 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Október 23-a Bizottság közleménye
"Megállapodás született abban is, hogy az október 23-i ellenzéki
megemlékezéseket pártpolitikai szempontok fölé emelkedve szervezik."
BBC, Panoráma:
Az Ellenzéki Kerekasztal megállapodása
"... a lengyel
megállapodással szemben itt most teljesen szabad többpártrendszerben
végrehajtandó választásokról van szó. Tehát nincs az a fajta
megszorítás, ami Lengyelországban volt, hogy például a parlamentben,
legalábbis az alsóházban, a Szejmben a szavazatok, illetve a helyek
kétharmada a kommunista párt, illetve szövetségesei számára volt
külön félretéve. Magyarországon ez nem lesz. Tehát ez is fontos,
hogy teljes átmenetről van szó a szabad választásokhoz.
Persze azáltal, hogy az elnökválasztásokat most az év folyamán
megtartják, még a parlamenti választások előtt, mégis van arra
valami jelzés - most megint úgy látom, hogy Moszkva számára -, hogy
a kommunista párt, vagy legalábbis annak egy szárnya Pozsgay Imre
vezetése alatt mégis csak a hatalomnak egy fontos részét megtartja a
következő négy év folyamán."
|
|
|
|
|
|
 |
- Tőkés Rudolf magyarországi elemzése - 2. folyt.
|
Legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a Szovjetunió
gazdasági szankciókat foganatosít. Márpedig ez igencsak súlyosan
érintené azt az egymillió magyart, aki a szovjet exportból keresi a
kenyerét. Külpolitikailag pedig nyilván újra életbe lépne a
Brezsnyev-doktrína. Magyarország részére nem volt más választás,
addig kellett ütni a vasat, amíg Gorbacsov még ott van, ahol az
utasításokat osztogatják.
Harmadsorban - és ez egyben az utolsó magyarázat - mondja Tőkés
Rudolf a Los Angeles Timesben: Budapest és Kelet-Berlin között soha
nem volt felhőtlen a szerelem. A magyar párt folyóirata, a
Társadalmi Szemle éppen a közelmúltban hozta nyilvánosságra, hogy
1957-ben az NDK azt követelte, legalább 20 ezer embert végezzen ki a
Kádár-rendszer az 1956-os bűnökért. 12 évvel később - legalábbis
Budapesten így tudják - megint az NDK szorgalmazta, nem pedig a
Szovjetunió, hogy Magyarország is vegyen részt Csehszlovákia
megszállásában.
Honecker 20 éven át bírálta a magyar reformtörekvéseket, tavaly
óta pedig a politikai liberalizálódást is kritizálja. A magyar
reformpolitikusok - úgy hiszik - minden alappal most egyszerűen csak
behajtják a járandóságukat az NDK-tól.
A II. világháború óta első ízben most állt elő az a különös
helyzet, hogy egy kelet-európai reformista kormány nem az Egyesült
Államokban, hanem egy nyugat-európai országba - történetesen az
NSZK-ba - veti reményeit. Budapestről valószínűleg úgy tűnik, hogy
az Egyesült Államok túlságosan belegabalyodott a nagyhatalmi
diplomáciába. Netán nem akarja megbántani a Szovjetuniót.
Mindenesetre szavakon és szimbólikus gazdasági támogatáson kívül nem
tud egyebet nyújtani sem Lengyelországnak, sem Magyarországnak -
mondja Tőkés professzor a Los Angeles Timesban. (folyt.)
1989. szeptember 19., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
D17, szept 19-20. Antall József az EKA tagjaihoz
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Nyers Rezsőt megkérdeztem, hogy ez a mostani aláírás valamiféle együttműködés eredménye-e az MSZMP és az MDF között. Ő ezt nem cáfoltza, sőt további együttműködési lehetőségeket említett. Másnap, az MDF sajtótájékoztatóján, kifejezetten e nyúlfarknyi írás miatt, az MDF vezetői, kiváltképp pedig Antall József, hosszas magyarázgatásba fogtak, miszerint szó sincsen MDF-MSZMP-paktumról. A későbbi miniszterelnök személy szerint engem szapulva meglobogtatta nemzetközi újságíró-igazolványát, azt bizonygatva, hogy tudja ő, milyen az igazi újságírómorál."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|