 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER:
Illegalitásba szorul a keletnémet Új Fórum
"A Német Demokratikus
Köztársaságban a beiktatását kérelmező Új Fórum nevű ellenzéki
szervezetet, amelynek felhívását már több mint 2500-an írták alá, a
pártvezetés máris illegalitásba kívánja szorítani.
A kérelem elutasítását azzal indokolták, hogy a szervezet céljai
nincsenek összhangban az alkotmánnyal, sőt ellenséges álláspontot
képviselnek. Miután az elutasítást minden keletnémet lap közölte, az
olvasók nemcsak erről, hanem ezen az úton a szervezet létéről is
tudomást szerezhettek. Így korántsem biztos, hogy ez a jelenleg
feszült belpolitikai helyzetben a hatalmát erősíteni szándékozó
vezetés malmára hajtja a vizet.
A belső ellentmondások szaporodnak. A menekülők tízezrei, a
pártvezetésen belüli ellentétek, az egyházi kritikák, a szétvert
tüntetések mellett, most már egy jogellenesen betiltott, de egyre
erősödő ellenzéki erő is mutatja: a változások a Német Demokratikus
Köztársaságban is óhatatlanul szükségesek."
|
|
|
|
|
|
 |
Figlalkoztatás
|
Foglalkoztatás SZER
-------------- München, 1989. május 10.
(Vadász János) Mérlegen
Magyarországon még mindig várat magára az annyit emlegetett
piaci arányú kibontakozás, és ennek egyik bizonyítéka, hogy az idei
évre az illetékesek által megjövendölt nagyobb méretű
munkanélküliség egyáltalán nem következett be. Ezt az összefüggést
vette szemügyre egy héttel ezelőtt a Mérleg műsorában Vadász János.
Elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos méretű
munkanélküliség normális velejárója a jól működő piacgazdaságnak.
Ezen a héten arra keresi a választ, hogyan egyeztethető össze a nem
teljes foglalkoztatás a társadalom és az egyén érdekeivel.
- Az úgynevezett létező szocializmusról korábban azt állították,
hogy minden fogyatékossága - a társadalmi és egyéni érdekektől való
teljes elrugaszkodása - ellenére is van legalább egyetlen előnyös
tulajdonsága. Az, hogy teljes foglalkoztatást biztosít a társadalom
tagjainak. Valójában ez az állítás zárja le ma a létező szocializmus
hammis mítoszainak hosszú listáját. Mert valójában a munkaviszonyban
lévők jelentős része fölöslegesnek bizonyult a létező
szocializmusban, csak éppen kapun belül tartották ezt a sereget, és
szociális támogatását munkabér folyósításával oldották meg.
Noha a kapun belüli munkanélküliek bérét - legalábbis társadalmi
méretekben - a költségvetésből, azaz a társadalom terhére
finanszírozták, formailag ez a támogatás mégis munkabérként jelent
meg, amit munkaviszonyban álló személyeknek fizettek. Róadásul az
alacsony hatásfokú, vagy éppen veszteséges gazdálkodásra
berendezkedett, kényszerített vállalatoknál valamiféle munka
mindenkinek jutott, aki ott munkaviszonyban állt. (folyt.)
1989. május 10., szerda
|
Vissza »
|
|
Foglalkoztatás - 1. folyt.
|
Mindez jó volt arra, hogy fenntartsa a teljes foglalkoztatás
illúzióját, amely valójában sohasem létezett. Illetve létezett
fizikai értelemben, mint ahogy egy munkatábor keretein belül is
teljes a foglalkoztatás, de korántsem létezett gazdasági értelemben.
A gazdasági értelemben vett foglalkoztatás ugyanis olyan munka,
amely a piacon elismert, jövedelmező tevékenységbe illeszkedik. Így
a teljes foglalkoztatás feltételezi, hogy a gazdaságban végzett
minden tevékenység kivétel nélkül mindig jövedelmező, ami
természetesen nem létezik.
Éppen a versenyből, a piac dinamizmusából következik, hogy a
korábban jövedelmező tevékenységek egy része veszteségessé válik,
hogy állandó alkalmazkodás megy végbe, amelynek során új munkahelyek
keletkeznek és régiek megszűnnek. Mivel ez az alkalmazkodás időt
vesz igénybe - több-kevesebb időt -, és mivel a keletkező és
megszűnő munkahelyek egymással nem helyettesíthetők be, bizonyos
számú munkanélküli mindig van, a jól működő piacon is. A
foglalkoztatás nem lehet teljes.
Éppen úgy nem lehet teljes, mint ahogy azt sem lehet várni, hogy
egy gazdaság gépei, termelőberendezései kivétel nélkül mindig és
mindenütt teljes kapacitással működjenek. Józan ésszel tehát bele
kell nyugodnunk abba, hogy teljes foglalkoztatás nem létezik,
illetve nincs benne köszönet, ha formailag kikényszerítik hogy
létezzék.
Egészen más kérdés viszont és egyáltalán nem mindegy, hogy
milyen magas a piacon indokolt foglalkoztatás szintje, és hogyan
képesek gondoskodni magukról, illetve későbbi foglalkoztásukról
azok, akik átmenetileg munka nélkül maradnak. (folyt.)
1989. május 10., szerda
|
Vissza »
|
|
Foglalkoztatás - 2. folyt.
|
A foglalkoztatás szintje részben attól függ, hogy az adott piac
mennyire hatékonyan működik. Amennyiben hatékonyan működik -
különösen nemzetközi összehasonlításban - számítani lehet arra, hogy
növekszik mind a megszűnő, mind az új munkahelyek száma, ami
rövidebb távra nagy munkanélküliséget is eredményezhez, de hosszabb
távon valószínűsíti a foglalkoztatás viszonylag magas szintjét.
Ellenkező esetben a stagnálás tendenciái léphetnek fel és
erősödhet az infláció, ami a foglalkoztatásban azt jelenti, hogy a
nagy kilengéseket elkerülik ugyan, de a munkanélküliség hosszú távra
is viszonylag jelentős marad.
Az elmondottakból következik, hogy a foglalkoztatást a
mindenkori kormány politikája is befolyásolja. Gazdaságpolitikájával
közvetlenül, hiszen nagyon sok függ attól, hogy ez a politika
képes-e ösztönözni új munkahelyek teremtését anélkül, hogy
felborítaná a piac hatékony múködését. Adott esetben bajba került
ágazatok állami támogatása is indokolt lehet, ha ezzel hirtelen
fellépő tömeges munkanélküliség kerülhető el. De nem indokolt, ha
ennek a beavatkozásnak stagnálás és infláció az ára.
De nemcsak a gazdaságpolitika érinti a foglalkoztatást.
Rendkívül fontos, hogy milyen az adott társadalom oktatási
rendszere. Hogyan igazodik a munkaerőkereslethez a szakképzés és az
átképzés. Mindez az oktatáspolitikától függ. Illetve attól is függ,
hogy az állam milyen mértékben, milyen körültekintéssel engedi át a
terepet olyan oktatási intézmények számára, amelyek - különösen a
szakképzés, továbbképzés és átképzés területein - jövedelmezőségi
alapon müködnek. (folyt.)
1989. május 10., szerda
|
Vissza »
|
|
Foglalkoztatás - 3. folyt.
|
Ugyancsak fontos tényező a kormány infrastrukturális politikája.
Mert ha képes csökkenteni ezen a téren az adott ország egyes
körzetei közötti nagy különbségeket, ezzel jelentős mértékben
megkönnyíti a munkaerő viszonylag gyors áramlását a megszűnő és az
újonnan létrejövő munkahelyek között. Rendkívül fontos, hogy
ellenőrizhető, lemérhető és számonkérhető legyen a kormány
politikájának ebbéli eredményessége vagy kudarca, mert ez az
egyetlen biztosíték arra, hogy a kormány megváltoztassa helytelen
politikáját, vagy súlyosabb esetben a szabadon választott parlament
megváltoztassa a kormányt. Máskülönben a foglalkoztatásban sem
érvényesülhetnek a társadalom legáltalánosabb érdekei. A mindenkori
kormány foglalkoztatást hatékonyan ösztönző politikája csak a
politikai demokrácia és pluralizmus viszonyai között érvényesülhet.
Ami pedig a munkanélküli segély intézményét illeti,
mindenekelőtt egy félreértést indokolt tisztázni, amelyhez sajnos
hozzájárul a hibás elnevezés is. A munkanélküli segély ugyanis -
minden állampolgár alapvető joga. Formailag a keresők rendszeres
havi befizetéseivel alátámasztott jogos igény kielégítése, mint
bármilyen biztosítás esetében. Arra hivatott, hogy az érintett
állampolgárok számára kielégítően áthidaljon egy átmeneti időszakot,
és lehetővé tegye olyan új munkahely biztosítását, amely az egyén
eredeti képzettségének, vagy átképzéssel szerzett új képesítésének
felel meg.
Nem az a lényeg, hogy az egyén mindenáron és a lehető
leghamarabb valamilyen új munkahelyet találjon, hanem az, hogy az új
munkahely jövedelmező tevékenységbe illeszkedjék, tehát
valószínűsítse az illető egyén számára a tartós foglalkoztatást,
egyesítvén az egyén és az egész társadalom érdekeit. (folyt.)
1989. május 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Foglalkoztatás - 4. folyt.
|
Mert az elmondottakból remélem világosan következik, hogy a
munkanélküli segély nemcsak az érintett egyének megszerzett jogait
elégítik ki, hanem egyúttal a piac normális működését is biztosítja,
ahhoz szükséges, a társadalom érdekében.
Az elmúlt négy évtized során a hatalmi rendszer felelőtlenül és
megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy minden állampolgár számára
biztosítja a munkához való jogot. A jogot ugyanis nem bármilyen
munkához kell biztosítani, hanem a piac által elismert jövedelmező
tevékenységhez, amely összhangot teremt az egyéni és társadalmi
érdekek között. Ez pedig csak a szabad piacgazdaság rendszerében
valósulhat meg. +++
1989. május 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. Szeretném megkérdezni, hogy fog kinézni az új kivándorlási törvény? Hogyan és hová lehet kivándorolni, hiszen már a magyar politikai menekülteket sem fogadja be a Nyugat írásbeli bizonyítékok nélkül, pedig vannak.Egyre több a kiutasítási határozat a magyarokkal szemben úgy Ausztriában, mint az NSZK-ban. Az Egyesült Államokba is van úgynevezett bevándorlási kvóta, úgyanúgy Ausztráliába is többször szűrik, kiszűrik a bevándorolni akarókat. Ha pedig nincs befogadó ország akkor a törvény sem ér semmit, vagy mégis? A nagy gazdasági előnyt a kisembereknek, a nagycsaládosoknak, a kisnyugdíjasoknak csak a növekvő nyomor jut osztélyrészül. És akkor azt mondják, hogy mindent szabad Magyarországon. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|