|
|
 |
|
 |
Lezsák Sándor nem hisz a korszakváltásban
|
München, 1989. június 16. (SZER, Különműsor) - Lezsák Sándor
nevét hallva az ember önkéntelenül is lakóhelyére, Lakitelekre
gondol, ahol az ő szervezésében már a fiatal írók hajdani
találkozóján megindult az a szellemi és politikai erjedés, amely
ugyanott a Magyar Demokrata Fórum szervezését és megalakulását
fémjelző találkozókon elemi erővel bontakozott ki. Meggyőződésem:
nem túloz, aki azt állítja, hogy a demokratizálódási folyamatban
Lakitelek nélkül nem juthattunk volna el odáig, ahol ma van az
ország.
- Milyen érzés, Sándor, visszapillantva az elmúlt évek
megpróbáltatásaira, harcaira, büntetéseire, izgalmaira és sokszor
áldozatára, azt tudni, hogy ez a munka meghozta az első, valóban
történelmi jelentőségű gyümölcsét, a forradalom vértanúinak
történelmi igazságtételét?
- Nagyon határozottan úgy gondolom, hogy ez a gyümölcs még
primőr gyümölcs. Tehát ez azt jelenti az én értelmezésemben, hogy
igen kevesen kaphatják meg, igen kevesen juthatnak hozzá ehhez, a
napnak az igazi tartalmához. Hiszen, ha jönnek ide újságírók
Nyugatról, elsősorban a nagy neveket keresik és még mindig
hallgatnak, vagy magukba zárva élnek falvakban, kisvárosokban azok a
tízezrek, százezrek, akiket megnyomorítottak ebben az országban az
elmúlt 32 esztendőben, sőt még előtte is. Tehát én nem hiszek abban,
hogy június 16-ikával korszakváltás történik, ennek az esélye,
lehetősége teremtődött meg, és ennek bíztató jele ez a nap. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|