Rendszerváltás és az MTI

	A munkanélküliség és a piac alakulása
(Vadász János) München, 1989. május 3. (SZER, Mérlegen) - Késlekedő munkanélküliség, késlekedő fordulat. Ha hinni lehet a statisztikai adatoknak, az illetékesek által beharangozott nagyobb arányú munkanélküliség eddig egyáltalán nem következett be. Még egy évvel ezelőtt is csupán 17 ezer munkanélkülit vettek nyilvántartásba az állami közvetítő irodák, sőt a tavalyi év végén ez a szerény szám is 14 ezerre csökkent. A munkahelyek kínálata - megint csak hivatalos adat szerint - több mint ötszörösen meghaladja a keresletet. Az adatokban tükröztetett, látszólag kedvező foglalkoztatási helyzet a gazdasági válság állandósulásáról, a fordulat hiányáról tanúskodik. Hallgassák meg Vadász Jánost: - A Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke egy évvel ezelőtt azt állította, hogy 1988 végén körülbelül 50 ezer munkanélküli lesz Magyarországon, és számuk rövidesen meghaladja a százezres nagyságrendet is. Ezeket a számokat emlegették akkor is, amikor a munkanélküli segély első, meglehetősen primitív változatát sietve tető alá hozták. Mint mondták: ez az ára annak, hogy a gazdaságban megkövetelt, a kibontakozást szolgáló piaci fordulat végre elkerülhetetlenül bekövetkezik. Vagyis: végre radikálisan megvonják az életképtelen veszteséges tevékenységek támogatását, felszámolják az állami szubvenciók rendszerét, hogy a felszabaduló erőforrásokat már egy kibontakozó tőkepiac mozgósíthassa új, jövedelmező vállalkozások finanszírozására. A gazdaság holt terhének leépítése viszont azzal jár - mondták az illetékesek -, hogy az érintett vállalatok, ágazatok munkásainak, alkalmazottainak jelentős része elveszíti munkahelyét - legalábbis átmenetileg, amíg a kibontakozó új vállalkozások fokozatosan megteremtik a foglalkoztatás új lehetőségeit. Az átmeneti tömeges munkanélküliséget úgy jelenítették meg az illetékesek, mint egy elkerülhetetlen, szükséges áldozatot, amelyet a fordulat érdekében meg kell hozni, és a munkanélküli segély bevezetésével indokolt enyhíteni. De - mint annyi más vonatkozásban - itt is szédítő szakadék tátong a gazdasági reformretorika és a valóság között. Életképtelen vállalatok felszámolására vagy akár drasztikus leépítésére csak elenyésző mértékben került sor. Az igaz, hogy a hazai sajtó egyszeriben megtelt az erre vonatkozó hírekkel, tudósításokkal, riportokkal, de a figyelmes olvasó hamarosan felfedezhette, hogy a híradás bőbeszédűsége ellenére, nagyon kevés vállalatról van szó, és az esetek többségében a sok beszédnek szanálás lett a vége - vagyis a szubvenciók megújítása. Ami pedig a munkanélkülieket illeti: eddig tulajdonképpen nem változott semmi. Mindenekelőtt fennmaradt a nagyméretű és meddő vándorlás a munkahelyek között. Nagyméretű, hiszen tavaly is majdnem 800 ezren változtattak állást, és az esetek 98 százalékában ezt a munkavállaló kezdeményezte, - és csakúgy, mint a korábbi évtizedekben, tavaly is meddőnek bizonyult ez a nagy tömegű vándorlás, mert nem azt eredményezi, hogy a munkaerő nagyobb hányada jövedelmezőbb, produktívabb helyeken dolgozik. Az indítékok most is ugyanazok, mint korábban: megrövidíteni a távolságot a lakó- és a munkahely között, kényelmesebb munkakört szerezni, amely több időt és energiát biztosít a mellékfoglalkozás, a második gazdaság számára, és persze indíték lehet a valamivel magasabb kereset is - ami történetesen elérhető olyan vállalatnál is, amely veszteséges tevékenységet folytat. Ezzel a 800 ezerrel szemben bizony elenyésző az a 14 ezer ember, akit az állami közvetítő irodák 1988 végén munkanélküliként nyilvántartottak. A számuk még 3 ezerrel csökkent is 1988 első félévéhez képest. Többségük szakképzetlen segédmunkás, és viszonylag rövid időn belül új munkahelyet találnak. Jellemző, hogy az irodák adatai szerint tavaly decemberben mindössze 1530 fő volt az egész országban a három hónapnál hosszabb ideje állás nélkül lévők száma. Vajon hányan részesültek munkanélküli segélyben a nyilvántartottak közül? Két évvel ezelőtt, amikor a segély első változata - az úgynevezett elhelyezkedési támogatás - már bevezetésre került, az egész országban 77 személy - nem tévedés 77 személy! - számára folyósítottak ilyen támogatást. Tegyem föl azt, hogy azóta megtízszereződött ez a szám? - vagy akár megszázszorozódott? - A lényeg az, hogy a megjövendölt munkanélküliség eddig egyáltalán nem következett be. Ami önmagában örvendetes lenne, ha ezt a körülményt önmagában lehetne értékelni. De természetesen nem lehet. A munkanélküliség felléptének elmaradása egyik jellegzetes bizonyítéka annak, hogy a megígért piaci fordulat is várat magára. Vagyis bizonyítéka annak, hogy a költségvetés kettős beavatkozása: az egyik oldalon a vállalati jövedelmek aránytalan mértékű elszipkázása, a másikon a veszteségek megtérítése - változatlanul működik, változatlanul fenntartja a vállalatoknak az államhatalomtól való függőségét, illetve meggátolja, hogy a piac szabályozza tevékenységüket - beleértve többek között a munkaerőpiac szabályozását is. Szerintem súlyos hiba illúziókat táplálni a felől, hogy egy piaci fordulat bekövetkezte esetén viszonylag nagyobb méretű munkanélküliség elkerülhető. Elég arra gondolni, hogy a költségvetési, illetve állami függéstől felszabadult vállalatok első gondja, hogy fennmaradásukat biztosítsák. Tehát először a veszteséges tevékenységektől kívánnak megszabadulni, ami tömeges elbocsátásokat eredményez. Ez sürgősebb - és főleg: könnyebb! - feladat, mint termékszerkezetük átalakítása, jövedelmező tevékenységek életre hívása. Ha ez be is következik, csak időeltolódással következhet be, tehát csak később lehet arra számítani, hogy a tömeges leépítésekből származó munkanélküliség mérséklődik. De hasonló illúzió az is - és az államhatalom képviselői táplálják ezt az illúziót -, hogy a piaci fordulat csupán egyszeri áldozatot igényel a foglalkoztatásban - tehát a munkanélküliség csak addig tart, amíg felszámolják az összes veszteséges tevékenységet, amíg minden vállalat létrehozza azt a termékszerkezetet, amely jövedelmező működését biztosítja. Hála Istennek nem ilyen egyszerű a dolog, mert ha ilyen egyszerű lenne, ez kizárná a további fejlődés lehetőségét. A vállalatoknak a piacon nem egyszeri, hanem állandó, folyamatos próbára kell berendezkedniük. Az új, és kezdetben jövedelmező termékszerkezetet szüntelen verseny teszi próbára - mind a hazai, mind a külföldi termelők versenyén. A legsikeresebb termék is rövid időn belül kiszorulhat a piacról. Egész ágazatok válhatnak versenyképtelenné, - ezt eredményezheti új ágazatok előretörése, vagy a nemzetközi kereslet tartós lehanyatlása. Tehát állandó alkalmazkodási folyamatról van szó, amelynek soha sincs vége, illetve éppen akkor van nagy baj, ha ez az állandó alkalmazkodási kényszer megszűnik. A munkaerőpiacon ez azt jelenti, hogy állandó jelleggel, és tömegesen szűnnek meg és jönnek létre munkahelyek. Éppen a piac dinamizmusából következik, hogy soha nincs teljes egyensúly kereslet és kínálat között, és ez azzal jár, hogy bizonyos számú munkanélküli mindig van. Még akkor is, ha országos viszonylatban történetesen több munkahely keletkezik, mint amennyi megszűnik. Vagyis: bizonyos méretű munkanélküliség - vagy talán helyesebb nem teljes foglalkoztatásnak nevezni - normális velejárója a jól működő piacgazdaságnak. És ebben nincs semmi tragikus -, feltéve, hogy működnek és hatnak azok a tényezők, amelyek a foglalkoztatás magas szintjét biztosítják, és a munkanélküliek számára kielégítően áthidalnak egy átmeneti időszakot. Ezekkel a tényezőkkel szeretnék foglalkozni a jövő héten. +++ 1989. május 3., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »