Rendszerváltás és az MTI

	Személyi változások - értékelés Londonból
(Krassó György) London, 1989. április 13. (BBC, A világ minden tájáról) - Londonból telefonon összegezte a magyar vezetőség személyi változásainak jelentőségét a londoni Magyar Október Sajtószolgálat vezetője, Krassó György: - A tegnap eldöntött személycserék véleményem szerint azt mutatják, hogy tovább folytatódik a Magyar Szocialista Munkáspárt felbomlása, és egyben a párton belüli koalizáció. Ezt úgy értem, hogy a pártvezetésben a jelek szerint élesednek az ellentétek, és kiteszik az utolsó centristákat is, miután már tavaly a centrumot - Kádár Jánost és munkatársainak az együttesét - a párt reformistái és konzervatív vezetői közös erővel kitették a hatalomból. Most úgy néz ki, hogy az a négy politikai bizottsági tag, akit most leváltottak, azok az utolsó kádáristák voltak, bár közülük három voltaképp csak az utolsó két évben került be a Politikai Bizottságba, de ennek ellenére mindannyian a Kádár-rendszer neveltjei és szolgálói voltak. A másik jellegzetességük, hogy nehéz elhelyezni őket az egyetlen Lukács Jánoson kívül a párton belüli két fő csoportosulás oldalán. Berecz, aki egész párt karrierjét az 1956-os forradalmat támadó balos ideológiára alapozta, az utóbbi időben áttáncolt Pozsgay oldalára, és éppen hogy ő tartotta a leginkább reformszellemű beszédeket, ami nem mentette meg őt. Lukács János feltehetően a Grósz híve volt, ami azon is látszik, hogy szabályos régi pártkarriert futott be - már 1980 óta a Baranya megyei pártbizottság titkára volt -, de igazi karrierje 1987. júliusban kezdődött, tehát Grósz miniszterelnökké kinevezésekor, amikor különböző központi bizottsági munkaközösségeknek lett az elnöke, és 1988 májusa, vagyis Kádár leváltása óta lett PB-tag. Ugyancsak bizonytalan Csehák Juditnak a hovatartozása, Szabó István pedig egy tipikus régi kádárista maradvány volt. Az ő leváltásukkal - hogy úgy mondjam - a képlet leegyszerűsödött. Tovább csökkent a Politikai Bizottság tagjainak a száma, amely már tavaly májusban is csökkent. Most már összesen csak kilencen vannak, akik közül - s talán jól is jön ez a páratlan szám, mert így legalább döntésképes a testület, tudniillik jobban vigyáznak a jelek szerint arra, hogy az egyensúly fennmaradjon. Az újonnan bekerültek közül - ketten kerültek be négy leváltott helyett: Jassó Mihály, aki egyértelműen a Grósz Károly követője, és a nagy-budapesti pártbizottságnak az első titkára volt, és régi budapesti pártbizottsági tag, és ő is a Grósz Károly hatalmának elmélkedésével együtt emelkedett a hatalomban. A másik újonnan bekerült PB-tag, Vastagh Pál egészen szédületes karriert fut be, hisz voltaképpen az első komoly pártfunkcióját csak tavaly év végén kapta, amikor is a Komócsin és társai kitakarítása után a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára lett, de még központi bizottsági tag sem volt. Most egyszerre lett központi bizottsági tag és ugyanakkor a Politikai Bizottság tagja. Így aztán a jelenlegi arányok ugyanolyanok, mint amilyenek eddig voltak, csak egy kicsit jobban kiszámíthatóbbak. A konzervatívok képviselői: Grósz Károly, Iványi Pál, Tatai Ilona és a most beválasztott Jassó Mihály. Míg a reformpárthoz tartózik Pozsgay, Nyers és feltehetőleg a most beválasztod Vastagh Pál is. Van két kérdéses pont is: Németh Miklós miniszterelnök és Hámori Csaba. Németh Miklós eddig Grósz legközelebbi munkatársaként szerepelt, de több jel mutat arra, hogy az utóbbi időben mintha átpártolna a reformisták oldalára. Ezt az egyensúlyt igyekeztek betartani a Központi Bizottságba bevett új tagokkal, mert miközben a Politikai Bizottság taglétszáma szűkült, a Központi Bizottságé növekedett. A Központi Bizottságba 10 embert vettek be, akik főképp azért kerültek be, mert az utóbbi egy évben növekedett a párton belüli szerepük, de nagyon gondosan vigyáztak arra, hogy őket ellensúlyozzák más ismeretlen személyekkel, hogy az egyensúly fennmaradjon - nem akarok a részletekbe belemenni. Elég meghatározó volt - úgy gondolom - az ötvenhatos forradalom folyamatban lévő rehabilitációjának a szerepe is a változásokban. Már elég hosszú ideje nyilvánvaló volt, hogy Berecz, aki egész politikai karrierjét a forradalom ellen írt műveire alapozta, ő ebben a funkcióban nem maradhat meg. A másik következménye a jelenlegi változásoknak, hogy minthogy nyíltabbak lettek a csoportosulások is a Politikai Bizottságban, úgy tűnik, hogy Pozsgay Imre is határozottabban követi taktikáját? A hét végén Kecskeméten részt vesz egy olyan reform-kostoló eszmecserén Nyers Rezsővel együtt, ahova a párton kívüli - igaz, hogy még alig egy éve párttag - politológusok és mások is részt vesznek, mint a pártból tavaly kizárt Bihari Mihály és Lengyel László. Ennek az a szerepe lehet a demokratikus ellenzék - ha még ezt a szót lehet használni -, tehát a független alternatív szervezetek szempontjából, hogy talán a párt reformszárnyával most kialakulhat egy nyíltabb dialógus, amiről eddig csak szavakban volt szó, gyakorlatban azonban nem. Mármost az egész helyzetet én úgy értékelem, hogy - jóllehet jelenleg meglehetősen egyensúlyban vannak a pártvezetésben, a konzervatív és reformpárti erők -, végül is Grósz Károlynak nem sok esélye van, mert ő már a reformokat, a radikális reformokat nem képviselheti, nemcsak azért, mert nem is akarja, hanem mert ez a hely le van foglalva Pozsgay által. Grósz a konzervatívok vezetőjévé válhat, de erre nagyon vigyázott, hogy ne tegye, mert valószínűleg ez pártszakadásra vezetne, és aligha kérdéses, hogy Gorbacsov jelenleg melyik pártot támogatná. Tehát Grósz egyetlen lehetősége, hogy időt nyerjen és azt remélje, hogy esetleg a moszkvai szelek megváltoznak. Én azt hiszem azonban, hogy ebben nem lesz igaza. +++ 1989. április 13., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »