|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szabad Demokraták Szövetségének nyilatkozata
"... rendezzenek népszavazást a
demokratikus átementet alapvetően meghatározó kérdésekről. Döntse el
a nép, hogy megerősíti-e az egyezséget, amiben az létrejött, s hogy
mi történjék a vitatott ügyekben. Mindenekelőtt döntsön arról,
- hogy kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről,
- hogy csak a szabad parlamenti választások után kerüljön-e sor
elnökválasztásra,
- hogy elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében
lévő vagyonról, és
- hogy feloszlassák-e a Munkásőrséget."
BBC, Interjú:
A Világbank jelentése
"- Az állami ártámogatás kérdése az a tervgazdaság egyik központi
problémája és egyik legnagyobb hiányossága, árnyoldala. Az azt
jelenti, hogy a vállalatok termelnek és annyi költséggel termelnek,
amennyit akarnak, nem kell racionálisan szervezni a termelést, mert
tudják, hogy végül majd az állam kifizeti a különbséget.
- Igen, de hát eredetileg arról volt szó, hogy a veszteséges
vállalatokat likvidálni fogják.
- Végül lehet, hogy erre fog sor kerülni, de nagyon könnyű azt
mondani, hogy a kisvállalatokat majd hagyjuk likvidálni. De hogyha a
komoly, nagy, sokezer munkást foglalkoztató vállalatokról van szó,
akkor ez egy olyan lépés, amit nem könnyen határozhat meg egyetlen
kormány sem. Akár kommunista a kormány, akár más."
|
|
|
|
|
|
|
Sevardnadze poggyásza (1. rész)
|
1989. szeptember 18. hétfő (MTI-Panoráma) - Kialakultak a szükséges előfeltételek ahhoz, hogy a szovjet-amerikai párbeszédben tovább lehessen lépni. A külügyminiszterek feladata ezzel összefüggésben: megtisztítani az útat az újabb csúcsszintű szovjet-amerikai tárgyalások előtt - így foglalta össze Eduard Sevardnadze hét végi wyoming-i megbeszéléseinek célját az Izvesztyijában a minap megjelent terjedelmes interjújában.
Sevardnadze és Baker negyedik találkozója tehát a csúcs előkészítésének jegyében fog telni: a kérdés nem az, hogy lesz-e csúcs, hanem az, hogy mikor és hol. Az 1985 áprilisa óta a szovjet bel- és külpolitikában bekövetkezett változások, az új politikai gondolkodásmód térnyerése a két vezető nagyhatalom viszonyában már a Reagan-kormányzat idején létrehozta a széleskörű kapcsolattartás és érintkezés felépítményét, amelyben eddig is kulcsszerepet játszottak a csúcstalálkozók. Sevardnadze szavai szerint ésszerűtlen dolog lenne, ha a csúcsszintű politikai párbeszédnek ezt a gyakorlatát nem használnák ki a továbbiakban. Nem is szólva arról, hogy Gorbacsov és Bush már többször találkozott egymással, legutóbb tavaly decemberben New Yorkban (lehet, hogy az újabb csúcs így Moszkvában lesz?), s az elnöki beiktatáskor telefonbeszélgetést folytatott egymással a két vezető, nem is szólva a rendszeres üzenetváltásokról. S Bush elnök többször is hangsúlyozta, hogy a folytonosság jegyében alakítja politikáját. A személyes ismeretség, jó viszony fontos tényező a külügyminiszterek tárgyalásain is, hiszen a szovjet külügyminiszter több tucatszor találkozott például George Shultz-cal, s a két diplomata között kialakult remek személyes viszony jókorát lendített a közös problémák megoldásán. Baker ilyen szempontból ,,új ember,, , de Sevarnadze értékelése szerint már az eddigi megbeszélések is bizonyították, hogy a start jól sikerült: kezd kialakulni a kölcsönös megértés, tisztelet és bizalom légköre. Így a wyoming-i külügyminiszteri megbeszélés minden kétséget kizáróan mindkét fél részéről újabb, konkrét javaslatok hangzanak el arra vonatkozóan, miként lehetne továbblépni a szovjet-amerikai kapcslatok egész rendszerében, a kétoldalú megbeszélések szokásos témaköreiben, élni az eddig ki nem használt lehetőségekkel a leszerelés, a bizalom erősítése terén. Moszkvai várakozások szerint újabb eredményekre van szükség a biztonsági kérdésekben, a humanitárius együttműködésben, regionális kérdésekben, a kereskedelemben és a tudományos-műszaki együttműködésben egyaránt. (folyt)
1989. szeptember 18., hétfő 11:56
|
Vissza »
|
|
Sevardnadze poggyásza (2. rész)
|
A szovjet fővárosban nem titkolják, hogy Sevardnadze új javaslatokkal a tarsolyában érkezik az Egyesült Államokba. Mindenekelőtt a leszerelési porblémák tekintetében, hiszen ez a terület volt és marad a szovjet-amerikai viszony fokmérője. Moszkvában elégedetlenek az új megállapodások előkészítésének ütemével, s értik ezt elsősorban a kulcsfontosságú nukleáris leszerelésre, az űr- és atomfegyverekről folytatott tárgyalásokra (Sevardnadze értékelése szerint itt még bizonyos visszalépés is tapasztalható a Reagan-kormányzat idejéhez képest). A szovjet külügyminiszter szerint e téren elvi jelentőségű, bátor döntésekre van szükség, hogy végre alá lehessen írni a nemzetközi stabilitást és biztonságot döntően befolyásoló okmányokat. A mozgatható indítóállású, interkontinentális ballisztikus rakéták, valamint a légi indítású manőverező robotrepülőgépek problémája is megérett a megoldásra, akárcsak a tengeri indítású robotrepülőgépek ügyében sem látnak Moszkvában okot az egy helyben való topogásra. Ugyanakkor azt remélik, hogy az amerikai fél megértéssel fogadja az ABM-szerződés megőrzésével, az űrfegyverkezés megakadályozásával kapcsolatos szovjet álláspontot. A wyoming-i külügyminiszteri találkozó megadhatja a szükséges lendületet a vegyi fegyverek és a nukleáris kísérletek problémáinak megoldásához, és Sevardnadze e téren ugyancsak újabb szovjet javaslatokat terjeszt amerikai kollégája elé. Természetesen, a haladáshoz mindkét fél szándéka szükséges, de Moszkvában azt remélik, hogy e két témában mindenképpen sikerül hamarosan eljutni a szerződések aláírásáig. Új szovjet kezdeményezések várhatók regionális kérdésekben is, hiszen az eddigi szovjet-amerikai együttműködés egyértelműen gyümölcsöző volt. A terítékre kerülő régiók közül a Közel-Keletnek, és természetesen Afganisztánnak szentelik a legtöbb figyelmet. Ez utóbbi problémát a szovjet külügyminiszter mélyrehatóan meg kívánja vitatni amerikai tárgyalópartnereivel, hiszen az Egyesült Államok Moszkva szerint mindinkább közvetlenül belekeveredik az értelmetlen vérontásba. Az új amerikai kormányzatnak az átalakítással kapcsolatos állásfoglalásait méltó módon értékelik és üdvözlik Moszkvában, ám nem hagyják figyelmen kívül a disszonáns hangokat sem. Egyértelműen leszögezik: tévedés azt hinni, hogy az átalakításnak valamiféle jótékony segélyre, vagy filantrópiára van szüksége. Sokkal inkább igazi eredményekre a külpolitikában, a gazdasági kapcsolatokban, s ezért a szovjet belpolitika szempontjából is szükséges, hogy végre tisztán lehessen látni az új amerikai kormányzat szándékait.+++ Tamássy Sándor (Moszkva), MTI-Panoráma
1989. szeptember 18., hétfő 11:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Az SZDSZ és a FIDESZ nem írták alá a megállapodást, de nem vétóztak. Az MSZDP egy kérdésben különvéleményt jelentett be. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a köztársasági elnöknek a szabad választások előtti megválasztásával nem értettek egyet. Tölgyessy Péter bejelentette, hogy az aláírás elutasításánál túl népszavazást kezdeményeznek azokról a kérdésekről, amelyben nem tudták céljukat elérni."
D16/második rész, megállapodás a politikai egyeztető tárgyalások (06.13-09.18) lezárásáról
D16/első rész, EKA-MSZMP megállapodás az érdemi pol tárgyalások megkezdéséről, június 10.
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Poszgay Imre pontosan értette, miről van szó. Először elsápadt, azután elvörösödött, és amúgy igen méltóságteljesre formált szerepéhez méltatlkanul igencsak ingerülten reagált. S tette mindezt az árulkodó tévékamerák előtt, élő, egyenes adáősban! Nagy hiba volt. Ez a hangulat ugyanis azután némi árnyékot vetett az aláírás ünnepinek szánt ceremóniájára. Padig hogy csattogtak a vakuk, míly bizakodva néztek egymásra az aláíró felek..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|