 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
 |
- Népszavazás - DLF - 1. folyt.
|
Az az érv azonban, hogy az államfő nem fog sok vizet zavarni,
nem felelt meg a valóságnak. A jövőbeni államfő jogköre ugyanis
rendkívül széleskörű. Nemcsak a hadsereg főparancsnoka lesz, hanem a
parlamentet is feloszlathatja, sőt a rendkívüli állapotot is
kihirdetheti.
Ha figyelembe vesszük, hogy a volt kommunista, ma Szocialista
Párt képviselői egy esetleges új kormányban minden bizonnyal
megtarthatják a belügyi és a honvédelmi tárcát, akkor Pozsgay
államfővé választása esetén akkor is maradt volna a régi hatalmi
struktúra túlsúlya, ha a szabad választáson az ellenzéki pártok
győznének. A kommunisták hatalmának ilyen konzerválásába az új,
demokratikus ellenzék nem egyezhetett bele, és a magyar lakosság
demokrácia iránti érzékére vall, hogy felismerte a népszavazás
jelentőségét, és a jövőben megválasztandó parlamentre bízta az új
államfő megválasztását.
Egy másik okból is tévesen döntött a Demokrata Fórum, amikor a
népszavazás bojkottjára szólította fel a lakosságot. Kádár éppen
azzal konszolidálta hatalmát, hogy az embereket távol tartotta a
politikától. Elriasztotta őket a politizálástól részben
megfélelmlítéssel, részben azzal az ígérettel, hogy a párt mindig
tudja, mi a becsületes magyar dolgozók érdeke. Végzetes
következményekkel járhatott volna, ha az emberek ismét azokra
hallgattak volna, akik azt mondták nekik, hogy maradjanak otthon,
hiszen a népszavazáson nincs miről dönteni. +++
1989. november 28., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|