|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 6. folyt.
|
Azt nehéz egy hosszú, évtizedes antidemokratikus gyakorlat után az emberektől elvárni, hogy megérezzék, hogy nem ez a demokrácia. A demokrácia az valahogy az embereknek az önszerveződése lenne, az, hogy egymás közt ki tudnak alakítani olyan intézményeket és olyan társaságokat, olyan csoportokat, olyan körülményeket, amelyeken nem fog az ördög hatalma sem. Ez egyáltalán nincs meg Magyarországon. A lakosság éppen olyan kiszolgáltatott a hatalmon levőknek, mint ezelőtt két vagy három évvel. Nem lehet demokráciának nevezni azt, amikor egy fél év alatt az országot átállítják arról az álláspontról, hogy ötvenhat ellenforradalom volt, arra hogy forradalom volt, és mostmár Szűrös Mátyás azt javasolta, hogy pirosbetűs ünnep legyen október 23, és maga a párt kívánja megünnepelni azt a forradalmat, amit vérbe fojtott, és azokat, akiket meggyilkolt. Ha ezt meg lehetett csinálni egy fél év alatt, az ellenkezőjét is meg lehet csinálni, vissza is lehet rángatni az országot. Ezért az emberek mindebben nem bíznak, de mégis el kell fogadniuk, hogy ez a demokrácia, és ezért mondtam, hogy megutáltatják a demokrácia fogalmát. A tartalmát - remélem - soha nem fogják tudni a magyarokkal megútáltatni, mert meggyőződésem, hogy Magyarország demokratikus ország, és nem a pártnak kell demokráciára tanítani a magyar népet, hanem a magyar lakosságnak kellene végre megtanítani a demokráciára azt a politizáló elitet - akár a párthoz, akár az ellenzékhez tartozik -, amely változatlanul lebecsüli a népet. +++
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|