|
|
|
|
A KGST és a magyar változások
|
Washington, 1989. június 9. (Amerika Hangja, Esti híradó) - A kommunizmus csődtömegének láttán egyre gyakrabban merül fel Nyugaton a kérdés: milyen álláspontot foglaljanak el a demokratikus nyugati országok a keleti tömb országaival szemben, különösen azokkal szemben, amelyek reformokat hajtanak végre. Mit lát a nyugati polgár, menedzser, politikus, ha keletre tekint? Azt látja, hogy a reformmozgalmak sztrájkokat, tűntetéseket, azelőtt soha nem látott és lehetségesnek sem tartott tüneteket eredményeznek. Tüntetést Kínában, sztrájkokat Lengyelországban, lokális nemzeti felkelést Örményországban, mindenféle, néven alig nevezhető nyugtalanságot a többi országban. Ezért tehát logikus és legitim a kérdés, milyen választ adjon a Nyugat? Az úgynevezett konzervatív kommunista kormányok, mint a csehszlovák és a kelet-német kormány, megdöbbenve és elutasítóan tekintenek például a jugoszláv gazdaságra, ahol az infláció napról napra növekszik, sosem lehet pontosan tudni, elérte-e már az 500 vagy 600 százalékot, vagy azon túljutott. Ezek a kormányok a reformmozgalmakat teszik felelőssé a jugoszláv gazdaság katasztrófáiért éppúgy, mint a szovjetunióbeli örmény, georgiai, észt és lett nemzeti mozgalmakért. No és persze azért, hogy a magyar kormány engedve a népakaratnak, beszűntette a nagymarosi vízlépcső építését. A Nyugat reakciója ezekre a jelenségekre többé-kevésbé egységes. Osztrák és egyéb nyugati vállalatok például a legnagyobb készséggel hajlandók tőkét, know how-t, technológiát és minden elképzelhető gazdasági segítséget és befektetést nyújtani - minderre számos példa van és tudósításaink során többször rámutattunk már erre. Azonban a jelenségekre adott minden válasz áttételes. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A KGST és a magyar változások. 1.folyt.
|
Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem ugyanazt a választ adja a csehszlovák, mint a keletnémet vagy a román kormány a KGST-n belüli változásokra, és ez visszahat a nyugati magatartásra is. Mert nemcsak arról van szó, hogy a magyar és a lengyel kormány gazdasági reformokat hajt végre. Ezek a reformok ugyanakkor kérdésessé teszik az egész kommunista gazdasági, filozófiai, irodalmi és történelmi felfogást. A párt egyeduralma például Magyarországon már egyáltalán nem nyugszik biztos alapokon, s ha a 75 éves Erich Honecker Budapest felé tekint, minden bizonnyal lúdbőrös lesz a háta és azt kérdi: mi lesz az első német munkás- és parasztparadicsommal halála, vagy esetleg nyugdíjazása után? A nyugati választ a keleti reformtörekvésekre többek között a KGST-n belüli ellentétek is befolyásolják. Ezért áttételes. Ez nyilvánvalóvá vált a május végén Párizsban lezajlott emberjogi konferencián, ahol a házigazda, Mitterrand francia államelnök félre nem érthető szavakkal figyelmeztette a konzervatív kommunista országokat, így Romániát is, hogy tartsák be a már megállapodott emberjogokat. S a Nyugat válasza a be nem tartott emberjogokra egyértelmű, gazdasági represszáliák. Itt zárul a kör. A reformmozgalmak a kommunista tömbön belüli diferenciálódás és a nyugati válaszadás köre. S a kérdés, amelyre a Nyugat még nem talált egyöntetű választ, így hangzik: Támogassuk a kommunista csődtömeget? - amely támogatásnak a politikai végcélja persze csak az lehet, hogy fellazítsák a KGST-t. +++
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|