|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél Horváth István belügyminiszternek
"Mi, akik a 80-as években
folytatott szabadsajtó-szamizdattevékenység miatt hatósági,
rendőrségi üldözésben részesültünk, követeljük, hogy a mi ügyünket
is rendezzék
Személy szerint és nyilvánosan kövessenek meg mindenkit, adjanak
vissza mindent, amit a házkutatások során elkoboztak,
kártalanítsanak mind a nagyösszegű pénzbüntetésekért, mind az
üldözések miatt keletkezett anyagi hátrány tekintetében, vonják
vissza a szabálysértési és büntető határozatokat, és szüntessék meg
a joghátrányokat."
Amerika Hangja, Reggeli híradó:
NDK-s ellenzék
"Kelet-Németországban - akár Csehszlovákiában - egészen a
közelmúltig teljességgel sztálinista módszerekkel igyekeztek
elfojtani a hivatalos vonaltól eltérő vélemények mindennemű
megnyilatkozását. Az NDK-ban váltig gyakorolják a karhatalmi
brutalitást. Lipcse a szellemi ellenállás központja, ott minden
hétfőn béke-istentiszteletet tartanak egy templomban, s az
istentisztelet után a rendőrség szinte hagyományosan rátámad a
templomból távozó közönségre, találomra őrizetbe vesz egyeseket, és
néha gumibotot is használ."
|
|
|
|
|
|
|
Volt politikai elítéltek találkozója
|
München, 1989. június 16. (SZER, A mai nap) - Tegnap este a Jurta Színházban találkozót adtak egymásnak a volt politikai foglyok. Felolvassuk Nagy András tudósítását: - Bányai László Ausztráliából, Bocskai József az Egyesült Államokból, Krassó György Angliából, Kopácsi Sándor Kanadából, mások Svájcból, Németországból és ki tudja még honnan érkeztek. És persze még többen jöttek csak innét hazulról: Vácról, Szegedről, Márianosztráról, a gyűjtőből, a Fő utcából, a Markókból, a 12-15 évből, az életfogytiglaniból, a túlélt siralomházból. A szabadság gyalogmunkásai, a tűzvonal, a leszakadó falak, a hulló vakolat, a feltépett utcakövek, pincék, bunkerek, gépfegyverek és Molotov-koktélok emberei adtak találkozót egymásnak tegnap estére a Jurta Színházban. És talán forradalmároknál és szabadságharcosoknál furcsa módon, egyáltalán éppen őnáluk nem végigmondott beszéd helyett igencsak sokan elsírták magukat. De hát ezt tette maga a házigazda is, Fónay Jenő mérnök és író, halálraítélt szabadságharcos, a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. Persze hogy sírtak a túlélők, mert hihetetlen is, hogy így együtt lehetnek, egymáshoz szólhatnak, három évtized nyomasztó lerakódásai alól ismét felismerni próbálhatják egymást. Hihetetlen, de úgy néz ki: a vesztesek állnak győzelemre. A börtönőr, a hóhér, a sztálini szörnyeteg haldoklik, és még élnek, itt vannak a halálra és lassú pusztulásra ítéltek. Csakhát sokan nem élnek már közülük. És az is kiderült azért tegnap este, hogy a volt foglyok és menekültek tudják és látják: ma még nem a győztes demokrácia és magával megbékélt nemzet napját éljük. Ez még csak a gyászból született józanodás, a megegyezésre hajló fegyelmezett értelem diadalnapja. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|