|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
|
- Egy nekrológ elemzése - 1. folyt.
|
Sokkal inkább gondot okoz, hogy milyen fontos tényeket hagytak ki az életrajzból. Kádár jelentéktelen hivatalait felsorolják, de arról nem tesznek említést, hogy 1948 és 1950 között - a Rajk- és a Mindszenty-per ideje - belügyminiszter volt. Felháborító, hogy a forradalom leverését és a megtorlást ezzel a mondattal intézik el, idézem: 1956-ban a párt vezetője lett - idézet vége. Illyés Gyula sem tud már tiltakozni az ellen, hogy barátjának nevezik Kádár Jánost. De leginkább az kérdőjelezi meg - szerintem - a sok dícséretet tartalmazó írás őszinteségét, hogy szerzői köztudomásúan nem szerették Kádárt, sőt késhegyre menő harcot folytattak ellene. Nyers Rezső gazdasági reformterveit a főtitkár semmisítette meg az 1970-es évek elején, kizárta a vezetésből, még egy két év előtti KB-ülésen is nyilvánosan bírálta. Tudjuk, Pozsgay Imre neve hallattára dühromot kapott a főtitkár, el is küldte, ahogy akkor azt mondták, parkolópályára a Népfronthoz. Németh Miklóssal nem állt szóba Kádár, mert nem értette meg egy gazdasági szakember eszmefuttatását. Grósz Károly egyetlen igazán nagy tette, Kádár megbuktatása volt tavaly májusban. Ebből következtethetünk a köztük lévő viszonyra. Biztos vagyok abban, hogy az MSZMP elnöksége olyan lépést akart tenni, amellyel használ a párt tekintélyének, de azt is gondolom, hogy ez nem sikerült, mert amit írtak nem volt őszinte. A választók pedig semmit nem honorálnak kevésbé, mint ezt. Halottról vagy jót, vagy semmit - szokták mondani. Úgy gondolom, az MSZMP elnökségének tagjai pártuk, szavahihetőségük érdekében jobban tették volna, ha semmit sem mondanak. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|