 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
 |
A hallgatóé a szó
|
München, 1989. szeptember 16. (SZER, Hallgatók fóruma) - Kis
híja, hogy mai műsorunk nem változott a keletnémet menekültek
fórumává. Mégis óvatos kell kiejtenem azt a szót, hogy menekült mert
egyik hallgatónk a következő intelemmel fordult hozzánk:
- Arra szeretném megkérni a Szabad Európa Rádiót, hogy lehetőség
szerint a jövőben Magyarországon tartozkodó keletnémet
állampolgárokra ne használja a menekült elnevezést. Ugyanis a
szószoros értelmében NDK állampolgárok nem menekültek csak
Magyarországon tartózkodnak és Nyugatra akarnak távozni. Ők
automatikusan állampolgárai a nyugatnémet államnak mint ahogy láttuk
a tv-ben is, már utánuk küldték a nyugatnémet útleveleket.
- Hallgatónk figyelmeztetéséhez Szalai Tamás fűz néhány
észrevételt.
- Kétségtelen, hogy a genfi konvenció értelmében a
Magyarországon át Nyugatra távozó keletnémet állampolgárok nem
tekinthetők politikai menekültnek. Valószínüleg csak kevesen
tudnának közülük távozásuk indoklására üldöztetést, zaklatást,
hátrányos megkülönböztetést bizonyítani és joggal feltételezhető az
is, sőt nem csak feltételezhető mert sokan közülük nyíltan
megmondták, anyagilag is jobb életre számítanak a szabad
Németországban. Ennyiben tehát egyetértek a kedves hallgatóval. A
menekült, tehát nem a politikai menekült kifejezés, hanem a menekült
szó ellen viszont nem emelek kifogást. Az olyan személy, aki nem
hatósági engedéllyel hanem mint jelen esetben anélkül és kerülő úton
hagyja el szülőföldjét, lemondva vagyonáról, ingóságai javarészéről
szinte előről kezdjen új életet, más ha nem is teljesen idegen
környezetben szerintem kimeriti a menekülés, menekült fogalmát. Ezt
a véleményemet fenntartom még akkor is ha a Szövetségi Köztársaság
törvényei értelmében az NDK állampolgárai Nyugatra érve
automatikusan megkapják a nyugatnémet útlevelet. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
E tekintetben valóban előnyösebb a helyzetük mint a legtöbb más
menekülté, hogy ez miért van így mindenki tudja a világháború
folyamányaként kettéosztott Európa és ezenbelül a két Németország
létéből fakad. Ezt a kettősséget Bonn elfogadta, de a németséget
mint olyat egy nemzetnek tekinti és sokat tesz érte. Elsősorban az
NDK igen hathatós gazdasági támogatása révén. Természetesen a
kommunsita rendszerekből nagyszámban érkező németekkel szemben
megkülönböztetett nagylelküséget tanúsít. Igyekszik elfeledtetni
velük, hogy ami az új otthon megteremtését, az itteni szokások
elsajátítását a beilleszkedést illeti helyzetük mégis csak legjobban
a menekültére hasonlít.
- Ugyanez a hallgatónk kért minket arra, hogy hozzuk
nyilvánosságra, mit kap a magyar állam azért, mert átengedi a
keletnémet állampolgárokat Nyugat-Németországba. Erre nem mondhatunk
mást mint a nyugatnémet tudósítók kérdésére Hans-Dietrich Genscher.
Az NSZK külügyminisztere határozottan kijelentette, hogy ezért a
cselekedetért országa sohasem igért, Budapest pedig sohasem kért
anyagi honoráriumot. Majd diplomatikusan hozzátette, más lapra
tartozik a magyar reformtörekvések elismeréseként kifejezésre
juttatjuk segítőkészségünket. Mivel a keletnémet menekültek
kivándorlók, áttelepülők ügyével, akárhogy is nevezzük őket most
gyakran foglalkozunk, forduljunk más kérdések felé.
- Rádiónk egyik hallgatója a következő kéréssel vagy inkább
javaslattal jelentkezett telefonon:
- 50 éve március 15-ikén foglalták vissza a magyar csapatok
Kárpátalját. Erről nem hallottam sem márciusban, sem azóta. Nem
lenne érdektelen Kárpátaljáról úgy is mint olyan területről, ahol
még magyarok élnek, beszélni. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- Beszéltünk róla, részben nemzetiségi műsorunkban március
15-ikéről pedig épp nemrég a Figyelő II. világháborúval foglalkozó
sorozatában ejtettünk szót. Hallgatónknak azonban igaza van, ha
bővebben akar hallani Kárpátaljáról. Addig is amig sor keritünk rá
megkérem Román Istvánt adjon egy kis előleget.
- Kárpátalja földrajzilag Európa közepe. Tudós emberek még a
múltban emlékkövet állítottak fel azon a helyen, amelyet szaggatott
határvonalú kontinensünk földrajzi középpontjának számítottak ki. Mi
sem szomorúbb, hogy az átlag magyar éveken át alig tudott többet
Kárpátaljáról mint mondjuk Kamcsatkáról. Ők viszont az ottani
magyarok jobban figyelemmel kísérték az anyaországi politikai
híreket és kulturális eseményeket. Ezt a rádióban, újabban a tv
segítette elő, de Kárpátalján kaphatóak magyarországi újságok is.
Sajnos épp nemrég zavar mutatkozott Kárpátaljának magyar újságokkal
való ellátásában. A hivatalos magyarázat az volt, hogy a hazai lapok
túl drágák lettek odaát, tartok mástól is, lehet hogy a szovjet
hatóságok megrémültek a magyarországi lapok szabadabb hangjától? Ami
a kommunikáció másik oldalát illeti örömmel állapíthatjuk meg,
szaporodnak a hazai sajtóban a Kárpátaljával foglalkozó riportok
beszámolók. De gyakran kerülik a kárpátaljaiak igazi problémáit. A
cikkek többsége még mindig idillisztikus képet fest az ottani
állapotokról. Például Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolása
óta súlyos teher, hogy az embereknek ott moszkvai idő szerint kell
élniük és ez teljesen ellentétes biológiai ritmusukkal. Képzeljük
el, hogy nekünk hajnali 3-kor kellene felkelni, hogy reggel 5-re
munkahelyünkön legyünk, ez felel meg ott a közép-európai öt illetve
hét órának. Ha valaki középeurópai idő szerint hatkor kezd az annyi
mintha nálunk hajnali négykor kellene munkába állnia. A természetes
biológiai életritmusnak, amely a naplementéhez, a napfelkeltéhez
igazodik ez a több évtizedes megzavarása egyaránt sújtja az ottani
kárpátukránokat és magyarokat. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
Erre érdemes volna odahaza szakembereknek rámutatni. A
Kárpátaljáról szóló írásoknak nem szabad nemzetiségek, népek között
ellentéteket szítaniuk és személyeket sem szabad bántaniuk. Ez
alapelv, de sajnos előfordul, hogy odahaza oktatlanul cenzúrázza meg
a szerkesztő a Kárpátaljával foglalkozó cikket. Minden szerkesztőnek
joga van stilizálni, kihagyni és a szerző tudtával változtatni a
szövegen. De ami a Népszava szerkesztőségében történt az nem
mindennapos.
A szerző beleegyezése nélkül az ellenkezője jelent meg annak,
amit a szerző írt. A kárpátaljai magyar költészetről értekezve
Szapáczai Lajos kézírat ez állt: Balla László pedig, aki az életét
elpolitizálta nem alkotott figyelemreméltó műveket. Ez a mondat
azután a Népszava április 29-iki számában így olvasható: Balla
László pedig az irodalom mindeneseként alkotott figyelemreméltó
műveket. Amig az ungvári költőt a hazai sajtóban nem lehet irodalmi
mércével mérni, mert kommunista, addig óvatosan olvasom a
magyarországi cikkeket Kárpátaljáról.
- Augusztus 11-ikén a MTV első csatornáján a pénzügyminiszter a
személyi adózások kapcsán a következő meglepő kijelentést tette:
"egy tölünk nyugatra fekvő országban, ha valaki egy drágább ékszert
vásárol például a feleségének házassági évfordulóra az illetőt az
adóhivatal nemcsak hogy kérdőre vonja hanem meg is adóztatja". -
Kedves Vadász János mindez valóban igaz volna?
- Ha valaki vásárol valamit legfeljebb forgalmi fogyasztási adót
fizet, amennyiben ilyen adó terheli az illető cikket, de ez az adó
már eleve benne van az eladási árban, tehát erről nem kell
adóbevallást készíteni. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
Az adóhivatal a világon mindenütt a megszerzett jövedelmet
adóztatja, nem pedig a jövedelem elköltését. Tehát ha valaki a
feleségének vagy nem feltétlenül a feleségének drága ékszert
vásárol, ezután természetesen nem kell adót fizetnie. Ha viszont az
adóhivatal tudomást szerez arról, hogy valaki például 20 ezer
dollárért vásárolt ilyen ékszert, esetleg megnézi az illető
legutóbbi adóbevallását, ha abban azt találja, hogy az illető
mondjuk évi 40 ezres jövedelmet vallott be, akkor visszakérdezheti
az illetőt, kérem hogyan lehetséges, hogy ön az egész évi jövedelme
felét egy ékszer vásárlására költötte. Nem vallott be talán
kevesebbet mint a tényleges évi jövedelme? Tehát az illető kínos
kérdésekkel kerülhet szembe. Ha kiderül, hogy kevesebb jövedelmet
vallott be ezen plusz jövedelem után is be kell fizetnie utólag az
adót és esetleg büntetést is a fennálló szabályoktól a
körülményektől az adóhivatal belátásától függően. De akkor sem az
ékszer vásárlás után fizeti az adót, hanem a plusz jövedelme után,
ami történetesen az ékszer vásárlás kapcsán derült ki.
- Most pedig térjünk rá az észrevételek és bírálatok közül
rátérünk egy olyanra, amely elég konkrét.
- Maguk a magyar ellenzéki szervezetek közül elsősorban az
SZDSZ-el és a Demokrata Fórummal foglalkoznak a többiekkel miért
nem?
- Lángh Júlia válaszol: a Magyar Híradó műsora napi politikai
adás lévén napi aktuális eseményekről számol be, arról tehát ami
megtörtént, vagy ami történik és ezek az események elsősorban a
leghamarabb megalakult szervezetekhez a Magyar Demokrata Fórumhoz, a
Szabad Demokraták Szövetségéhez és a Fideszhez kapcsolódnak. Például
az MDF és a három szervezet koalíciója állított elsőként jelölteket
az időszaki országgyűlésre. Kétségtelen, hogy az ilyen és hasonló
országos jelentőségű események nagyobb horderejűek mint egy-egy párt
belharcai. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
Abban az időszakban, amikor mind a Kisgazdapárt mind a
Szociáldemokrata Párt az újjáalakulás első nehézségeiben elsősorban
saját belső szervezési problémáival volt elfoglalva ezekkel valóban
nem sokat foglalkoztunk műsorainkban. Ma már azonban mindenki
számára remélhetően ők is és a többi párt is megerősödött annyira,
hogy inkább az ország közös gondjainak megoldásán, illetve az erre
történő javaslatokon munkálkodik és ezekről mindig beszámolunk, mint
ahogyan természetesen minden megkülönböztetés nélkül közöljük
eseménynaptárunkban mindazokat a várható programokat, ezekben a
napokban például sorozatban a Kereszténydemokrata Párt tagtoborzó
gyüléseit, amelyeknek a híre eljut hozzánk. Az általános választások
előtt pedig mindegyik pártot befogjuk mutatni, sőt külön műsoridőt
is biztosítunk számukra, amennyiben erre igény tartanak.
Elérkezett az idő, hogy további kérdésekre és észrevételekre
számítva bemondjuk üzenetrögzitőnk számát: 00-49-89-295457, és
00-49-89-297046
Levélcímünk: 8000 München 86. Pf. 625. +++
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|