 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél Horváth István belügyminiszternek
"Mi, akik a 80-as években
folytatott szabadsajtó-szamizdattevékenység miatt hatósági,
rendőrségi üldözésben részesültünk, követeljük, hogy a mi ügyünket
is rendezzék
Személy szerint és nyilvánosan kövessenek meg mindenkit, adjanak
vissza mindent, amit a házkutatások során elkoboztak,
kártalanítsanak mind a nagyösszegű pénzbüntetésekért, mind az
üldözések miatt keletkezett anyagi hátrány tekintetében, vonják
vissza a szabálysértési és büntető határozatokat, és szüntessék meg
a joghátrányokat."
Amerika Hangja, Reggeli híradó:
NDK-s ellenzék
"Kelet-Németországban - akár Csehszlovákiában - egészen a
közelmúltig teljességgel sztálinista módszerekkel igyekeztek
elfojtani a hivatalos vonaltól eltérő vélemények mindennemű
megnyilatkozását. Az NDK-ban váltig gyakorolják a karhatalmi
brutalitást. Lipcse a szellemi ellenállás központja, ott minden
hétfőn béke-istentiszteletet tartanak egy templomban, s az
istentisztelet után a rendőrség szinte hagyományosan rátámad a
templomból távozó közönségre, találomra őrizetbe vesz egyeseket, és
néha gumibotot is használ."
|
|
|
|
|
|
 |
- Beszélő 27. száma - 3. folyt.
|
A régi elit az 1956-os forradalom idején megtapasztalhatta a
társadalom erejét, és ezután több mint harminc évig félt tőle.
Miután a hatalomhoz görcsösen ragaszkodott, és az általa létrehozott
monopóliumok hatalmával nem tudott eredményesen szembeszegülni, e
félelem az ország eladósodásához vezetett.
Az új elitnek ezzel szemben nincsenek katartikus társadalmi
élményei. Tagjai 1956-ban jórészt még gyerekek voltak,
szocializációjuk egy atomizált, artikulátlan, szegregált apátiába
süllyedt társadalomban ment végbe. Szinte megváltozhatatlannak tűnt
számukra, hogy a változó komolyságú reformkezdeményezések a hatalom
felső régióiból indulnak ki. A politikailag érdekes dolgok -
legalábbis látszólag - a hatalom felső szintjein dőltek el. Ezért a
hatalmi ambícióval megáldott fiatal szakemberek úgy vélhették, elég
felfelé figyelni.
Nem a társadalomtól való félelmet hiányolom. Hiszen a régi elit
példája mutatja - és Bibó Istvántól is tudjuk -, hogy a politikában
a félelem rossz tanácsadó. Ráadásul a félelem ma már meg is jelent
az új elit tudatában. Ami hányzik, az a társadalom mély rétegeiben
zajló folyamatokra, mint politikai folyamatokra való kíváncsiság a
képesség és szándék a társadalmi empátiára, a valós társadalmi erők
figyelembevételére. Miután az új elit társadalom képe rendkívül
homályos és előítéletes, újdonsült félelmében túl sok a
kezelhetetlen, tárgytalan szorongás, társadalmi benyomásait nem
tudja igazán feldolgozni, racionalizálni. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|