|
|
 |
|
 |
Tőkés Rudolf - magyarországi elemzés
|
-------------------------------------
Washington, 1989. szeptember 19. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Skorka Anikó:
A Los Angeles Times továbbra is Magyarországgal foglalkozik,
tudósításokban, interjúkban és kommentárokban. Múlt csütörtökön a
Vélemény rovatban jelent meg a keleti parton élő Tőkés Rudolf
professzor kommentárja: Magyarország szakít, de a nyugatnémetekben
látva a jövőt, komoly kockázatot vállal címmel. Ezt a kommentárt
választottam mára. Következik tehát Rudolf Tőkés, a connecticuti
egyetem politikai tudományok professzora:
Miközben a kelet-berlini turisták továbbutaznak Nyugatra a
szétszerelt magyar vasfüggönyön át, a kelet-európai
külügyminisztériumokban és pártközpontokban egy másik dráma
közeledik a végkifejlethez: a magyarok rendkívül nagyot kockáztattak
azzal, hogy menedéket adtak a keletnémet menekülteknek, aztán pedig
hogy korlátozás nélkül továbbengedték őket Nyugatra.
A budapesti vezetés nem lehet biztos abban sem, hogy végül is
milyen reakciót vált ki Moszkvában. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy
az NDK, Csehszlovákia és Románia mérhetetlenül fel van háborodva,
hiszen Magyarország felrúgta a Varsói Szerződés tagországainak
működését meghatározó játékszabályokat.
Ha a magyarok rosszul mérték fel a helyzetet, rövid távon
politikailag, hosszú távon gazdaságilag hívták maguk ellen a sorsot
azzal a döntéssel, hogy kiálltak egy másik állam, történetesen
kommunista állam politikai diszkrimináció elől menekülő és
kivándorolni törekvő polgárai mellett. (folyt.)
1989. szeptember 19., kedd
|
Vissza »
|
|
- Tőkés Rudolf magyarországi elemzése - 1. folyt.
|
Miféle motívumok vezették Magyarországot, hogy az emberi jogok
kényes zászlaja alá álljon, és szakítson kommunista szomszédaival? -
kérdi Tőkés Rudolf a Los Angeles Timesban. És mindjárt választ is ad
a kérdésre: három magyarázat lehetséges - mondja a magyar származású
amerikai professzor.
Először is: a reformok felszólító módja. Amióta 1988 májusában
összeomlott a Kádár-rendszer, Magyarország rohamléptekkel halad a
posztkommunista demokratikus többpártrendszer felé. Ez ma már
megfordíthatatlan. Október elején döntő fordulatot vesz az MSZMP-n
belüli hatalmi harc. Ha Moszkva nem avatkozik be a következő 3 héten
belül, Magyarországon a reformerek győznek - írja Tőkés Rudolf, majd
így folytatja:
Külpolitikájukban nyitott gazdaságot, nyitott határokat és a
nyugat-európai közösséghez való csatlakozást sürgetik, ami elég nagy
lépés a szovjet birodalomban eltöltött félgyarmati sors 44
esztendeje után.
Az országos támogatás megnyerése érdekében Németh Miklós
miniszterelnök, Pozsgay Imre vezető reformideológus, Nyers Rezső
pártelnök és Horn Gyula külügyminiszter - a nap hőse - elkötelezte
magát, hogy kimenti Magyarországot a várható kelet-európai gazdasági
összeomlásból. Sőt azt is ígéri, hogy revízió alá veszi Magyarország
és a Varsói Szerződés viszonyát.
A magyarok viselkedésének második magyarázatát a lehetőségre
nyíló ablakkal szeretném alátámasztani - folytatja okfejtését Tőkés
professzor a Los Angeles Timesban. A magyarok kapva kaptak az
alkalmon, hogy elszakadjanak a kommunista tábortól. Bár Budapesten
mindenki Gorbacsovnak drukkol, a magyar vezetők maguk sem biztosak
abban, hogy a szovjet reformprogram sikeres lesz. Ha a peresztrojka
megbukik, és Gorbacsov helyére valamilyen konzervatív politikus
kerül, legjobb esetben azt remélhetik a magyarok, hogy ott mondanak
nekik megálljt, ahol éppen vannak. (folyt.)
1989. szeptember 19., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tőkés Rudolf magyarországi elemzése - 2. folyt.
|
Legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a Szovjetunió
gazdasági szankciókat foganatosít. Márpedig ez igencsak súlyosan
érintené azt az egymillió magyart, aki a szovjet exportból keresi a
kenyerét. Külpolitikailag pedig nyilván újra életbe lépne a
Brezsnyev-doktrína. Magyarország részére nem volt más választás,
addig kellett ütni a vasat, amíg Gorbacsov még ott van, ahol az
utasításokat osztogatják.
Harmadsorban - és ez egyben az utolsó magyarázat - mondja Tőkés
Rudolf a Los Angeles Timesben: Budapest és Kelet-Berlin között soha
nem volt felhőtlen a szerelem. A magyar párt folyóirata, a
Társadalmi Szemle éppen a közelmúltban hozta nyilvánosságra, hogy
1957-ben az NDK azt követelte, legalább 20 ezer embert végezzen ki a
Kádár-rendszer az 1956-os bűnökért. 12 évvel később - legalábbis
Budapesten így tudják - megint az NDK szorgalmazta, nem pedig a
Szovjetunió, hogy Magyarország is vegyen részt Csehszlovákia
megszállásában.
Honecker 20 éven át bírálta a magyar reformtörekvéseket, tavaly
óta pedig a politikai liberalizálódást is kritizálja. A magyar
reformpolitikusok - úgy hiszik - minden alappal most egyszerűen csak
behajtják a járandóságukat az NDK-tól.
A II. világháború óta első ízben most állt elő az a különös
helyzet, hogy egy kelet-európai reformista kormány nem az Egyesült
Államokban, hanem egy nyugat-európai országba - történetesen az
NSZK-ba - veti reményeit. Budapestről valószínűleg úgy tűnik, hogy
az Egyesült Államok túlságosan belegabalyodott a nagyhatalmi
diplomáciába. Netán nem akarja megbántani a Szovjetuniót.
Mindenesetre szavakon és szimbólikus gazdasági támogatáson kívül nem
tud egyebet nyújtani sem Lengyelországnak, sem Magyarországnak -
mondja Tőkés professzor a Los Angeles Timesban. (folyt.)
1989. szeptember 19., kedd
|
Vissza »
|
|
- Tőkés Rudolf magyarországi elemzése - 3. folyt.
|
Végül így zárja kommentárját: a Német Szövetségi Köztársaság
hálás, és Bonnban meg is van a jóakarat - a szükséges erőforrásokról
nem is beszélve - ahhoz, hogy segítő kezet nyújtson az Európai Ház
felé kacsingató potenciális lakónak.
Mivel az NDK politikai vezetése szétesőben van, Moszkva pedig
átmenetileg nem kristályosította ki a keletnémet exodussal
kapcsolatos szükséges álláspontját, a magyar rulett még akár
sikeresen is végződhet. +++
1989. szeptember 19., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|