Rendszerváltás és az MTI

	Új vámszabályozás
(Vadász János) München, 1989. április 12. (SZER, Mérlegen) - Április első napjaiban a magyar turisták példátlan méretű bevándorlási hulláma zúdult végig Burgenlandon, Bécsen, nem utolsó sorban a bécsi Mariahilferstrassen és környékén. Nem véletlenül április első napjaiban, 8-án lépett ugyanis életbe az új magyarországi vámszabályozás melynek legfontosabb célja a lakosság magán behozatalának visszaszorítása. 1987-ben 990 ezer magyar állampolgár utazott nyugati, azaz konvertibilis valutával rendelkező országokba. Ez a szám tavaly 3 millió 325 ezerre szökött fel. Ez volt a természetes következménye az 1988. január elsején életbe lépett világútlevélnek, amely a korlátozott - három évre kiadagolt - valutaellátmány fenntartása mellett a gyakori nyugati utazások lehetőségét biztosította. A kiutazók hatalmas száma azt is jelzi, hogy pusztán a valutaellátmány kiváltása, révén háromévenként négymilliárd dollár értékű valuta áramlik ki az országból. A ténylegesen kiáramló összeg azonban ennél jóval nagyobb. Nem beszélve az egyéb legális forrásokról: devizaszámla, utazási bc-számla, személyenként kivihető 4000 forint értékű valuta - a lakosság igénybe veszi az illegális valutaszerzés lehetőségeit is, elsősorban forintkiajánlás révén, hogy a külföldre kivihető valuta mennyiséget szaporítsa. A lakosság ez irányú erőfeszítése teljesen logikus. Ha a forint konvertibilis valuta lenne, a forintjait költené el külföldön, nem kényszerülne illegális valutaszerzésre. Továbbá: egy normálisan működő piacgazdaság biztosítaná azt a külföldi árubehozatalt, amely iránt társadalmi kereslet mutatkozik. A lakosság magyarországi üzletekben, forintért vásárolná meg azt az árutömeget, amelyhez a jelenlegi körülmények között csak a Mariahilferstrasse és kapcsolt részei felkeresésével tud hozzájutni. Az adott helyzetből következik az is, hogy a magánimportőrök egy része hazai újra eladás céljából bonyolítja le a külföldi beszerzést, így kíván jövedelemhez jutni. És ha ez a jövedelem viszonylag magas ennek az az oka, hogy az illető áru Magyarországon hiánycikk, vagy ha éppen kapható, magasabb az ára mint amennyiért a magánimportőr kínálja. A lakosság tehát logikus piaci viselkedéssel hidalja át azt az ellentmondást, amely a világútlevél használatának normális mivolta, és a konvertibilitást nélkülöző,, importot korlátozó parancsuralmi gazdaság abnormális mivolta között keletkezett. A hatalom illetékesei kezdettől fogva jellegzetes rövidlátással és korlátozó reflexekkel reagáltak erre a viselkedésre. Tavaly szaporították, az országban működő valutás boltok számát - ez még viszonylag liberális válasznak számított, de nem oldott meg semmit. Hiszen csak annyi történt, hogy a hiánycikkek amúgy is elenyésző mennyisége a valutás boltokba került. A forintért árusító üzlethálózatban a hiány még égetőbb lett. Aztán jött a hírhedt rendelet, amely megtiltotta a vállalatoknak, hogy magánimportőrtől 25 ezer forintot meghaladó értékű cikket vásároljanak a vámkezeléstől számított három éven belül. Ez a próbálkozás is csúfosan megbukott. A magánimportőrök részegységekre szedték szét a külföldön beszerzett árukat - például a számítógépeket - gondosan ügyelve arra hogy az egyes részegységek értéke ne érje el a 25 ezer forintot. A magánimport tovább folyt - azzal a különbséggel, hogy az így érintett gépek jelentősen megdrágultak a hazai piacon, hiszen a vásárlónak a szét- és összeszerelés költségét is meg kellett fizetni. Az április 8-án életbe léptetett korlátozó reflex, a vámszabályozás segítségével próbálja a magánimportot visszaszorítani. A változás előtt három fajta vámtarifa volt érvényben: kereskedelmi tarifa, amely a vállalatok termelői importjára vonatkozott, valamint külön utas-tarifa, és ajándékáru-tarifa. Az utóbbi kettő érintette a magánimportőröket. Minden személy utazásonként 10 ezer forint vámkedvezményt kapott, ami családok utazása esetében megtöbbszöröződött. A családok mind gyakrabban magukkal vitték a nagymamát vagy az anyóst is - csak hogy a tízezer forintos vámmentesség szorzószáma nagyobb legyen. A vám-tarfiák nemzetközi viszonylatban rendkívül magasak voltak - ajándékáruk esetében átlagosan 30 százalék, az utastarifáknál 45 százalék. Ráadásul a magyar vámhatóság önkényes becsléssel szabta meg a vám alapjául szolgáló áruértéket - ami a nyugati beszerzési árat általában jóval meghaladta. A most életbe léptetett változások ürügye az átfogó vámreform végrehajtásának megkezdése, amire a magyar kormány a GATT legújabb tárgyalási fordulója során kötelezettséget vállalt. A kötelezettség abban áll, hogy a kereskedelmi forgalomban alkalmazott jelenlegi 15-16 százalékos - és rendkívül magasnak tekintett - magyar vámszintet csökkentik, majd a tarifákat ezen az alacsonyabb szinten egységesítik. Ami viszont 8-ikán életbelépett annak vajmi kevés köze van ehhez a kötelezettséghez. A változás egyetlen pozitív eleme, hogy a jövőben a nyugati beszerzési ár, - illetve az azt igazoló számla - alapján vetik ki a vámot, ami a vám összegét azonos százalékot feltételezve majdnem minden esetben csökkenti. Illetve csak csökkentené mivel egyúttal egységes utas- tarifa is életbelépett, amelynek átlagos vámtarifája 45 százalék. Az ajándék áruk viszonylag alacsonyabb 30 százalékos tarifája megszűnt. Végeredményben tehát lényegesen magasabb lett az utasokra, magánszemélyekre kivetett vámtarifa, ami pontosan ellenkezője annak, mint amire a magyar kormány a GATT-fordulón kötelezettséget vállalt. További korlátozás, hogy a tízezer forintos vámkedvezmény ötezerre csökkent, és az utazó családtagok száma sem szaporítja, tehát - legalábbis vámszempontból - a nagymamák, anyósok utaztatása céltalanná válik. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a változások nyomán a hatóságok további terheket hárítanak a lakosságra. Míg tavaly a költségvetés 2,5 milliárd forintot bevételezett a magánimport megvámolása révén - idén annak ellenére, hogy az új szabályozás csak háromnegyed évben érezteti majd hatását 4 milliárdos bevételt kalkulálnak ebből a forrásból. A különbség: 1,5 milliárd - kilenc hónap alatt. Havonta további 166 millió forinttal terheli meg a lakosságot. Ennyivel terheli meg - feltéve, hogy a magánimport fennmarad a jelenlegi szinten. Jellegzetes, hogy a hatóságok pontosan ezzel számolnak. Ezért is kalkulálják a 1.5 milliárdos plusz bevételt - tehát ők maguk is biztosra veszik, hogy a magánimportot az új szabályozás sem lesz képes visszaszorítani -, vagyis hangoztatott célját nem éri el. Csupán a 1,5 milliárd lesz a következmény - az állam javára, a lakosság rovására. E változásokkal egy időben a kereskedelmi import liberalizálását is meghirdették az illetékesek. Azt állítják, hogy a liberalizált behozatal növeli majd a külföldről származó hiánycikkek hazai kínálatát - ennek következtében az áruk is mérséklődni fog - tehát kevesebb magánimportra lesz szükség. Ez az állítás meglehetősen képmutató. Mivel a bejelentett liberalizálás csak az import egy részére vonatkozik - és azon belül is elenyésző mértékben érinti a lakosság fogyasztási cikkeit. Aligha várható tehát a magánimport csökkenése. Várható viszont, hogy a lakosság ezután is megtalálja majd azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül a magánbehozatal - az új körülmények között is - viszonylag kevesebb áldozattal - lebonyolítható. És nem is lehet másként, mert a magánimport nem egyéb, mint a piacgazdaság pótléka egy fontos területen. Csak akkor enyészhet el, amikor a magyar piacgazdaság - végre - gyakorlati valósággá válik. +++ 1989. április 12., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »