Rendszerváltás és az MTI

	Pozsgay Imre beszéde a boglárlellei magyar-lengyel Barátsági nagygyülésen (1. rész)
1989. szeptember 15., péntek - Lengyel és magyar nemzeti szinü szalaggal összekötött két tölgyfa emlékeztette a jelenlévőket pénteken reggel a boglárlellei várdombon a két nép történelmi barátságát megerősítő 1939-es esztendőre. Az élő emlékműnél Őszi István külügyminiszterhelyettes és Tadeusz Czechowicz lengyel nagykövet idézte fel, hogy a második világháboru áldozatául esett Lengyelországból emberek ezrei találtak menedéket és baráti gondoskodást Balatonbogláron és hazánk számos más településén. Az évforduló alkalmából rendezett barátsági napok keretében pénteken délelőtt 10 órakor nagygyülést tartottak a Balaton-parti város sportcsarnokában. Mintegy 500 résztvevő - köztük 110 egykori lengyel menekült - jelenlétében Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet. Az ötven éve történtek mához szóló tanulságait sorra véve elsőként említette a nemzeti erő és hazafiság nagyszerü példáját, amit a lengyelség 1939-ben és a háboru alatt mindvégig mutatott Európának. Ez az időszak súlyos áldozatok árán ugyan, de végérvényesen bebizonyította, hogy azok az igazi vesztesek, azokat éri visszavonhatatlan vereség, akik európa ezer esztendős nemzeteinek rovására rajtuk kivül alkut kötnek és osztozkodni kezdenek. A másik nagy tanulság Pozsgay Imre szerint, hogy a leggyalázatosabb viszonyok közt is él az emberség, mint ahogy az 1939 őszén megtévedt és megtévesztett nemzetek körében is élhetett a szolidaritás. Ez utóbbit pedig a magyarság tudta felmutatni; függetlenül szövetségi elkötelezettségétől, emberségre hallgatva, a lengyelség befogadását vállalva. (folyt.köv.) 1989. szeptember 15., péntek 17:44
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Pozsgay Imre beszéde a boglárlellei magyar-lengyel barátsági nagygyűlésen (2. rész)
A nagy tapssal fogadott megállapitáshoz pozsgay imre hozzáfüzte: hogyha a népeket sorsközösség köti össze, akkor a fejük felett kötött alkuk és kormányzati szándékok ellenére is érvényre jut közös akaratuk, mert emberségük és meggyőződésük szerint cselekednek. Igy vált lehetővé, hogy a lengyelek ide nem lehajtott fejjel, és a vereség szégyenével, hanem új harcra vállalkozó szellemiséggel érkezhettek. Ezt a tettet nekünk is tartozik elismerni a világ. Volt-e haszonlesés ebben a magatartásban? - tette fel a látszólag ünneprontó kérdést pozsgay imre, s nyomban igennel válaszolt. Az igy szerzett erkölcsi haszon segitett megőrizni nemzeti tudatunkat és méltóságunkat, ellensulyozva azt a lelki terhet, amelyet országunk második világháborus szerepe, és annak gyakran szélsőséges megitélése idézett elő. A lengyel-magyar barátság - amelynek legerősebb kötelékét a történelmi sorsközösségben jelölte meg pozsgay imre - melegebb és bensőségesebb, mint sok más néphez füződő kapcsolatunk. szolidaritásunk és nyitottságunk azonban nemcsak ebből fakad. Ma, amikor ismét vannak földönfutók európában, megint csak erkölcsi ,,haszonleséssel,, , de nem az emberkereskedelem szándékával fogadjuk azokat, akik akár dél-keletről, akár észak-nyugatról érkeznek. Felülemelkedve bizonytalan értékü kormánymegállapodások világán és nagyobb értékü emberi-jogi megállapodások szellemében közlekedési folyosót nyitunk azoknak, akiket nehéz sorsuk lakóhelyváltoztatásra kényszerit, vagy egyszerüen csak szabadsághiányban szenvednek. Ezért nem érhet bennünket vád - hangsulyozta pozsgay imre -, mert csakugy, mint ötven évvel ezelőtt, olyan ügykezelésben kell résztvenni, amelynek okai és körülményei nem ebben az országban keletkeztek. Az államminiszter ezután a lengyel kormányküldöttséghez és az egykori menekültekhez fordulva felajánlotta: tekintsék Magyarországot továbbra is második hazájuknak. Az országainkban zajló hasonló irányu változások remélhetőleg tovább erősitik sorsközösségünket, hiszen lehetőségeink szerint együtt tevékenykedünk egy olyan új Európa létrehozásán, amely reményeink szerint az ezredfordulón már nem a földönfutók, hanem a nemzetek megbékélésének birodalma lesz - mondta befejezésül Pozsgay Imre. (folyt.köv.) 1989. szeptember 15., péntek 17:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Pozsgay Imre beszéde a boglárlellei magyar-lengyel barátsági nagaygyűlésen (3. rész)
Ez után mieczyslaw cyganu tábornok, a lengyel kormánydelegáció vezetője idézte fel a fél évszázad előtti eseményeket, köszönetet mondva az ország és mindazon települések lakosságának, akik nemcsak menedéket, hanem otthont nyujtottak a nehéz években sok ezer lengyelnek, vagy lehetővé tették, hogy katonáik eljussanak a felszabaditó háború frontjaira. Beszéde végén a Lengyel Népköztársaság államtanácsa nevében átadta boglárlelle közösségének a Lengyelország szolgálatáért érdemérem parancsnoki fokozatát. A diszes kitüntetést Cygann tábornok Szabó József tanácselnök közremüködésével feltüzte a város zászlajára. Az ünnepi nagygyűlés után Pozsgay Imre sajtótájékoztatót tartott lengyel és magyar újságírók népes csoportja számára. Kérdések nyomán kifejtette a magyarországi reformfolyamat irányára és ütemére, az MSZMP-n belüli platformok és áramlatok törekvéseire, a pártkongresszus várható kimenetelére, az esetleges pártszakadásra, a demokratikus Magyarországért mozgalom jellegére és céljaira, a gazdasági válságból való kilábalás lehetőségeire vonatkozó nézeteit. (MTI) 1989. szeptember 15., péntek 17:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »