|
|
|
|
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták. Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak" nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet. A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra. Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós, harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|