 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
 |
- Szőcs Géza tapasztalatai - 8. folyt.
|
Majdnem mindig, teljesen elítélően, pejoratívan beszélnek erről.
Én valahogy érzem ennek a pozitívumát. Természetesen erkölcsileg
elítélendő, de a hatása, a következménye az nem feltétlenül negatív.
- A számból vetted ki a szót, mert erre én is azt mondanám, hogy
bíztató jelnek tartom azt, hogy megkezdődött a tömeges átállás: a
dezertálás a hatalom belső berkeiből. Ez azt jelenti hogy ezek az
emberek, akikben kifinomult politikai érzék van, érzik, hogy az az
ügy egy vesztett ügy, és megpróbálnak idejekorán helyezkedni,
átmenteni, átmentődni. Az ellenkezője figyelhető meg ebben az egész
kísérletben, mint ami évtizedeken keresztül gyakorlat volt. Ugyanis
ez úgy nézett ki, hogy a hatalmi elit a nómenklatúra és az ezekhez
tartozók izolálták magukat a társadalomtól. Kivonultak, mintegy
szuperstruktúrát képeztek, és csak nagyon légies csatornákon
érintkeztek a társadalommal. Most pedig az ellenkezője történik:
most beépülni próbálnak a társadalomba, a distancia eltüntetésére
törekednek. Ezt megint bíztató jelnek érzem, és én azért nem aggódom
ezek miatt az átmentődési kísérletek miatt, mert azt gondolom, hogy
egy létrejövő demokratikus struktúrában igazából nem lesz esélye az
így átmentett jelenlegi hatalmi potenciálnak explodálni vagy
terjeszkedni.
- Illetve ez egyeseknek talán sikerülhet, egyes személyeknek. Én
tulajdonképpen nem kívánom egyiknek sem személy szerint, hogy
sikerüljön, de ez magánvélemény. Ez más kérdés, hogy egyeseknek
sikerült, és persze, hogy kinek, de az egész hatalmi csoportnak
aligha sikerül.
- Biztos, hogy nem sikerülhet.
- Ez veti fel talán az utolsó közhelyet, a visszarendeződés
veszélyét, amit ugyancsak sokat emlegetnek manapság, ennek a
lehetőségeit, illetve ki az, melyik csoport hordozza ezt a veszélyt
egyáltalán az ország határain belül? (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|