltáron
misézni a ferences atyák. 1947. május 7-ikén a Szentszék megengedte,
hogy egy évben egyszer az idezarándokoltak az előírt feltételek
mellett teljes búcsút nyerjenek. Vasárnap 6, hétköznap 4 misét
tartottak, 2-3000 ember jelenlétében. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 12. folyt.
|
A lourdes-i barlang a szabadban, árnyékos helyen volt
elhelyezve, az oltár előtti mozaikok a Szentföldről valók voltak.
1944-ben épült, a padokat 1947-ben állították fel. Három oltár
jelképezte volna a keresztrefeszítést, és Jézus halálát. A
továbbiakban Jézus sírja, (...) szenté, Szűz Mária elszenderülésének
helye, Szűz Mária sírja és a Szent Kereszt megtalálásának képtára
vár befejezésre.
A világviszonylatban is páratlannak számító magyar szentföld
felépítésére Hűvösvölgyben, a Heinrich István út 3-5 szám alatti
telket a székesfőváros 99 évre bérbeadta, a hívek adományából
valamennyi szükséges anyag beszerzése megtörtént, s az illetékes
egyházi és világi hatóságok engedélyével fogtak hozzá a hatalmas
terv megvalósításához.
Aki 100 forintot adományozott, örökös tag címet kapott, azok,
akik 1000 forintot fizettek be a csekkszámlára, alapító-jótevőkké
válhattak, és nevük megörökítését tervezték a Megváltás templomában.
Itt működött még a szentföldi múzeum, a Szent Antal árvaház, és
volt egy szép botanikuskert. A Rákosi-korszak - mint annyi egyházi
intézményre, létesítményre - erre is kimondta a halálos ítéletet és
végrehajtotta. A Grősz-per kapcsán 1951-ben letartóztatták Majsai
Mór atyát, évekig raboskodott. Hosszú életkorral adományozta meg a
teremtő, 1987-ben, 96 éves korában hunyt el.
Mérhetetlen sok anyagot az újgazdagok építkezéshez széthordtak,
talán úgy gondolták, hogy részükre gyűjtötte össze a katolikus
egyház és hívei. Ma csak a körtemplom kőfalai állnak, elzárva az
érdeklődőktől, működik itt a Fővárosi Levéltár részlege. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 13. folyt.
|
Amit a szeretet felépített, a gyűlölet azt lerombolta. Teljes
szépségében tündököl azonban a volt Szentföldi múzeum, melyet az
egyház vissza kellene követelje, s akár itt is elhelyezheti a
calcuttai Teréz anya szeretet misszionáriusa rendjét, amennyiben nem
kapják meg az általam korábbi adásban javasolt Kútvölgyi út 20-22.
szám alatti Rózsa Ferenc veteránotthont.
Jogállamiságról beszélünk, de nem ismerik el a tulajdonjogot.
Erre legjobb példa az, hogy június 10-ikén rövid hír hangzott el a
rádióban, hogy a Veszprém megyei tanács a ciszterci rendnek a zirci
apátság egyik szárnyát visszaadja, ugyanakkor a megyei tanács az
Ingatlan című lapban azt hirdeti, hogy az apátság épülete eladó.
Mindez elgondolkodtató és cselekvésre késztet.
Ezt szerettem volna mondani. Köszönöm szépen. +++
1989. szeptember 1., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. Szeretném megkérdezni, hogy fog kinézni az új kivándorlási törvény? Hogyan és hová lehet kivándorolni, hiszen már a magyar politikai menekülteket sem fogadja be a Nyugat írásbeli bizonyítékok nélkül, pedig vannak.Egyre több a kiutasítási határozat a magyarokkal szemben úgy Ausztriában, mint az NSZK-ban. Az Egyesült Államokba is van úgynevezett bevándorlási kvóta, úgyanúgy Ausztráliába is többször szűrik, kiszűrik a bevándorolni akarókat. Ha pedig nincs befogadó ország akkor a törvény sem ér semmit, vagy mégis? A nagy gazdasági előnyt a kisembereknek, a nagycsaládosoknak, a kisnyugdíjasoknak csak a növekvő nyomor jut osztélyrészül. És akkor azt mondják, hogy mindent szabad Magyarországon. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|