Rendszerváltás és az MTI

	Emlékünnepség Nagy Imre kaposvári szülőházánál (1. rész)
1990. június 17., vasárnap - Nagy Imre mártírhalálának 32. évfordulója alkalmából katonai tiszteletadással emlékünnepséget rendeztek vasárnap Kaposvárott. A néhai miniszterelnök emléktáblával megjelölt szülőházánál elsőként Király Béla országgyűlési képviselő, az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka köszöntötte a megjelenteket, köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az Országgyűlés megbízott elnökét, valamint a politikai élet Somogy megyei és kaposvári képviselőit. Beszédében utalt rá, hogy Nagy Imre valós és követendő öröksége az a szellemiség, amelynek jegyében Magyarországon és Kelet-Közép-Európa országaiban az egész világ figyelmétől kísért politikai fordulat az utóbbi egy év alatt végbement. A Nyugat szimpátiáját és segítőkészségét csak úgy tudjuk megőrizni - szögezte le Király Béla -, ha a rendszerváltás és demokratizálódás folyamatában továbbra sem térünk le a Nagy Imre által kijelölt útról. Kritikával illette azokat a politikai erőket, amelyek manapság az 1946-1990 közötti jogfolytonosságból kihagyják 1956-ot és történelmünkből ki akarják rekeszteni a forradom hőseit, köztük Nagy Imrét is. Az ünnepség szónoka Szabad György, Nagy Imre igazságkereső és igazságosztó szerepét méltatta bevezetőjében. Egy szenvedésekkel, igazságtalansággal, emberi és nemzeti megaláztatásokkal teli világban a munkásmozgalom keskeny ösvényén indult el, de rá kellett döbbenie, hogy ezt az utat a diktatúra a maga hatalmának kiépítésére használta fel. Nagy biztonsággal ismerte föl azt a történelmi pillanatot, amikor a viszonylagos igazságok helyett a teljes igazság, a valódi demokrácia, az ország önrendelkezése reális lehetőséggé vált. Első 1953-as fellépését még visszaszoríthatták a diktatúra erői, de 1956-ban, amikor a nép az ő személyében találta meg szabadságtörekvéseinek vezető egyéniségét, Nagy Imre minden felelősséget és kockázatot vállalva a nemzet élére állt. Bár a forradalom bukása az ő sorsát végképp megpecsételte, a vereség csak átmenetinek bizonyult - szögezte le Szabad György, majd a jelenlévők tapsától kísérve kijelentette, hogy ma, Nagy Imre és mártírtársai nyomdokán haladva leverhetetlenek vagyunk. (folyt.köv.) 1990. június 17., vasárnap 16:17
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »