|
|
 |
|
 |
Új akadémiai törvény
|
München, 1989. szeptember 14. (SZER, Magyar híradó) - Új
akadémiai törvény készül, amelynek értelmében a Magyar Tudományos
Akadémia visszaszerezné 1949 előtti autonómiáját, és független lenne
a kormánytól. Hamburger Mihály pillant vissza az Akadémia
közelmúltjának történetére.
- Egy idézettel kezdem. "A legutóbbi évek eredményei meggyőzően
mutatják, hogy az Akadémia továbblépett azon az úton, amelyet
1949-ben választott. Tudományos eredményeivel, tudománypolitikai,
tudományszervező tevékenységével egyre nagyobb mértékben járult
hozzá a szocialista társadalom építéséhez, a magyar nép boldogulását
és az emberi haladás ügyét szolgálva."
Ezzel a mondattal fejeződik be az
kadémia másfél évszázados
történetetét bemutató, 1975-ben megjelent kötet, amely több mint 500
oldalon keresztül tárgyalja ennek a jobb sorsra érdemes intézménynek
a múltját.
Manapság pedig arról hallhatunk, hogy a Magyar Tudományos
Akadémia szeretné visszaszerezni egyszer már létezett, 1949 előtti
autonómiáját, és visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor a kormány és
az Akadémia között nem volt hivatalos alá- és fölérendeltség. Ezt
kommentálta Berend T. Iván akadémikus, feltehetően e testület azon
utolsó elnöke, akit még az Aczél György, Knopp András neveivel
fémjelezhető kultúrpolitika meglehetősen erőszakos módszerekkel
választatott meg e testület élére.
A ma oly divatos megújulásokból tehát az Akadémia is részt kér.
Az az Akadémia, amelyik a pártvezetés kiszolgálásában aktívabbnak és
szolgálatkészebbnek bizonyult a Szovjetunió Tudományos
Akadémiájánál, hiszen utóbbi a boldogult Brezsnyev érában sem zárta
ki Szaharovot soraiból. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Új akadémiai törvény - 1. folyt.
|
A Magyar Tudományos Akadémiának pedig még az 1970-es években is
elég volt egy párthatározat, hogy kutatók repüljenek az állásaikból,
hogy a Filozófiai Intézetre rákényszerítsék a tudományos-technikai
forradalom és a szocialista tudat úgynevezett kutatási főirányait és
ezzel elsorvasszák a filozófiai életet. És a példákat még lehetne
sorolni.
Ehelyett inkább két megtörtént esetet mesélnék el az 1980-as
évekből, amelyek mutatják a magyar tudományos élet pártközponti és
belügyminisztériumi kézivezérlésű irányítását.
Az egyik Magyar Bálint kidobásának a körülményeire vonatkozik. A
lengyel gazdaságot kutató Magyar Bálinttól lengyelországi útja után
bevonták útlevelét. Azután a Világgazdasági Kutatóintézet azzal az
indoklással mondott fel neki, hogy útlevél híján munkakörét nem
tudja ellátni. Közgazdászok egy csoportja tiltakozó levelet
juttatott el az Akadémia elnökének, Szentágothai professzornak, aki
megígérte, hogy orvosolja az esetet. Ezután egy elég meglepő
hangvételű, lényegében elutasító levélben válaszolt a tiltakozóknak.
Mikor megkérdeztem, hogy ezt mire véljem, azt válaszolta: a
levelet nem ő, hanem Knopp András írta, de vele íratták alá.
A másik eset Major Iván közgazdásszal fordult elő, aki nyugati
útjáról hazatérve a szakmájához is szükséges könyveket akart
behozni. A határon ezeket elkobozták tőle, majd a Belügyminisztérium
felszólítására az intézet akkori igazgatója, Nyers Rezső
figyelmeztetésben részesítette. Igaz, az elkobzott könyveket
besorolták az intézet könyvtárába, így kölcsönzés útján Major Iván
is elolvashatta saját könyveit.
A példák talán mutatják: valóban szükséges az Akadémia
megújulása. Hogy ehhez elég-e egy törvény, az viszont több mint
kérdéses. Az Akadémia történetét mindenesetre nem ártana újra írni.
+++
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|