|
|
|
|
A Madarász Kórház dolgozóinak nyílt levele az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Budapesti Bizottsága Vezetőségének (1. rész) (OS)
|
1989. szeptember 21., csütörtök - Tisztelt Vezetőség Mi, a Madarász Kórház dolgozói nyomatékkal kérjük a Szakszervezet Vezetőségét, igyekezzen elérni, hogy a műszakpótlékot, túlórát, az ügyeleti díjat vonják ki a progresszív adózás hatálya alól. Ismerve az egészségügy helyzetét, nyilvánvaló, hogy az ellátás szinten tartása csak a nővérek és a középkáderek, valamint esetenként az orvosok túlmunkája révén képzelhető el. Ugyancsak köztudott, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint az egészségügyi dolgozók a betegellátás érdekében túlmunkára is kötelehzetők. A gyógyítás alapja a gondos ápolás. Az egyébként érthető okok folytán - melyeket itt részletezni nem kell - egyre fogyatkozó nővérgárda csak a törvényben biztosított szabadidejének rovására tudja a betegeket ellátni, és ugyanakkor az elszámolt túlóradíj jó részét adóként elvonják. Csodálható-e, ha ily módon mind gyakoribb a kérdés, hogy megéri-e, csodálható-e, ha egyesek mind nagyobb elszánással utasítják vissza a túlmunkát? Meddig tartható ez? Meddig lehet hivatkozni az egészségügyiek hivatástudatára? Mikor maradnak ellátatlanul a betegek az intézményekben? Bár nem teljesen összevethető, mégis hasonló megítélés alá kellene vonni az orvosi ügyelet díjazását. Nem valószínű, hogy egy segédmunkás elmenne annyi pénzért dolgozni, amennyit egy átlag orvos 12-16 órás ügyeletért kap. - Úgy, hogy emellett esetenként előtte és utána is a szokványos munkanapot teljesítenie kell. Megfontolásra méltó, hogy bizonyos munkakörökben dolgozó orvosok - átlag havi öt ügyeletet számításba véve - minden két hétben plusz egy hétre eső munkaórát teljesítenek. Az így kiszámított ,,havi,, jövedelmükből tekintélyes részt elvisz a progresszív adózás. Hallottuk, hogy a Szakszervezet részéről már történtek próbálkozások e téren. De hol tart ma az ügy? Elég nyomatékkal próbáljuk elérni a célt? Vannak-e megfelelő eszközök a Szakszervezet kezében? Esetleg beleszólhatunk-e az adórendszer szóbajövő módosításába? Tudjuk, nem kedvez az idő ilyen követeléseknek. Ugyanakkor azt is tudjuk, történnek próbálkozások az egészségügyiek anyagi helyzetének némi javítására. Ennek ellenére kötelességünknek érezzük felemelni szavunkat dolgozóink érdekében, de ezáltal valahol betegeink érdekében is. (folyt.köv.)
1989. szeptember 21., csütörtök 14:13
|
Vissza »
|
|
A Madarász Kórház dolgozóinak nyílt levele az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Budapesti Bizottsága Vezetőségének (2. rész) (OS)
|
Azt tudni kell, hogy az egészségügyi dolgozók fix bérből, fizetésből élnek, illetve szeretnének megélni. S alapvetően igazságtalannak tartjuk, hogy napjainkban általában ez a társadalmi réteg, a köz szolgálatában dolgozók járjanak egyre rosszabbul. Felkérjük Szakszervezetünk Vezetőségét, hogy a korábbiaknál határozottabban, nagyobb nyíltsággal járjanak el az egészségügyi dolgozók érdekében, hiszen csak így remélhető, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete visszanyerje alaposan megcsappant tekintélyét. Véleményünk kinyilvánításában az a gondolat is vezérelt, hogy megfelelő intézkedésekkel gátját lehet venni az egészségügy, illetve az abban dolgozók helyzetének további elbizonytalanodásának. Végül felkérjük Szakszervezetünk Vezetését, hogy e levélben foglaltakat a tagság, valamint az egyes Szakszervezeti Bizottságok körében ismertessék, hogy ezzel egységes, határozott álláspontot alakíthassunk ki. (OS)
1989. szeptember 21., csütörtök 14:15
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|