|
|
 |
|
 |
Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül? (1. rész)
|
1989. szeptember 21. (MTI) - Nem akadt még szovjet politikus, akinek a nyugati utazásáról beszámolva, a hazai sajtó főképp azt domborította volna ki, hogy hány pohár tömény gurult le a magasrangú vendég torkán. Borisz Jelcinnek és a Pravdának közös erővel sikerült megtörnie ezt a jeget - amerikai útról lévén szó: whiskyvel és szódával.
A szovjet párt központi orgánuma kritikátlanul, szó szerint
átvette az olasz La Repubblica című lap írását, amely azt állította,
hogy Jelcin, a peresztrojka fenegyereke, az Egyesült Államokban tett
nyolcnapos előadókörútját szabályosan végigrészegeskedte. A keserű
poharat azonban végül a Pravda szerkesztőségének kellett kiinnia:
kénytelenek voltak a lap hasábjain - igaz, a hetedik oldal alján
eldugott rövid közleményben - elnézést kérni Jelcintől. Kiderült
ugyanis, hogy Vittorio Giucconi, az eredeti mű szerzője a latinosnál
is nagyobb könnyedséggel bánt a tényekkel: beszámolója igencsak
kétes megbízhatóságú információkra támaszkodott.
Lássuk hát a tényeket. Jelcin tíz amerikai városban tartott
előadást. Egyebek közt azt fejtegette: a szovjeteknek ki kell
tépniük szívükből ,,a félelem rozsdás szögét,, ahhoz, hogy olyan
szabad emberekké váljanak, mint az Egyesült Államok polgárai. A
szovjet tagköztársaságoknak valódi szabadságot kell adni; a
többpártrendszerben nincs semmi elítélendő; a Szovjetunióban elakadt
a peresztrojka szekere; az SZKP KB Politikai Bizottságából el
kellene távolítani az öt legkonzervatívabb személyt - íme néhány a
jelcini vélemények közül. Ami pedig Jelcin egyik jellemző amerikai
tapasztalatát illeti, azt ő maga így fogalmazta meg: otthon a
pártvezetők ellátását szolgáló különleges üzletekben sincs azt
megközelítő színvonalú választék, mint az átlagos amerikai
élelmiszeráruházakban.
Jelcin előadásonként 25 ezer dollárt kapott. Ebből fedeznie
kellett a körút költségeinek nagy részét. Százezer dollárért egyszer
használatos injekciós tűket rendelt a kábítószerfüggőségben szenvedő
szovjet betegeknek, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése.
Megállapíthatóan vásárolt több videokazettát, így például
Rambo-filmeket. És itt érkezünk el az italhoz. A beszámolók színes
összevisszasága kavarog szemünk előtt. Egyesek szerint egy csomó
Jack Daniels Black Label márkájú whiskyt szerzett be. Mások úgy
vélik, amerikai vendéglátói elfelejtették felhívni a figyelmét arra,
hogy a Tennessee whiskyt - ellentétben a vodkával - nem felhajtani,
hanem szopogatni szokás. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök 14:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül... (2. rész)
|
Megint mások ,,a szállodai szoba magányában kiürített
vodkásüvegek garmadájáról,, írtak. Ezzel szöges ellentétben egyesk
viszont úgy tudják, hogy Jelcin nem magában ivott, hanem állandóan
vedelő, népes társaság vette körül a programokkal zsúfolt körút
szinte minden órájában. Akadt fültanú, aki állítólag hallotta,
amikor Baltimore-ban egy látogatóját Jelcin azzal köszöntötte, hogy
,,Igyunk egyet a szabadságra
,,.
Mindent egybevetve aligha az a legfontosabb, hogy mit és mennyit
ivott Jelcin. Aki csak egy kicsit is ismeri az orosz társasági élet
hagyományait, az sejtheti.
Jelcin - amerikai útja során - oroszos lelkesedéssel gyakorolta
a tévékamerák összetüzében szereplő, a ,,közvélemény érdeklődésében
lubickoló,, politikus szerepkörét. Ebbe beletartozott a forró
kézszorítás boldoggal-boldogtalannal, és beletartozott a néha
szellemes, olykor kissé lapos poénok sziporkája is.
A hatás sem maradt el, kiérdemelte a legnagyobb bókot, amit egy
idegen kaphat: azt mondták, olyan a gondolkodása, mint egy
amerikaié. Igaz meglehetősen hűvösre sikeredett Bush elnökkel
véletlen szerűre megrendezett és hangsúlyozottan nem hivatalos
találkozója, de erre is van magyarázat. Jelcin egyebek közt azt a
véleményét sem rejtette véka alá, hogy Gorbacsov napjai meg vannak
számlálva, ha nem következik be radikális fordulat a szovjet
közellátás helyzetében, s ebben az esetben legfeljebb egy évet adott
a pártfőtitkár-elnöknek. Bush viszont Gorbacsovval látja
biztosítottnak a javuló szovjet-amerikai kapcsolatok és a
tárgyalások jövőjét, mert jól tudja, hogy a Jelcin által előre
vetített fordulat csak árthat ennek az ügynek. Jelcinnel ebben
közösek érdekeik, s bár a szovjet politikus úgy tesz, mintha nem
venne róla tudomást, amerikai kommentátorok nyíltan kimondták: ő is
Gorbacsov toleranciájának köszönheti, hogy a peresztrojka
fenegyerekeként tündökölhet.
Mégis miért a whisky fájt a legjobban a Pravdának?
A szovjet közállapotokat élesen bíráló jelcini megállapításokat
csak bajosan lehetett volna nyíltan támadni. Hiszen a kedden és
szerdán tartott KB-ülésen éppenséggel arról volt szó, hogy baj van a
nemzetiségi politikával, és hogy gondot okoz az átalakítási folyamat
lelassulása. Végül, hogy teljes legyen a kép, PB-tagokat váltottak
le - olyanokat is, akik Jelcin Amerikában ismertetett listáján
szerepeltek. Mire a KB-ülés határozatai ismertté váltak, a szovjet
pártlap józanul gondolkodó szerkesztői is időszerűnek érezték, hogy
bocsánatot kérjenek Jelcintől. +++
Kárpáti János, MTI-PRESS
1989. szeptember 21., csütörtök 14:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|