 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az EKA nyilatkozata
"Az Ellenzéki Kerekasztal nemcsak elítéli a vagyonmentési
akciókat, melyek következményeit az MSZMP-re hárítja, hanem felkéri az
ellenzékben lévő pártok képviselőit, hogy a fentiek megakadályozása
céljából éljenek interpellációs jogukkal, s követeljék e
vagyonnmentési akciók megakadályozását, és az MSZMP, Munkásőrség,
DEMISZ stb. vagyonának zárolását."
BBC:
Irányzatok és események
"Magyarországnak választania kellett: vagy hűséges marad a varsói
szövetség szabályainak betűjéhez és szelleméhez, vagy lándzsát tör a
nyugati világ eszméi mellett. Sietve hozzáfűzöm: nem csak eszmékről
volt és van szó. Gyakorlati kérdések forognak kockán, és a tettek
kockázatokkal járnak. Az odaözönlő német menekülteket vagy át kell
engedni nyugatra, vagy vissza kellett volna zsuppolni őket az
NDK-ba. Harmadik út nem volt, mert Magyarország nem válhat
menekülttáborrá.
A magyar kormány felfüggesztette az 1969 évi szerződést az
NDK-val, és a menekülteket kiengedte, és továbbra is kiengedi
Ausztriába."
|
|
|
|
|
|
 |
Az Ellenzéki Kerekasztal sajtóértekezlete (2. rész)
|
Az Ellenzéki Kerekasztal szükségesnek tartja, hogy a háromoldalú
tárgyalásokon tekintsék át a nyilvánosság általános helyzetét, a
nyomdaügyet és az MSZMP sajtómonopólima korlátozásának lehetőségeit,
különös tekintettel a megyei lapokra - mondta Sólyom László.
Végezetül sajnálattal állapította meg: jóllehet a nyilvánossággal
foglalkozó I/5-ös albizottság már augusztus elején konszenzusra
jutott abban, hogy a háromoldalú tárgyalásokról rendszeres
tévéműsort kellene adni, ez az ügy elvileg megakadt, s nem jutott a
középszintnél tovább.
Haraszti Miklós emlékeztetett arra, hogy a háromoldalú
tárgyalások fő célja a szabad választások feltételeinek
megteremtése. Ennek fontosságára utalva úgy ítélte meg, hogy a
megbeszéléseket övező nyilvánosság nem elégséges. Az I/5-ös
albizottság munkájáról szólva úgy vélekedett, hogy egyelőre kevés a
kézzelfogható eredmény. Példaként említette: az MSZMP a kezében lévő
megyei lapok tekintetében mereven ellenáll, e lapok helyzetét
vagyoni kérdésnek tekinti. Sikerként könyvelte viszont el, hogy
konszenzus született az ombudsman (állampolgári jogok szóvivője)
intézményének felállításáról. Ez jelen esetben olyan intézmény
lenne, amely a pártatlan tájékoztatáshoz való állampolgári jogot
felügyelné. Az ideiglenesen Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága nevet
viselő intézmény feladata az lenne, hogy a választási kampány
kezdetéig a nem objektív tájékoztatással kapcsolatos panaszokat
kivizsgálja. A bizottságnak, amely az elképzelések szerint 3-5,
pártokon kívüli, a három oldal által elfogadott szakemberből állna,
joga volna a nemzeti tájékoztatási intézményeken keresztül
nyilvánosságra hozni a konkrét ügyekre vonatkozó állásfoglalását.
Haraszti Miklós az EKA nevében kérte, hogy a közvélemény tegyen
javaslatokat a bizottságba alkalmas személyekre.
Torgyán József arról beszélt, hogy az országgyűlési képviselők
választásával foglalkozó albizottságban a tárgyalások során
hangsúlyosan vetődött fel az országos hírközlő szervek felhasználása
a választási kampány során. Egyebek közt kevesellte azt az adásidőt,
amely az MSZMP elképzelése szerint a választásokon induló pártok és
egyéni jelöltek számára a kampány idején rendelkezésre állna. Ez a
műsoridő ugyanis egy napra lebontva hat perc lenne. Az EKA fontosnak
tartja, hogy a kampány idején szabadon lehessen élni a fizetett
hirdetések eszközével. Ezzel szemben az MSZMP és a harmadik oldal
álláspontja: számukra elképzelhetetlen, hogy egy párt egy másik párt
vagy szervezet lapjaiban tegyen közzé fizetett választási hirdetést.
(folyt.köv.)
1989. augusztus 18., péntek 18:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Szeptember 16-án és 17-én csak úgy forrtak a parlament boszorkánykonyháján az indulatok... Az egykor egységesnek tűnő ellenzékben a végső hasadás akkor következett be... A dilemma az volt, belemenjen-e az ellenzék abba, hogy népszavazással még a parlamenti választások előtt köztársasági elnököt válasszanak, vagy ne. Ez, az adott körülmények ismeretében, azt jelentette volna, hogy valamikor 1989 késő őszén Pozsgay Imre lett volna Magyarország köztársasági elnöke. Az EKA ülésén kitűnt, hogy az MDF - feladva az EKA kiinduló megállapodását - hajlik egy ilyen megoldásra. Az SZDSZ és a Fidesz viszont nem. Az EKA-ülés után az egyes pártok vezetői maguk között is összedugták a fejüket. Az SZDSZ és a Fidesz külön-külön ugyan, de ugyanarra az elhatározásra jutott, vagyis hogy nem írhatják alá a készülő megállapodást, de nem is akadályozzák meg vétójukkal a szerződéskötést, mivel a többhetes tárgyalások pozitív eredményeit nem akarják veszélyeztetni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|