|
|
|
|
Elszánt reformerek 2.
|
Olyan világot akarunk, mondják, ahol mindenkinek joga van azt hirdetni, hogy a Föld igenis lapos. Szíve joga mindenkinek az is, hogy ebben nekik adjon igazat. Ha valaki jól ismeri a szocialista mozgalmak történetét, ebben az egy dologban is felfedezheti, hogy itt valóban gyökeres leszámolás készül a sztálinizmus maradványaival. Ugyanakkor a toleranciaképesség, az eltérő nézetek szabad ütköztetése, egymás gondolatainak a tiszteletben tartása - bizony ismeretlen volt évtizedekig. A mintegy két tucatnyi külföldi tudósító egyike, a The Observer szerkesztője tette fel a kérdést: Nincs olyan érzése, hogy maguk még mindíg, itt a tanácskozáson is, nagyobb súllyal foglalkoznak a párton belüli kérdésekkel, áramlatokkal vitákkal, a hétszázezernyi párttaggal, mint az ország egészének problémáival? Figyelemre méltó a pártatlan kívülálló észrevétele. S talán neki is válasz, ami végülis kikristályosodott a tanácskozás folyamán. Nyers Rezső gondolatait idézve: Semmilyen kérdésben nem tartja magát a jövő szocialista pártja az igazság egyedüli birtokosának. Nem lesz semmilyen monopolisztikus gyakorlat híve. Alapelve szerint sok dologban másoknak is lehet igazuk, és akkor engedni kell. Mindenkivel szemben a tárgyalások, a konszenzusra törekvés politikáját kell képviselni a jövőben, a nemzet egyetemes érdekeit szem előtt tartva. Ennek a toleráns magatartásnak két irányban van olyan határa, amely nem léphető át. Úgy gondolják a reformerek, hogy nem tehetnek semmiféle engedményt azoknak, akik az úgynevezett /valójában soha nem létezett/ szocializmus a sztálini struktúra irányába tartó viszarendeződés hívei. De nem engedhetnek át egy talpalatnyi helyet a politikai küzdőtéren azoknak sem, akik az 1945 előtti Magyarország irányába szeretnének visszarendeződni. Figyelemreméltóan optimista volt a tanácskozás alaphangja. Ennek okát úgy magyarázzák, az MSZMP eddig félreformok pártja volt. Mindíg voltak, akik a kellő pillanatban felismerték a változás szükségességét és irányát. Ezek a kísérletek azonban rendre elbuktak, többnyire tragikus körülmények közöt. De a reformtradíció fennmaradt. Most szervezett erővé vált a reform híveinek hada. Soha nem voltak ilyen kedvező körülmények, igaz ilyen szorító kényszer sem a reformok megvalósításához, mint ma. Ebből táplálkozik az optimista elszántságuk: ezt a reformot végigviszik. Ha ez sem sikerülne - mondták ki többen a tanácskozáson - hosszú időre eltűnik a szocialista gondolat, mint szervezett erő a magyar politikai élet palettájáról. Ez a nemzet számára is tragikus következményekkel járna. (MTI-Press)
1989. szeptember 4., hétfő 14:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|