 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
 |
Urános és szenes az utcán?
|
--------------------------
München, 1989. szeptember 16. (SZER, A munka világa) - Hajnal
László Gábor: Urános és szenes az utcára mehet?
- A Ludas Matyi augusztus 30-iki számában közölték Lehoczky
István karikaturáját. Két főnök van a műhelyben és egyikük ezt
magyarázza a haptákban hallgató munkásoknak, idézem:
"Fogadom, hogy meggyőzőm magukat és inkább az állásukat
választják az új szakszervezet helyett." Ennyi az egész. Ám a szöveg
a legfeketébb humorral vetekszik, hiszen borzongatóan hétköznapi.
Hajdanán az utóbbi két-három évtizedben főleg azzal fenyegették a
visszabeszélni merészelő kétkezieket, hogy még néhány fillérrel sem
emelik fizetésüket. Nem lehetnek tagjai az úgynevezett szocialista
vagy élenjáró brigádoknak és a portás is gyakrabban kukkant kifelé
menet táskájukba. Márpedig a szajré elkobzása olykor kész tragédia
lehet. Félreértés ne essék, állami cégektől, legyen az gyár, tsz
valamilyen vállalat, ezt azt a szatyorba, zsebbe, csizmába
csúsztatva hazavinni ritkán számított komolyabb bűnnek, inkább
bocsánatos svindlinek, mert az: aki bírja marja - szokásjog dívott
föntről-lentig. Napjainkban viszont, hogy kimerült a kosár és a
növekvő árakat messze nem követi a boritékban lelhető fizetés, nem
érvényes többé a: lophatsz magyar, csak rajta ne kapjanak- íratlan
törvénye. Nagy leleplezésekkel riogatják a dolgozókat, vádlottak
padjára kerülnek, titkárok, tanácselnökök, rendőrtisztek, gazdasági
vezetők, ám a lényeget tekintve mindez porhintés csupán, mert az
igazi vétkesek, akik a mostani csődért felelősök, elkerülték
egyelőre a nagy nyilvánosság előtti számonkérést. Márpedig a
diagnózishoz tartozó terápia csak úgy lehet eredményes, ha
közszemlére teszik a teljes tablót.
Jusson eszünkbe, hogy a kommunisták hatalomra kerülése után
rögtön azzal vádolták a Horthy nevéhez kapcsolt kormányt, hogy
kétmillió koldus honává tették az országot és százezreknek kellett
az éhhalál elől máshová menekülni. Tömegek maradtak állás nélkül.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- Urános és szenes az utcán - 1. folyt.
|
A kenyeret követelőket pedig kardlapozó lovasrendőrökkel zavarták
haza. A háború borzalmaiból eszmélő lakosság nem vitatkozott, élni
akartak, boldogulni, hittel takarították a romokat, reménykedtek a
szebb jövőben, de rövid idő múltán egy valami közösség gyúródott
bennük, a félelem. Munkás, paraszt, értelmiségi rettegett az
internálástól, kitelepítéstől, padlássöpréstől, az ÁVH-tól a
csengőfrásztól. Az 1956-os felkelés vérbefojtása után pedig a
féktelen diktaturától, és hiába látták szűkebb-tágabb környezetükben
a féktelen korrupciót, a mérhetetlen pocsékolást, a szemét, fülét,
száját eltakaró három majom példájának követését tartották
legokosabbnak. A mai helyzet ebben gyökerezik, ezért hallgat a nép.
Nem hiszi, hogy van, lesz választási lehetősége. Maga dönthet
szavazással, miniszterek, igazgatók, tanácselnökök személyéről és
nem hiszi, hogy beleegyezése nélkül nem adhatják el feje fölül a
tetőt.
Borulátónak tünhet ez a vélemény, pedig nem az. Csupán a valóság
ilyen. Elég nyomon követni a reform, illetve ennek a köntösébe
bujtatott kapkodások következményeit. Rögtön észrevehetjük, hogy a
kölcsönök felvételével, az átszervezésekkel és a felsorolhatatlan
miegyebekkel történő változtatások terhének javarészét a
munkásságnak kell cipelnie. Az idősek és pályakezdő fiatalok
gondjait most nem elemezzük. Tekintsünk el annak firtatásától, hogy
az átképzés, az új szakma tanulása milyen megterhelést jelent a
máról holnapra élni képesek körében. Hiszen az átmenetek szociálisan
is terhelik őket. De ez a probléma kiküszöbölhető és önmagában
természetes is az alkalmankénti lépésváltás, a műszaki fejlődés
diktálta követelményekhez igazodás. A baj ott és azzal kezd
fenyegetővé lenni, hogy a reformokat végzők, irányítók, döntő
többsége a korábban hibát hibára halmozók csapatából verbuválódtak.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- Urános és szenes - 2. folyt.
|
Félve attól, hogy rendszerváltozás lesz az országban, a
modellváltás szükségességét hangoztatják, de amint cselekvésre kerül
a sor, módszereikkel végletekig feszítik a húrt. A tavalyi
bányászsztrájk rájuk ijesztett. A különféle tiltakozó
munkabeszüntetések is óvatosságra intették az MSZMP tisztikarát, és
hirtelenjében mindent megigértek. Ki-és lecseréltek igazgatókat,
tárgyaltak munkásküldöttségekkel, jó arcot vágtak a független
szervezetek alakulásához, a piac viszont már nem engedelmeskedett a
központi akaratnak. A hazai gyárak, bányák, mezőgazdasági üzemek
képtelenek a minőségi színvonal emelésére, mert a fejlesztéshez
korszerű gépek kellenének, ám a technika jobbítására nincs pénz.
Enélkül viszont elképzelhetetlen a versenyképesség, hiszen a nyugati
vásárlókat nem lehet azzal győzködni, hogy több árut adnak
ugyanannyi összegért. A kígyónak a farka példázata ez, de sajnos a
vétlenek isszák mindennek a levét. Hovatovább tízezreket fenyeget az
utácra kerülés közelgő réme. A tegnap még kitüntetésekkel
felcicomázott brigádtagok, hősnek minősített bányászok, kohászok
vehetik elő az évtízedek óta sutban rejtegetett transzparenseket:
Munkát
Kenyeret
Ez tehát az egyik oldal. Most pedig, ahogy folytatjuk Hajnal
László Gábor jegyzetét, nézzük meg mit csinálnak, mit mondanak a
munkások, önjelölt képviselői.
A közelmúltban alakult Munkások Marxista Leninista Pártja egyik
alapítója arról is beszélt a vele készített interjúban, hogy ne a
reggel 9 óra körül ébredő politológusok és szociológusok mondják meg
mi kell a fizikai dolgozóknak. Továbbá, tette hozzá, a kapitalista
piacviszonyok éleszgetése is veszélyes, mert ezzel tovább szélesedik
az árok a gazdagok és megélhetési gondokkal küszködők között. Nos,
akik valamicskét ismerik a hazai politikai küzdelmek miértjeit,
hogyanjait és azokat elfogultság nélkül nézegetik, muszáj
észrevenniük az iménti szlogenek veszélyeit. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- Urános és szenes - 3. folyt.
|
Amikor nagy tömegeket céloznak, a módosabbakat szidalmazó
heccelődésekkel és ellenségeskedést szítanak az értelmiségiek
bizonyos csoportjait támadva, az eredmény majd mindig tökéletes.
Vagyis a fölkorbácsolt indulatok hátrálásra kényszeríthetik az
átalakulás híveit, mert hiába jók az öteletek a tervek
megvalósításához szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, de azon
már nincs több lyuk. Nem véletlen, hogy a visszarendeződés hívei a
polgári demokráciák gyakorlatától félők most ismét újra csomagolják:
A munkásököl vasököl, oda sújt ahova kell- jelszavát, és a
proletárok jelenét, jövőjét mentegetők jelmezében lépnek porondra.
Elbizakodott magatartás ezt a módszert lebecsülni, hiszen a
keserűpohár betelt, és amikor az iparban foglalkoztatottak
veszélyeztetve látják a mindennapi kenyeret, füstölni és kortyintani
valót, a vasárnapi ebédből hiányzik a hús, elkapja őket a harctéri
idegesség. Nem tisztelnek többé sem istent, sem embert. Ledőlnek a
félelem gátjai. A pécsi bányászok tiltakozó felvonulásán és
nagygyűlésén augusztus 30-ikán főleg kérdéseket festettek
transzparenseikre. Ilyeneket például: Urános és szenes az utcára
mehet, és a másik: Nem kell a szén, nem kell az urán, mivel fűtünk
holnapután?
A Mecseki Ércbányászat Vállalat jövője bizonytalan és ha
elkezdődik a leépítés és átszervezés, hétezer ember kötözgetheti az
útilaput, de miért? A válaszolni akaró Horváth Ferenc ipari
minisztert nyolc percig engedték beszélni. Ám közben is fújjoltak
orkánszerűen. A vájárokat, csilléseket kisegítő műszakiakat nem
érdekelte, hogy veszteségesen termelnek és a tömegnek igaza volt.
Idáig túlórákkal, hétvégi hajszákkal, belerokkanásig robotokkal
srófoltatták velük a normát. Termelj ma többet mint tegnap
és ehhez
hasonló sztahanovista bíztatásokkal szálltak a kasba, cipelték
görnyedve a támokat, szívták a port, roncsolta szét szervezetüket
idő előtt a sugárzás, temették az omlásba pusztultakat és most
hirtelenjében a napszinten kényelmeskedő vezetők azzal hozakodnak
elő, hogy 1991 végéig üzemel az ércbánya. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
- Urános és szenes - 4. folyt.
|
Utána kaphatnak végkielégitést, áttelepülési támogatást, mehetnek
nyugdijba, de a korábbi jövedelmet nem tudja garantálni a kormány.
+++
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|