Rendszerváltás és az MTI

	Forint leértékelés
München, 1989. április 19. (SZER, Mérlegen) - A múlt hét közepén jelentette be a budapesti kormány, hogy a magyar pénznem 6 százalékos leértékelése vált szükségessé - alig három héttel a forint előző, 5 százalékos devalvációját követően. Ez a két lépés egy körülbelül három évvel ezelőtt megindult folyamatba illeszkedik. A forint mind rohamosabbá váló elértéktelenítése megy végbe. Az okokat és a következményeket Vadász János vizsgálja. Felolvassuk írását: "1986 tavaszán, tehát most három éve indult meg a forint devalvációk sorozata. A márciusi lépés volt a hatodik, három hétre rá a múlt heti intézkedés a hetedik. Három éven belül körülbelül 50 százalékkal csökkentették a magyar pénznem hivatalos árfolyamát a konvertibilis valutákhoz képest. Ez átlagos devalváció, hiszen egyes nyugati pénznemekhez, például a márkához képest ennél is nagyobb arányú a forint értéksüllyedése. A hét sorozatosan bekövetkező leértékelés azt jelzi, hogy a hivatalos gazdaságpolitika jellegzetes, tudatos módszeréről van szó. Feltehetően a súlyos gazdasági nehézségek, válságjelenségek enyhítése érdekében. Más kérdés, hogy valójában milyen következményekkel jár ez a politika. Miért kerülhet sor egy pénznem leértékelésére? Ha egy viszonylag normálisan működő piacgazdaság konvertibilis valutájáról van szó, a leértékelést általában az váltja ki, hogy az illető gazdaságban más gazdaságokhoz képest hosszabb időszakon keresztül felerősödött az infláció, vagyis az illető pénznem vásárlóereje a többihez képest csökkent. Olyan esetekben viszont, amikor az illető gazdaság súlyos fizetési és egyensúlyi nehézségekkel küszködik, nem is beszélve arról, hogy történetesen nem is konvertibilis a pénzneme, a leértékelés az export és idegenforgalmi bevételek mindenáron való növelését célozza, ezzel egy időben az import kiadások mesterséges visszaszorítását is - mondhatni függetlenül attól, hogy az infláció üteme az illető gazdaságban felgyorsult-e vagy sem. Magyarországon - sajnos nagyon jól tudjuk - eliramodóban van az infláció, de ez a körülmény önmagában nem indokolja a sorozatos leértékeléseket, illetve azok mértékét. A forint ugyanis pusztán a hazai vásárlóerő összehasonlítását tekintve még mindig alulértékelt pénznem. Tehát pusztán, az infláció miatt ilyen mérvű leértékelések nem indokoltak. Meghatározó céljuk, hogy rövidtávon növekedjenek az ország valutabevételei, illetve csökkenjenek valutakiadásai, hogy a fizetési mérleg deficitje mérsékelhető és az adósságokból származó törlesztések, kamatok kifizetése teljesíthető legyen. Ebben a politikában a hosszútávra szóló meggondolások nem játszanak szerepet. A forint sorozatos leértékelése tehát jellegzetesen tüneti kezelése a nehézségeknek, ösztönzi a kivitelt, mivel a magyar termékek a leértékelés arányában olcsóbbá, könnyebben értékesíthetővé válnak a világpiacon és korlátozza a behozatalt, hiszen a külföldről importált cikkek megdrágulnak. Várható tehát, hogy a fizetési mérlegben - legalábbis rövidtávra - viszonylag több lesz a bevétel és viszonylag kevesebb a kiadás. A fizetési mérleget annyiban is javíthatja a leértékelés, hogy az olcsóbb, illetve még olcsóbb forint fellendítheti az idegenforgalmat, különösen most, amikor rövidesen kezdetét veszi a turista szezon. Az illetékesek külön szempontja a legutóbbi két leértékelés esetében a lakosság úgynevezett magánimportjának visszaszorítása. Kiderült ugyanis - éppen ez volt a téma a Mérleg múlt heti műsorában -, hogy a hatóságok nem számoltak a tavaly január elsejétől bevezetett világútlevélnek a fizetési mérlegre gyakorolt hatásával. A tavalyi utazások tömegét figyelembe véve pusztán a személyenkénti devizaellátmány kiváltása három évenként körülbelül 4 milliárd dollár értékű valutakiáramlást idéz elő. És természetesen fokozódik a lakosság nyugati árubehozatala is, mivel sokkal többen és gyakrabban utazhatnak emberek Nyugatra, főleg Ausztriába e behozatal lebonyolítására. A magánimport tömeges igénybevételének pedig az az oka, hogy Magyarországon nem működik a piacgazdaság, amely biztosíthatná azt az árubehozatalt, amely iránt társadalmi kereslet mutatkozik. Az idei év kezdetén már érezhető volt a valutakiáramlás erősödése a fizetési mérlegben. Azóta ez a deficit rohamosan fokozódik. A márciusban eszközölt első leértékelés már a magánimportot is célba vette, de ezt az illetékesek szemlátomást nem tekintették elegendőnek. Április 8-án életbe lépett az új vámszabályozás. A részleteiről a múlt héten volt szó, amely összhatásában a magánimport további csökkentését hivatott előidézni. És az illetékesek szerint úgy látszik még ez sem volt elég. A múlt héten bejelentették a második leértékelést is. Ezzel kapcsolatban rendkívül jellemző a kormányfő, Németh Miklós egyik múlt heti nyilatkozata. Mint elmondotta: eredetileg április 17-én kívánták az új vámszabályozást életbe léptetni, a rohamos valutakiáramlás miatt előrehozták a bevezetését. Valóban előrehozták, pontosan nyolc nappal előre. Vajon ezen a nyolc napon múlt az ország fizetőképességének a fenntartása? Úgy látszik, még ezen sem múlt, mindenesetre a forintot közben leértékelték másodszor is, tehát a magánimportot még jobban megdrágították a lakosság számára. Ami a legutóbbi leértékelések hátrányos következményeit illeti, aligha kétséges, hogy meggyorsítják az infláció ütemét. Egy budapesti közgazdász számítása szerint az importtermékek ebből származó megdrágulása 3-4 hónapon belül további 5 százalékkal emeli az átlagos fogyasztói árszínvonalat. Ha helyes a számítása, az infláció üteme a nyár folyamán feltétlenül eléri legalább a 20 százalékot. Amennyiben a behozatal valóban csökken a leértékelések miatt, a lakosság rendelkezésére álló áruválaszték is szűkebb lesz. De függetlenül attól, hogy a leértékelések mennyi lélegzetvételnyi időt biztosítanak a folyó fizetési nehézségek áthidalásában, a fizetési mérleg deficitjének korlátozásában, eléggé egyértelmű, hogy hosszabb távra ez a politika súlyosbítja az ország gazdasági helyzetét, mert rendkívül megnehezíti a kedvezőtlen hazai termelési és termékszerkezet gyökeres átalakítását, ami nélkül nem képzelhető el tartós kibontakozás, és ezen belül a fizetési helyzet tartós megerősítése sem. A forint sorozatos leértékelése ugyanis annyira megdrágítja a behozatalt, hogy elriasztja a vállalatokat azon szerkezet átalakító beruházásoktól, rekonstrukcióktól, amelyek megvalósításához jelentős nyugati import szükséges. Továbbá: a forint mesterséges olcsóbbítása következtében teljesen hamis illúziók keletkeznek a vállalatok körében - a központi illetékesekről nem is beszélve. Minél nagyobb mértékben devalválják a forintot, annál igazolhatóbbá válik az a tévhit, hogy egyes, valójában reménytelenül beteg ágazatokat mégsem indokolt leépíteni, felszámolni, hiszen termékeik hazai előállítása olcsóbb, mint az illető termékek importból való biztosítása - legalábbis a forint ismételt leértékeléséig gondoskodnak arról, hogy olcsóbbnak látszik. Más szóval: a sorozatosan leértékelt forint gazdaságos színben tüntet fel olyan tevékenységeket, amelyek valójában gazdaságtalanok és felszámolásuk lenne szüksége. A végső következmény az, hogy a beruházási erőforrások koncentrálása az új ágazatok és termékek javára lehetetlenné válik, mivel a források jelentős része továbbra is lekötve marad az életképtelen tevékenységek körében, lekötve tartja őket az olcsó forint illúziója. Beláthatatlanok ennek a rövidlátó politikának a káros távlati következményei. +++ 1989. április 19., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »